Az én sétám
Látogatók száma: 44
Nekem a december nem közvetlen ünnepet jelent. Sajnos a szeretteim jó részét ekkor vesztettem el, így én emlékezem és temetőket járok imádkozom és fohászkodom, hogy szeretteim lelke a menybe jusson.
Egy ilyen napon a temetőben egy elég hangos zokogásra lettem figyelmes. A sírra egy férfi borult és hangosan zokogott. Először nem tudtam mit tegyek. Megtorpantam, majd végig gondoltam és csendesen oda mentem és megkérdeztem :
-Uram segíthetek?
-Csak ha van ideje, s ráér végiggondolni és ráébredni mit ér az élet!- válaszolta halkan.
-Uram én imádkozni jöttem és nem rohanok van időm bőven. - válaszoltam.
A férfi sírt és én vártam türelmesen. Imádkoztam az ismeretlen lelki üdvéért.
Aztán megfogta kezem és sétára invitált.
Elmesélte, hogy külföldön szolgálta a haza védelmét, míg szerelme itthon volt és hűségesen ápolta viszonyukat.
Sokszor mondta kedvese szerette, de Ő valahogyan valamiért ezt csak mutatta, de soha nem mondta el neki mit jelent számára a hölgy, és mit érez iránta.
Mikor Ő egy bevetésen megsebesült, és értesült róla, hogy szerelme válságos állapotba került, mindent elkövetett, hogy időben haza jusson, de hiába.
Csak a temetésre ért haza, s akkor már késő volt elmondani mit jelentett számára a hölgy, s mit érez iránta. Azóta minden nap kijön és elsírja mennyire sokat jelentett és mennyire szerette, de tudja már késő. Kért soha ne feledjem el elmondani akit szeretek mit jelent számomra.
-Kérem jöjjön el a templomba, s mondjunk érte el egy imát közösen ! - kértem.
- Engem nem tanítottak imádkozni, csak harcolni. .- válaszolta.
- nem baj, majd ismételje utánam a sorokat. - válaszoltam
- Együtt imádkoztunk a kedveséért.
Az ima után megköszönte a segítségemet és azt mondta megkönnyebbült, vagy legalább is azt érzi.
Kérte egy hét múlva menjünk el újra a templomba.
Azt mondtam jó, és ott voltam vele a következő imán is.
Ma már tud egyedül imádkozni, de mégis jó ha ketten vagyunk és imádkozunk sz elhunytakért.
Nekem nem teher így szívesen teszem.
Ez az ember valahogyan hittársam lett a világban és bárhová is vesse a sors, akkor is tud majd imát mondani bárkiért.
Én gyerekként tanultam az imákat s ma is boldogan elmondom bárkiért a világban.
Ma tudom már visszament a hazát védeni, de a napi imámba belefoglalom az Ő védelmét is,hogy újra lássam a sírok között.
Ez szimpátia amit az iránt érzek, aki megbánta nem mondta ki mit jelent számára a szeretett nő.
Imádkozom a nőért és érte, hogy újra imádkozhassunk együtt a halottainkért.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szomorú és egyben szép történet. Minden embernek szüksége van a megértésre. Még ismeretlenül is jólesik az embernek, ha meghallgatják. Ebben a történetben még segített is egy kicsit rajta, hogy elmesélhette valakinek, mennyire megbánta, hogy nem mondta még időben el a kedvesének, hogy szerette.
Puszi,
Éva
jól tetted
:)