Az én ünnepem
Látogatók száma: 50
Régen sokkal többet írtam, de mostanában kicsit elvonultam még sokszor magam elől is, hogy átértékelhessem a dolgokat. Átlássam mit teszek jól, avagy rosszul. Értékeltem, és következtettem. Nem biztosan hogy jól, de megtettem, és most van egy helyzet.
Nem biztos, hogy ez a legjobb, vagy a jó, de jobbat nem tudok, és nem engedhetek meg magamnak. Sok bírálatot és kritikát kapok, és meghallgatok, de nem engedem, hogy más élje vagy határozza meg az életem,
Tudom lehetne jobb, tehetnék másképpen, csak éppen nem vagyok már annyi, amivel az ember könnyebben változtat, sőt a pillanatnyi helyzetben is tudni kell élni, és dönteni.
Van családom, felnőttek és kirepültek. Nem szólok bele az életükbe, csak meghallgatom Őket és elmodnom a véleményem, de nem szólok bele, és a döntés jogát minden esetben rájuk hagyom, és elfogadom.
Fiam külföldön él, nősült meg és "idegen" lányt vett feleségül, így rákényszerültem angol tanulásra, ha szerettem volna beszélgetni a menyemmel, de Ő is tanult magyarul, és összehozzuk. A lányom férjhez ment és elvált, mert nem született gyermek és a volt vejem más hölggyel prólkozott. A lányomnak újabb párja van, akivel vidékre költöztek. Jól megvanank és a baba projekten próbálkoznak nagy intenzitással. Remélem sikerül !!
A saját kapcsolatom egy zsákutca, melyben toporgok, de jobb híján ebben kell élnem, hiszen egyedül nem bírnám és tudnám fenntartani magamat és a lakásomat. Ugyan ez nem jelent segítséget, vagy társaságot, de még is nem vagyok egyedül állandóan, csak a nap 70 %-ban.
Elmondta van egy kolléganője aki számára kedvesebb , aranyosabb jobb , fiatalabb mint én, és hát most elborítja az az érzelem. S bár azt mondja nem akarja, hogy egyedül legyek, mert sokat tettem a szülei betgsége idején értük és érte, így most nem akarja, hogy magányos legyek, de végül is az vagyok, csak nem egyedül lakom.
Tudom nem kellene ezt a sajnálatot elfogadnom, de mit tegyek. Abból és azzal kell élnem amit a sors ad, mert még rosszabb is lehet.
Fura ez főleg a szeretet ünnepe közeledtével, de megalkuszom, és vagyok. Amennyiben tehetném változtatnék, de nem vagyok fiatal, és bizony ez nagy hátrány.
Jövő éven utazunk a fiamékhoz egy hétre. Na az valódi élmény lesz számomra, akkor mindig nagyon megfiatalodom, és össze szedem magam !! Ott felvidulok.
Most készülök, hogy jönnek a lányomék, és majd együtt ebédelünk, és eltöltünk kis időt együtt, de ezt sem eröltetem, mert első karácsonyuk az új lakásban. Majd meglátom.
Sok rokonom meghalt az utóbbi időben és túl sok veszteség ért lelkileg ez által. Nem kesergek, elfogadom a sorsot, csak olykor ficánkolok ellene.
Viselem a csapásokat, a betegségem okozta megpróbáltatásokat, a kórházba kerülésemkor a néha lekezelő dolgokat, bár azok ellen szépen lassan teszek, mert olykor felvilágosítom orvosi és nővéri gárdát is, hogy atzért mert fogyatékkal élek nem vagyok debil, és ne kezeljen le, mert Ő bánja meg, ha úgy is viselkednék !!
Nem könnyű, de hát senkinek sem az. Az élet mindig meg- és kipróbálja az ember lelki és testi tűrőképességét. Eddig jól viselem a próbákat, csak olykor érzem fáradok !
Néha jól esne egy kicsit egy ölelés, egy kedves szó, vagy egy gesztus, de ha nincs azt kell elfogadnom.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém, igaz régen írtam, múlnak az évek, és nem sok minden változott, de neked, nekem, és még sokaknak bírniuk kell, nem adhatjuk fel, mert ez a sorsunk, - ahogy te mondod, a karmánk vagy a küldetésünk, ki tudja ?! - Végigharcoljuk az életünket a miértek megismeréséhez…
Örülök annak, hogy legalább néhanapján hírt adsz magadról, tedd ezt máskor is, gyakrabban, ahogy az időd engedi. Mi itt azért vagyunk még a régiekből, hogy egymásnak segítsünk. Nem tanácsokkal, de egy-két megnyugtató, biztató, jó szóval…
Ölellek! :-)
Igaznán köszönöm, hogy olvasol. Valóban ez a karmánk, és ugyan próbálkozunk, de el nem ekrülhetjük a sorsunkat, ezért megküzdünk önmagunkkal sé a körülményekkel !!
Kívánok nagyon boldog áldott ünnepeket Számodra is!
Üdvözöllek puszi Éva.
Évikém!
Te is azok közé tartozol,akik felveszik az élet által eléjük dobott kesztyűt és csak azért is mennek tovább,megoldják a problémákat.Sok sikert a bátorságodhoz!Kitartást!
És...tőlem kapsz így virtuálisan egy nagy-nagy ölelést :)
Puszi
Hálásan köszönöm az ölelést, igazán jól esett. Valóban küzdök, mert elvesznék a semmiben, ha nem tenném !! Erről szól az életem a küzdésről, a felemelkedésről, a nevelésről, az elengedésről, a bukásról és a felállásról. Próbálok mindig jót cselekedni, bár néha én is vak vágányra futok, de ha kell visszatolatok !!
Köszönöm kedves szavaidat, üdvözllek és kívánok békés Áldott Ünnepeket ! Szeretettel Éva
Örülök annak, hogy legalább néhanapján hírt adsz magadról, tedd ezt máskor is, gyakrabban, ahogy az időd engedi. Mi itt azért vagyunk még a régiekből, hogy egymásnak segítsünk. Nem tanácsokkal, de egy-két megnyugtató, biztató, jó szóval…
Ölellek! :-)
Te is azok közé tartozol,akik felveszik az élet által eléjük dobott kesztyűt és csak azért is mennek tovább,megoldják a problémákat.Sok sikert a bátorságodhoz!Kitartást!
És...tőlem kapsz így virtuálisan egy nagy-nagy ölelést :)
Puszi