Az erdei túra!
Látogatók száma: 71
Egy szép, nyári nap történt. A családi kupaktanács úgy döntött, elmennek egy közös erdei túrára. A Csirke család minden tagja lázas készülődésbe kezdett. Árpád, az apa vezényletével pakoltak szendvicseket, innivalót az útra, lánya, Kriszti és felesége, Vera, aki amúgy nem szeretett az erdőbe sétálni, is besegített és miután minden a helyére került, elindultak. Elől Árpád és Kriszti, és kicsit lemaradva a felesége. Árpád a kapuból még visszakiabált neki:
- Vera! A kosarat is hozd, hátha gombát is szedünk!
Vera ennek nem örült, mert a gombákhoz nem túlzottan értett. Ragadtak rá a bolond - és egyéb használhatatlan gombák, vagy éppen egyet sem talált.
Mindegy, majd csak kibírja ezt a napot, gondolta magában.
Elindult a „csipetcsapat”. Árpád, a főgombász elől vitte a kutyát pórázon, mert elmaradhatatlan társ az erdőben, lányuk Kriszti, kis cserfes lányként az apja mellett ment. Jókedvűen beszélgetnek. Szegény Vera hátul kullogott, átkozta ezt a napot, és azt, aki az erdőn járást kitalálta, szegény már csak az orrán nem sétált. Árpád fokossal a kezében vezényelt, és terelte kis családját a megfelelő ösvényeken át. Vidáman teltek a percek. Vera kivételével, aki még mindig az szomorúan bandukolt mögöttük, elképzelte, mennyi mindent tudott volna ennyi idő alatt otthon megcsinálni, ezt az egész dolgot unalmasnak találta.
Pedig az erdő tartogat azért szépséget is, madarak csicsergése lágy szellő fuvallata, mely cikázva, szinte fogócskát játszva kergetőzik a fák zöld lombjai körül, de mindez hiába, mert Vera nem szerette a természetet, elég volt neki a kert, a virágok, a zöldségfélék, és ne tovább!
Na, de vissza a történethez! Haladtak szép lassan az erdei ösvényen, a kutya szinte húzta, vonszolta a gazdit, nagyon izgatott volt, mert az idegen, ismeretlen szagok, újdonságerejével hatottak, vonzották az ebecskét. Amint egy tisztásra értek, elengedték pórázáról a kutyuskát, aki a nagy szabadság boldog mámorában ide - oda ugrált.
Apa és lánya jókedvűen ecsetelték a természet szépségét, a nyugalom és üde, illatos levegő újabb felfedezésekre csábította őket, így elővették jobbik gombázó technikájukat. Csak Vera bandukolt kedvetlenül, az orra már - már a földet érte, és ha túl sok szépséget nem is fedezett fel, legalább az vigasztalta, hogy a családjával lehet! Közbe a gazdi újra megkötötte a kutyuskát és mentek tovább ...
Már félig megszedték a kosarakat igazi, illatos erdei gombával, Kriszti még egy csokor
virágot is összegyűjtött, amikor észrevettek valamit a fűcsomók közt, de nem csak ők, a kutyuska is!
A hangos csaholásra a bokorból előugrott egy nyúl, a kutya egyből rákapott, hiába volt pórázon, úgy elrántotta a gazdit, hogy az csak na, mondanom se kell, a nyúl volt a gyorsabb …, ugyanis nyúlcipőt húzott.
Vera jót nevetett hátul, Árpád pedig a felsőjét igazgatta, mert, ahogy a kutya megrántotta a pórázt, elesett, artistákat meghazudtoló mozdulatsor után egy bokorban landolt. Na, ez azért senkinek nem vette el a kedvét, tovább mentek, s nézelődtek, hátha találnak gombát.
Árpád elővette a távcsövét, nézelődött, madarak és apró vadak után kutatva a messzeségben, és időnként Krisztinek mesélt érdekes dolgokat az erdőről, jókat nevettek. Vera már túl fáradt volt a sok járkálás miatt és előkapott egy szendvicset, amit jó ízűen befalatozott, a többiek ásványvizet ittak.
Lassan elkezdett sötétedni, s úgy döntöttek visszafordulnak. A szendvicsek elfogytak, a kutyus is kezdett fáradni, így aztán Vera elkezdett örülni, hogy végre valahára hazafelé veszik útjukat. A kosarakra nézve némi üröm is vegyült az örömébe. Árpád és Kriszti sok gombát szedtek, a kosarak tele lettek. Otthon ezt valakinek meg is kell pucolni, nem igaz? Vajon ki lesz, aki a sok gombával elbánik?
Lassan ráfordultak a hazafelé vezető ösvényre.
Otthon a kis család közösen megpucolta a szedett gombákat. Volt, ami szárításra került, olyan is akadt, amiből úgy gondolták, másnap pörkölt lesz, a javát pedig a fagyasztóládába szortírozták el.
A kutyus kapott finom vacsorát, és miután kiitta a kisedényét, fáradtan elballagott az óljába pihenni.
Benn a lakásban aztán alapos fürdés és vacsorázás után Kriszti és Árpád még sokáig beszélgettek az erdőről, a gombákról, a közösen átélt kalandokról. Csak Vera volt szótlan. Ő gondolatban újra megállapította, bárhogy is van, továbbra sem szeret járkálni kint, főleg hogy most sem szedett egy szem gombát sem.
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép délutánt kívánok! Orsolya
nekem tetszik, bár mindig közbe jön valami
UI: Jó a stílusod!
Ezt most olyan megnyugtató volt olvasni, aranyos kedves harmóniát adó kis történet számomra.
Baráti üdv.Lacó
A pihenés után, határozott fejélődés:-)
Üdv,
Pinokkió
:)
Egyszer én is voltam erdőben gombászni. Nagy élmény volt. Eszembe is juttatta a cikked! :o)
Aranyos a kislányod!
:o)
Puszi! D. J.