Az érem két oldalán
Látogatók száma: 41
Eperke négy kerék meghajtásos Suzukijával leparkol a kollégiummal szemben, és rágyújt. Egy perc múlva hét óra, a kollégisták ilyenkor még alszanak, már akik egyáltalán még nem mentek haza, hiszen két nap múlva karácsony.
Minden esetre azt nem szeretné, ha látnák az évfolyamtársai, amint beül hozzá Lejla és elhajtanak.
A visszapillantóból látja, amint Lejla kis hátizsákjával kilép az épületből és egyenesen felé tart. Beindítja a kocsit, és azonnal indul, amint utasa behúzza maga után az ajtót, és csak akkor köszönnek egymásnak, miután befordulnak a sarkon, és irány Ferencváros, melynek a nemrég városrész rehabilitációja keretében felújított részén, a Ferenc körúttal párhuzamos Liliom utcában vett Eperkének az apja egy új építésű házban garzont, hogy kislánya ne szenvedjen hiányt semmiben. Ez persze nem pontosan így van, csak a szülei válását követően Eperke az édesanyjánál maradt, aki alig egy év után összeköltözött a barátjával, s ez már nem tetszett a lánynak, hogy nem flangálhat egész nap hálóingben a lakásban, és bár Gereben egy rendes pasi, és atyáskodni sem akar felette, azért azt nem hagyta, hogy Eperke a gazdag elkényeztetett gyerekekre jellemző léha életmódot folytasson. Addig panaszkodott az apjának, míg megkapta a garzont, s kap havi ötvenezret az anyjától, ugyanannyit az apjától, és élheti világát. Emellett az apja fizeti a lakása rezsijét, és ha a kocsijával gond van, annak javítását is.
Muszáj az idén befejeznie az alapszakot, ha sikerül, akkor is immár öt éve jár a hároméves etapra. Akikkel kezdte az egyetemet, azok már a mester szakon végeznek az idén. Nem észbeli képességei hiányában csúszik féléveket, hanem időhiány miatt. Annyit bulizik, hogy csak tanulni nincs ideje és apja kilátásba helyezte, ha nem végez, akkor dolgoznia kell, nem folytathatja az egyetemet.
Egy hét múlva lesz a vízválasztó szigorlata, és mindenképpen be kell zsebelni a maximális kreditet. Úgy döntött, keres maga mellé egy tanulótársat, aki év közben sem lebzselt, hátha úgy könnyebben megy a felkészülés. Erre legjobb alany Lejla, a szép, hosszú fekete hajú, kreol bőrű roma lány, aki egy alapítvány jóvoltából került középiskolába, onnan meg az egyetemre, és komolyan veszi a tanulást, szinte egyedüliként az egész évfolyamban. Ritkán megy bulizni a többiekkel, nem is igen hívják, mert túl visszafogott, alkoholt egyáltalán nem iszik és nincs egy igazán jó cucca sem. A tanulmányi ösztöndíjából és az alapítványi támogatás összegéből fedezi a költségeit, a könyveket, bérletet, kollégiumi díjat és abból ruházkodik, meg étkezik. Vékony is, mint a nádszál. Bár ezt senki sem tudja a társai közül, de minden hónapban a családjának küld haza tizenötezer forintot.
Eperke lakása bekerülhetne bármely IKEA katalógusba, ha egyszer rend lenne benne, de az nincs soha. Reggel annyit megtett, hogy beágyazott és a szétdobált ruhákat begyömöszölte a fürdőszobai szennyes tartóba, de a mosogatóban több napja száradnak a mosogatásra váró tányérok és evőeszközök.
Látja vendége arcán a fintort, s majdnem elküldi Lejlát a fenébe. Ne mondja már, hogy a putriban nagyobb rend van! Végül nyel egy nagyot és hellyel kínálja, majd főz egy kávét, és makulátlan tiszta porcelán csészékbe tölti, ad hozzá tejet és sós kekszet is, reggeli helyett.
Közben Lejla előveszi hátizsákjából a laptopját és a jegyzeteit. Kiderül, hogy a harminc tételből huszonötöt már kidolgozott, csak át kell tenni Eperke gépére. A maradék ötnek a vázlata már készen van, tulajdonképpen egy fél nap alatt azokat is be lehetne fejezni.
- Hogyan képzeled a közös tanulást?
- Jó kérdés, még nem gondolkodtam rajta.
- Nézd át a kidolgozott tételeket, én meg befejezem a hiányzókat és utána együtt sorra vesszük, és kiegészítjük, ha kihagytam volna valamit. Rendben?
Eperke elfogadja Lejla javaslatát.
Meglepően jók a kidolgozott tételek, tartalmazzák a lényeges momentumokat és hivatkozásokat is rögzítenek, melyek révén bővebb kifejtések is elérhetők. Az már biztos, hogy ezt nem lehetetett előkészítés nélkül összehozni! Valószínűleg az előadások jegyzeteket rendszeresen gépre tette Lejla és azokat bővítette ki a tankönyv és a kötelező olvasmányok vonatkozó passzusaival.
Tizenegykor Eperke gyomra nagyokat kordul.
- Mit szeretnél ebédelni? Szereted a pizzát? Rendelünk egy nagyot! Fél órán belül itt van.
- Hát, ha nem muszáj, én nem kérek. Sokba kerül, és egy órán belül megint éhes leszek. Menjünk ki a közértbe, és a pizza árából bevásárolunk. A felét én állom. Főzzünk egy jó csirkepaprikást!
- Jaj, én nem tudok főzni!
- De én igen!
- Meg mosogatni is kell!
- Az csak két perc! Megengeded?
Mire észbe kap Eperke, már ott száradnak a tiszta edények a szárítón. Hát, ez nem semmi!
- Lejla, tudsz főzni?
- Meg kellett tanulnom. Öten vagyunk testvérek, és ha a szüleim dolgoztak, nekem kellett a kicsiknek főzni.
- És ha rántott csirkét készítenél? Azt jobban szeretem.
A közértben Lejla ragaszkodik ahhoz, hogy csirke szárnyat is vegyenek a combok mellé, mert neki az jobban ízlik. A hús mellett lisztet, tojást, étolajat és krumplit is vesznek, meg kovászos uborkát.
Lejla nem hagyja, hogy Eperke segítsen neki a főzésben, helyette kezdje el a tételeket felmondani. Jár a keze, mint a motolla és hamarosan hatalmas panírozott húshalmaz vár a sütésre. Gyorsan elmosogat, megpucolja a krumplit, felteszi főni és nekilát a sütésnek.
- Mondd, Eperke, miért hagytad ki Hegelt? Vagy elfelejtettem beleírni a tételbe? Tudod, mit? Csak annyit sütök ki, amennyit megeszünk, a többit betesszük a hűtőbe és majd holnap kisütöd!
- Miért én? Holnap nem akarsz jönni? Már tudod, hol lakom!
Fél kettőkor ebédelnek.
Ötig folytatják a tanulást, akkor azonban Lejla indulni készül.
- Hétkor hangversenyre megyek egy barátommal. Reggel nyolcra itt leszek.
Lejla gyorsan visszér a kollégiumba, mindössze három villamosmegállót utazik. A szobatársa már elutazott, csak karácsony után jön vissza.
Tusol, felöltözik a legszebb ruhájába, kontyba tűzi a haját és útnak indul. Szállingózni kezd a hó. Szép a város, így, ünnepi díszbe öltözve.
A csengetésre Margó nyit ajtót:
- Szervusz, Lejla! Gyere be, Gereben még a fürdőszobában tollászkodik. Készítettem neked egy szendvicset, addig megeszed, míg előkerül az öregfiú.
- Szervusz, Margó! Nem akarlak zavarni benneteket. Köszönöm, de nem vagyok éhes.
- Ne mondj ilyet! Nincs az a rakott szekér, amire ne férne még egy villa széna! Beszédem van veled!
Gereben élettársa egy nagyon szép nő, olyan kortalan, sima, porcelán bőrű, kellemesen telt alakú, szőke asszony.
- Főzzek egy kávét? Nem? De egy teát iszol, ugye?
Teázás közben Lejla csak elfogadja a szendvicset, s miközben jóízűen falatozik, Margó szóval tartja:
- Arra gondoltunk Gerebennel, hogy meghívunk karácsony estére, ha nem utazol haza, ne legyél egyedül a kollégiumban. Együtt ünneplünk egy baráti házaspárral. Nem tudom, Gereben lánya eljön, avagy sem, nála ezt nem tudni.
- Köszönöm a meghívást, de nem szeretnék zavarni.
- Kislány, ha politikus akarsz lenni, nem lehetsz ilyen szégyenlős!
Gereben egy rendes ember, csak az idővel vannak problémái. Mindig, mindenhonnan elkésik, nem is lehet tudni, hogyan sikerült kétszer is megházasodnia! Hacsak úgy nem, hogy fél órát várt rá a pap és a násznép! Végre megjelenik és rászól az élettársára:
- Margókám, édesem, hagyd azt a gyereket, hadd készülődjön, még a végén elkésünk!
Az biztos, hogy elkéstek, gondolja Margó és valósággal kituszkolja őket az ajtóm, mert Gereben ismét előadást tart Lejlának a hangversenyen elhangzó művekről.
Végre elmentek! Most lesz két órája, az alatt kijavítja a dolgozatokat, melyeket e-mailben küldtek a diákjai.
Cseng a telefon. Gerebent keresi a lánya.
- Eperke, apád hangversenyre ment egy barátnőjével. Olyan fél tíz körül ér haza. Mit mondjak neki? Jó, gyere fel, csak dolgozatokat kell javítanom.
Eperke egyáltalán nem érti Margót! Mi az, hogy az apja a barátnőjével hangversenyre meg, ő meg otthon dolgozatokat javít? Azért is korábban odamegy, bár tudja, hogy zavarja az asszonyt, de hajtja a kíváncsiság.
- Foglalj helyet, kapcsold be a televíziót, nekem még vagy öt esszét át kell néznem.
Még álmában sem jutna eszébe kedvelni az apja élettársát, de ez már mindennek a teteje! Eperke durcásan kapcsolgatja a televíziós csatornákat, de nem tetszik neki egyik sem a hetvenkettő közül. Vagy az is lehet, hogy pusztán irigykedik!
- Oké, kész vagyok a dolgozatokkal! Mi a baj, Eperke?
- Nem vagy féltékeny apára?
- Miért kellene féltékenynek lennem?
- Hogy a barátnőjével megy koncertre?
- Ugyan, kislányom, annyi idő a lány, mint te.
- Hogyan?
- Tudod, apád a leglehetetlenebb dolgokat elvállalja! Most éppen egy alapítvány kérésére megpróbál egy többszörösen hátrányos helyzetű gyerekből kiművelt emberfőt faragni! Politikai pálya felé próbálja a kislányt terelgetni az alapítvány elnöke! Veled mi történt, hogy olyan zaklatottnak látszol?
- Kemény szigorlatom lesz.
- Ezzel jár a tanulás. Bár eddig ez nem izgatott téged, ha jól emlékszem!
- Szeretnék szilveszterre elmenni egy Wellness hotelbe a barátommal.
- Nincs semmi akadálya.
- Csak pénz.
- Az komoly dolog.
Milyen érdekes, hogy az apja idegent pátyolgat, a lányával meg nem törődik!
Fordul a kulcs a zárban, megérkezett az apja. Eperke felpattan, és eléje siet, ám padlóba gyökerezik a lába, mert apja maga előtt tereli Lejlát!
- Szervusz, kislányom! De jó, hogy jöttél! Velünk karácsonyozik Lejla, nem tartanál te is velünk?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó történet, - jó csattanóval!
Szépen írsz a halmozottan hátrányos
helyzetűekről! Jó dolog ez, - így magad
köré gyűjteni őket? Engem mindig meghatsz
vele!!! Nem tehetek róla, - mindig belepirulok,
az ilyen írásaid olvasásakor!
Pusszantlak: emillio