újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az Erő: Apám

Látogatók száma: 73

Én sosem féltem tőle, bár lett volna rá okom sok is olykor. Öntörvényűnek tartottam és ma is annak tartom. Voltak szabályai, büntetései, olykor kegyetlenek is, de az élet sohasem kegyes, sőt olykor élhetetlen is. Az életben maradás nehéz, komoly dolog.

Napokban elgondolkodtam, hogy a gyerekek a világból első sorban a szülőktől veszik a példát, aztán alakítják saját formájukra. Azt is tudni kell, az élet, vagy a sors soha nem ad lehetőséget újrakezdésre, csak jobb folytatásra. Apám az első és meghatározó férfi az életemben idén lenne 97 éves. Sajnos 20 évvel ezelőtt magamra hagyott a nagyvilággal szemben.
Azóta abból élek sokszor amit tőle is tanultam kitartás, akarat, keménység, határozottság.
Nehéz, mint ahogyan az Ő gyerekkora is az volt. 1915-ben született az I. Világháború idején. Nagyapám terhesen hagyta otthon nagyanyámat, aki nem mert állapotáról szólni, mivel a papa indulásakor még nem volt biztos a dologban. Mire a papa leszerelt és hazatért már totyogó legényt talált, akinek nem örült, mert nehezen akarta elfogadni az igazat. Apám testvérei akárhogyan is bizonygatták, a papa hajthatatlan maradt. Az édesapámat nagyon keményen és szigorúan fogta, nevelte. A többi testvére is kicsit kihasználta a helyzetét, mivel Ő volt a kicsi, ráadásul akit az apa nem igazán kedvelt. Így az én édesapám az erejével és kitartásával vívta ki testvérei és barátai elismerését. A környéken nem létezett ember akitől félt volna. Még a rettegett zsandároktól, a csendőröktől sem. Igyekezett nem verekedésbe keveredni, ám ha mégis soha nem vesztesen került ki onnan.
A falusi kovácsok mellett inaskodott sokat. Később a gyárban is kovácsként dolgozott. Nem volt nagy (pocakos ) ember, hanem szikár magas ember volt, de az ereje rettentő volt. Amit megfogott az vagy tört, vagy hajlott. Kézfogása is kemény határozott volt, lássák nem akárki ez az ember. Felnővén és kiszakadván a falu és a család környezetéből bejárta szinte az egész országot. A nagyapám még az 1930-as években meghalt. Ahogyan nagyanyám elbeszéléséből tudom a koporsójára grófnék és bárónék borultak, zokogtak, siratták. Nagy férfi természetű ember volt.
Ezt apám is örökölte, bizony otthon sok családi vita témája volt ez. Gyerekként nem sokat értettem belőle. Annyit láttam apa eljár dolgozik, hazahoz pénzt, az én szememmel sokat,- anyáméval keveset, mert elitta, elszórakozta - én csak azt láttam anyám pöröl vele, és számon kéri a tetteit. Gyermeki fejjel nem értettem miért, de bele nem szóltam. Velem jó volt, nem kiabált, sőt sokat szereltünk együtt, elviselte a csiripelésemet, sokat nevettünk, és mindig igyekeztem a nyomába menni és segíteni neki. A lábára állva táncoltatott, énekelt nekem sok magyar nóta szövegét tudom tőle és édesanyám öccsétől, aki fiatal férfiként nálunk lakott munkát keresett.
Apám fiút szeretett volna, mint lett is első szülöttje, aki egy hónaposan elhunyt. Később a nővérem Ő már egy évet megélt, de sajnos közép fülgyulladása volt, és az 1950-es években ezt még nem tudták gyógyítani, így elöntötte agyát a genny és meghalt.
Akkor úgy volt nem lehet több gyermek a családban. Nem is volt hol lakniuk, mert felköltöztek a faluból ahol éltek ide Miskolcra, mert itt akkor indult a Digép és kerestek kovácsokat, volt munka. Laktak kényszer kiutalt udvari szobában, kollégáknál a konyhai ágyon, majd apám egyanyai ági régi rokona magához vette, cserébe gyereknevelésért, állatgondozásért. Akkor még édesanyám is dolgozott a gyárban, takarítóként. Édesapám bizony sokszor keményen bánt anyámmal, ha valaki ránézett, vagy ráköszönt kérdőre vonta. Féltékeny volt nagyon, mivel Ő maga nem egy hűség szobra volt. Mégis sokat dolgozott, vállalt kerti munkákat sokat, hogy tudjanak félre tenni és lakást venni, vagy egy építő szövetkezetbe belépni, hogy legyen saját otthonuk.
Édesapámtól tanultam, hogy soha nem szabad feladni amit az ember eltervez, végig kell mindent csinálni következetesen.
Szigorú volt másokhoz, de magához is. Amennyi munkát kiszabott egy napra azt meg is csinálta, soha nem hagyott félbe semmit.
Igaz keményen dolgozott, de tőlünk is elvárta a kemény határozott hozzáállást a munkához, tanuláshoz egyaránt. Igaz eljárt a keze, kaptunk mi is gyerekek ha rosszat tettünk. Olykor az édesanyám addig pörölt vele, míg őt is megütötte. Ilyenkor én mertem egyedül közéjük állni. A miértet ma sem tudom, de én valahogyan mindig lenyugtattam egy szóval, mosollyal. Aztán vége volt a vitáknak. Mikor beteg lett sokáig ápoltam hűségesen.
Igaz tudom szégyellte, hogy én fürdettem nő létemre, és mindig megható volt ahogyan lehajtotta a fejét és amíg fürdettem soha nem nézett a szemembe, pedig ez nem volt rá jellemző. Én pedig mit meg nem adnék azért, hogy még fürdethessem, ápolhassam.
Egyszer egy rokona gyereke albérletbe kirabolta Őket, édesanyámat és édesapámat, de édesapám megkereste a fiút, és bizony kikötözte a fához, és addig el nem engedte, míg az adósságát le nem dolgozta. Testvérei közül két kisebb bátyja tartotta vele jobban a rokonságot, a többiek nem igazán kedvelték nyers modora végett.
Ami a szívén az a száján is volt, és nem volt tekintettel soha senkire. Az igazát megvédte, és kiállt magáért és értünk is a családjáért.
Sok sok apró történet van bennem vele kapcsolatba, de nehéz lenne elmondani mindent egyben egyszerre.
Nekem Ő volt a tiszteletre méltó ember, az apa, a keménység , a határozottság mértékadója. Nem mondom, hogy nem volt vagy nem lett volna jobb szelídebb ember, de tőle sokat kaptam és tanultam kitartásból, akaratból, keménységből és határozottságból is. Sőt emberismeretből is. Érdekes volt mert Ő csak ránézett valakire, és megmondta közel milyen ember. Mára már bennem is kialakult ez a képesség. A velem szembe jövőröl sokat megállapítok a nézéséből, a tekintetéből, a tartásából és járásából. Barátnőm kinevet, aztán sokszor bevallja igazam van. Ez apám öröksége és a kitartás, és a soha nem való tétlenkedés, mert ha nincs munka találok magamnak a szekrényben rendezni valót, szelektálok, vagy port törlök, de nem járok szomszédolni és nem pletykálok senkivel senkiről.

Kép:net

A cikket írta: Divi Éva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Éva!

A gyökereink nagyban meghatározzák a saját életünket is, épp ezért kell hogy emlékezzünk azokra, akik a világra hoztak, akik gyermekéveink meghatározói, akik genetikailag is hozzájárultak létünkhöz. Minden emlék, minden esemény, amit megőrzünk, mi magunk vagyunk, örökké bennünk él majd.

Köszönjük a gondolatokat!

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

A gyökereink nagyban meghatározzák a saját életünket is, épp ezért kell hogy emlékezzünk azokra, akik a világra hoztak, akik gyermekéveink meghatározói, akik genetikailag is hozzájárultak létünkhöz. Minden emlék, minden esemény, amit megőrzünk, mi magunk vagyunk, örökké bennünk él majd.

Köszönjük a gondolatokat!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér !


Köszönöm, hogy olvastál. Magam is így gondoltam. Jó emlékezni és bizony ilyenkor rájön az ember a rossz emlékek vagy a fájdalmak elmúlnak, megfakulnak és inkább a jó jön elő a mélyből ! Pusz Éva.
Szia Éva!

Köszönöm, hogy olvashattam!
Nagyon szeretem az ilyen cikkeket, segít megismerni a múltat.

Puszi! V.

megtekintés Válasz erre: Virág

Szia Éva!

Köszönöm, hogy olvashattam!
Nagyon szeretem az ilyen cikkeket, segít megismerni a múltat.

Puszi! V.

Szia Virág !

Igen valóban a múltunk és a múlt fontos a holnaphoz, mert a bölcseleteket meg kell hallani. Örülök, hogy olvastál. Üdvözlet és puszi Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: