Az utca éhes embere
Látogatók száma: 57
Az utcán lógni és jól lakni...
Örök életemben arra törekedtem, hogy jó szívű legyet, másokkal szemben.
De most, már-már szétfeszít a ráeszmélés, hogy milyen hülye vagyok, hát inkább megosztom! Ilyet ki se lehet írni! Tegnap a Karácsony másnapi sétámat végeztem, a belvárosban. Az enyhén megfogyatkozott italkészlet pótlása végett némi bevásárlást is végeztem. Egyszer egy ártatlan arcú, csüggedt ember botorkált mellettem. Felismertem: hiszen ő egy hajléktalan. Három üveg pezsgőt adtam a szegény utcán állónak. Egy óra múlva ismét arra jártam, s még meg sem nyalta.
-Hát mi az, nem szereted?
-De! Csak mi után igyam?
Ledöntött a felismerés: ez az ember éhes! Hoztam neki három saormát. Fél óra múlva ismét arra jártam: Egy kapualjban elnyúlva nagyokat böfögött.
-Nem kaphatnék egy cigarettát? - érdeklődött sűrű csuklások közepette, amikor közelebb értem.
Adtam neki egy csomag cigit. Nézte, rám bámult, s úgy éreztem hálát akar rebegni, úgy tekintett rám már könnyes szemeivel.
-Te - hebegte, - illetve ön, vagy....azaz jótevőm....
Láttam, hogy zavarban van.
-Mikor mulattál úgy igazából- érdeklődtem, mint aki egy régi játékot ad vissza egy kisgyereknek.
-Hogy mikor, mulattam utoljára? - Hát, mielőtt a feleségem kirúgott volna! Egy ilyen pominás evés-ivás után.
-S az, mikor volt?
-Ma reggel!
Gyorsan kikaptam kezéből a cigis dobozt. Az én jólelkűségemből csak ennyi maradt.
-Majd még jótékonykodok - morogtam csak úgy magamnak s elballagtam.
A cikket írta: Gyuri
Hozzászólások
időrendi sorrend
saormát
Ezeket a szavakat nem ismerem!
Igaz, én írónak amatőr vagyok, nem profi!
De a cselekedet az szép volt.