újabb események régebbi események további események
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Az utca hírmondója - II.

2010. augusztus 31. - Látogatók száma: 32

Az előző folytatása, mikor már a család készíti az esti híradót.

Az első hírek

A tévé azóta sem működött. Képernyője sötéten tükrözte vissza a nappaliban zajló eseményeket.
- Akkor kezdhetjük? – kérdezte a családfő. – Elkészült mindenki a saját hírével?
- Igen! – kiáltották egyszerre a gyerekek.
Berendezték a stúdiót. A két fotelt hátrább görgették, behoztak két széket s a harmadikat középre helyezték.
- Ez lesz a bemondó helye – jelentette ki Kata.
- S ki milyen témáról fog beszámolni? – kérdezte az apa.
- Ha nem gond, de én az időjárásról szeretnék beszélni – szólt az anya.
- Az iskolai diákönkormányzat javaslatát akarom elmondani – mondta Kata.
- És te, Őrs? – kérdezte az apa.
- Az iskolában verekedés tört ki, amit végig láttam – jelentette ki Őrs büszkén.
Ábrahám csak tördelte a kezét.
- Az enyém rövid lesz, de nagyon – restelkedett Ábrahám.
- Az nem gond – vágott közbe Kata. – Az a lényeg, hogy valami fontosat jelentsen.
Ekkor Attila kirohant a nappaliból. A többiek egymásra tekintettek, alig értették a legkisebb testvér tettét. Mire felocsúdtak volna, már vissza is érkezett. Maga után húzott egy barna színű keretet.
- Ez lesz a tévénk! – mondta büszkén Attila.
- Rakjuk fel valamire! – mondta az apa.
- De jó! – lelkendezett Ábrahám. – Igazi tévében fogok szejepelni!
- Úgy bizony! – helyeselt az anya.
S végül elkezdődött a családi hírműsor. Az apa köszöntötte a hallgatókat, akik örömükben integettek is.
- Üdvözlöm a kedves nézőket, kérem, hallgassák meg a Nagy család híreit! A mai nap útjára indult ez a családi vállalkozás, melynek keretében kerületünk legfontosabb híreiről kapnak tudósításokat. Az egyik legmegrázóbb hírről kell beszámolnom. A hetedik kerületi Parkettagyárból újabb ötven főt bocsátottak el. Reményük sem maradt, hogy máshol tudjanak elhelyezkedni. Tárgyalások folynak annak érdekében, hogy mielőbb új munkalehetőségekre tegyenek szert az emberek. Most pedig hallgassuk meg a Vámosy Gimnázium DÖK-javaslatát.
Nagy Kata komótosan elhelyezkedett a széken, majd részletesen beszámolt iskolájának nagyszerű kezdeményezéséről, hogy a nehezebb sorsú gyermekeknek még a tanévkezdés előtt gyűjtést rendezzenek ruhaneműkből, játékokból, taneszközökből.
Őt követte Őrs beszámolója egy közúti balesetről, melynek nagyon sok tanulságai voltak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyobb odafigyeléssel megelőzhetőek lennének ezek.
Őt követte Ábrahám tudósítása az óvodai ebédről:
- A mai napon az első fogás paradicsomleves volt, melybe betűtésztákat főztek. Verseny alakult ki, ki mennyi betűt tud megkülönböztetni. A zsűri elnöke a konyhás néni volt, aki egy-egy merőkanállal jutalmazta azt, aki felismert egy újabb betűt. Ennek az lett az eredménye, hogy elfogyott a paradicsomleves. Ez még sohasem fordult elő az óvoda történetében.
Mikor Ábrahám befejezte, egyből talpra ugrott Attila. Elhelyezkedett a széken, s belekezdett mondanivalójába:
- Egy szomorú bejelentést kell tennem. Legalább is így szokták mondani. Ma elszöktem az óvodából, azonban mentségemre szolgál az, hogy egy kis kölyökkutya életét kellett megmentenem. Az óvoda kerítése mellett, mikor játszottak a kicsik, nyüszítésre lettem figyelmes. Láttam, hogy egy nő a kukák mellé egy kölyköt rakott le. Sorsára hagyta. Minden bátorságomat összeszedtem, hogy kijussak az utcára. Megkértem az egyik társamat, hogy színleljen. Kisurrantam, majd egy dobozban bevittem az óvodába a kis kutyust. Azonnal el is neveztem Morzsinak. Akkor okozott riadalmat, mikor Morzsi kiszökött a dobozából. Szinte mindenki aludt, csak én nem. Odajött hozzám, megnyalogatta a karom. Az óvó nénik sikítoztak, majd jött az egyik kertész. Kötél volt a kezében. Morzsi megijedt. Azonnal elfutott, s kérek mindenkit, ha találkozik egy kis kölyökkutyával, akinek a füle lelóg, teste barna foltos, akkor értesítsen bennünket, mert szívesen befogadnánk. Köszönöm a figyelmet – fejezte be Attila.
A családtagok alig akartak hinni a fülünknek. Még soha nem hallották Attilát így beszélni. Majdnem megtapsolták, azonban az édesapa megkérte az édesanyát, hogy mondja el az időjárás-előrejelzést.
Mikor még a pollenjelentés is elhangzott, befejeződött a családi hírszolgálat. Mindenki mindenkinek gratulált.

A cikket írta: kiki64

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 1. 06:02
örülök, hogy itt jártál ismét nálam, s olvastad az írásom
üdv: Kiki
2010. szeptember 1. 00:17
Nagyon kedves családi jelnetet tártál elénk. Aranyos a kisfiú szerepe, hogy egy állat megmentésén foglalkozott. Engem mindig megfog az állatok szeretete.
Gratulálok.
2010. augusztus 31. 17:56
köszönöm, hogy olvastál, kedves Orsolya!

:)

jön hamarosan
2010. augusztus 31. 16:50
Kiki! A kutyás hír nagyon bejött nekem, jó volt olvasni újabb történetedet és nagyon tetszett. Várom a következőt üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: