Az utcazenész
Látogatók száma: 47
Az Allegro, ma non troppo remekül sikerült. A második tétel előtt egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. Egyre többen gyűltek az oszlop köré, és csodálták a művész tökéletes tudását.
A hegedűjét a vállgödrébe illesztette, és pengetett néhányat, hogy az akusztikát felmérje. Az oszlop mellé tette le a kopott tokot, egy kartonlapra. Igazítania kellett a hangokon, a hőmérséklet-különbség lehangolta a hangszerét. Rutinos, gyors mozdulatok, és pillanatok alatt a helyére kerül minden. Beethovent játszott. Elhatározta, ma nem játszik mást. A D-dúr hegedűverseny hangjai betöltötték az aluljárót, és odavonzották a járókelőket. A Stradivari tökéletesen engedelmeskedett az ujjainak, a vonó feszülése a húrok megszokott siklása elégedettséggel töltötte el. Átadta magát a zenének, minden érzékével a pontos intonálásra törekedett. Tökéleteset akart létrehozni, mint mindig. A Stradivarit egy nemzetközi versenyen nyerte, és két évébe telt, mire személyisége összenőtt a hangszerével.
Az Allegro, ma non troppo remekül sikerült. A második tétel előtt egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. Egyre többen gyűltek az oszlop köré, és csodálták a művész tökéletes tudását. A kalapba dobott pénzek között papírpénz is volt, nem kis meglepetésére, nagyobb címletek is. A Larghetto óriási tapsot kapott, a Rondót az alkalmi közönség óriási ovációval fogadta.
Elégedett volt a mai próbával. Este a Zeneakadémián ad koncertet. Telefon, taxi, rohanás, hogy időben odaérjen a megbeszélésre, a koncert előtt tisztázni akar még néhány taktust a zongoristával. Amikor fizetésre került a sor, nem volt a pénztárcájában elég pénz, mindig kártyával fizetett, nem tartott magánál néhány száz forintnál többet. Már azon volt, hogy átadja a kártyáját, amikor észrevette, hogy az ülésre dobott kalapban összegyűlt készpénz, meglepetésére, több mint tízezer forint. Kalappal együtt adta át a taxisofőrnek.
*
A világhíres tenor Londonban járt, amikor eszébe jutott, hogy próbára teszi magát, és a londoniakat. Kiállt a híres Portobello piacon, egy utcazenész mellé, alig néhány méterre tőle, és a következő feliratot készítette egy kartonlapra, amit maga elé tartott: „Én egy jó hangú operaénekes vagyok, kívánságra, bármilyen operaáriát előadok.”
Több mint egy órán keresztül nem szólt hozzá senki.
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Janó! Teccik 5+1 simán! Szép estét kívánok Orsolya
Valóban, szívhez szóló :) Tetszik, hogy a rövid történeteiddel, felhívod a figyelmet arra, hogy nem figyelünk eléggé egymásra. Olyan, mintha küldetésednek éreznéd, hogy elhozd a tavaszt, egyetlen fecskeként. Remélem sikerrel jársz, és sok sok követőd lesz, és végre nem sajnáljuk osztogatni a mosolyt, akár idegenek felé is.
My
My
Olyan szívhez szóló? :)
A valóságpont is kijár.
Ada
Tetszik, ahogy írsz. Lehet, hogy nem megfelelő erre a szó, de most ez jut az eszembe, olyan melankolikus, olyan, olyan...... segíts! :-)
Olyan, amit szeretek.
:-) Keserédes, szuper.
Ada
Olyan, amit szeretek.