Barátnőm magánya!
Látogatók száma: 17
Van, aki egyedül él egész életében!
Én a barátnőmmel szoros baráti kapocsban vagyok és megosztjuk egymással gondjainkat!
Sok éve tart és Én nagyon sajnálom, hogy az Ő élete így alakult!
Éveken át csak a munkájának élt, arra semmi ideje sem volt, hogy esetleg párkapcsolata legyen! Szüleivel élt. Testvére hamarosan családot alapított és kisfia született, akinek Ő lett a keresztanyja. Na, igen ez egy jó pont az életében, hiszen a keresztanyaság is méltó feladat az embernek.
De családanyához fogható nincs!
Most ennyi idő elteltével mondja, hogy milyen jó lenne, ha nem lenne egyedül, pedig aranyos, jókedélyű és alkalmazkodó. Voltak ugyan kisebb - nagyobb kilengései, de komoly semmi.
Most, hogy látja kicsit elgondolkodtató, hogy mi lett volna ha....de, sajnos nem lett ha!
Édesanyját elvesztette és rá kellett döbbennie, hogy ha apukája sem lesz, egyedül marad bizonyos mértékben. Most viszont ennyi évesen, már nem igazán mer belefogni, és félelme nem alaptalan. Minél idősebb az ember, annál nehezebben talál magának társat.
Igen és a gyerek vállalás is, hisz minél idősebb az ember első gyermekhez, annál nehezebb!
Sokan választják a karriert a család helyett és bizony későn döbbennek rá, hogy mit hagytak ki!
Az ember, ha megöregszik támasz nélkül nagyon nehéz, még sokszor támasszal is, de egyedül végképpen nehéz.
Sajnálom, mert amúgy egy nagyon jó ember és, ha valaki Ő is megérdemelte volna, hogy legyen családja.
Persze így is lehet élni, hisz sokan vannak így, nem is az első és nem is az utolsó ilyen!
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend