újabb események régebbi események további események
20:40
D Klári módosította a naplóbejegyzését
20:37
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
20:30
D Klári új cikket töltött fel
15:33
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
14:44
Virág módosította a naplóbejegyzését
14:43
Virág új bejegyzést írt a naplójába
00:53
emillio új cikket töltött fel
22:59
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
20:53
Új cikk került fel a weboldalra
20:27
Új cikk került fel a weboldalra
00:05
Új cikk került fel a weboldalra
23:46
Új cikk került fel a weboldalra
23:22
Új cikk került fel a weboldalra
20:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:13
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
11:12
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:11
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:54
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:28
Black Ice módosította a cikkét
20:22
Black Ice új cikket töltött fel

Bede Anna karácsonya (pályamű)

2010. december 3. - Látogatók száma: 99

A karácsonyi pályázatra küldöm a történetet. Szokatlan a besorolása, hiszen a karácsony sohasem hétköznap. Szokatlan a feldolgozása, a mese ütközik azzal a valósággal, ami mindannyiónkat leteperne.

December 18-án ünneplik Karácsony szent eljövetelét a gimnáziumban. A díszbe öltöztetett karácsonyfa körül karban állnak a tanárok, szeminaristák, az iskola egyenruhájába öltöztetett gyerekek.
Bede Anna valamikor réges-régen veszítette el az egyenruháját. Ennek végül semmi jelentősége sincs már számára, s az is lehet, mindössze az örökkévalóság egy pillanatával ezelőtt történt. Az esemény óta erre a karácsonyi ünnepségre készülődik. A tavaszi ég kékjéből hasít ki ruhának valót, a nyári langy esőcseppekből fűz kalárist nyaka köré, a lenyugvó nap melegéből gyűjti a téli utazáshoz a bundának valót, az esthajnal csillagot hosszú, barna hajába szánja.
December 18-án magára ölti ő is maga alkotta ünneplőjét, egy-egy felhőből csizmácskát kanyarít a lábára, s a délutáni alkonyban kiül egy felhő szélére. Meleg barna szemét arra a bolygóra szegezi, amit oly’ jól esik néznie. Szívesen figyeli, hogyan játszanak ott a gyerekek. Együtt szokta mondani velük a mondókákat, ha túl messzire repül a labdájuk, visszagurítja. Néha kicsit incselkedik, kisujját beakasztja az ugráló kötélbe, s örül, hogy másik kislány folytathatja a játékot. Öcsit is szívesen csiklandozza meg, a kicsi mosollyal, néha hangos göcögéssel nyugtázza. Ilyenkor anya fölé hajol, s azt mondja: „Nézzétek, de aranyos, már eljátszik a hangjával!”
Anna a felhő széléről most figyelmesen szemlélődik, nem szabad eltévesztenie az irányt, mert akkor csak a következő Karácsonyra ér el a gimnáziumba. Nem szeretné kihagyni ezt a gyönyörű ünnepet, s a ruhája körüli munkálkodás is kárba veszne. Fénye olyan gyönyörűen csillog a karácsonyfán, hogy aki rápillant, felsóhajt. Igen, az a kék fonal a Duna, s ahol ívben lekanyarodik, az meg Budapest. Innen már csak az erdei utat kell megtalálnia – hopp, ez is megvan-, s a világító lámpatesteket követve jut az iskolaépülethez. Anna lehunyja a szemét, s lecsusszan a felhő széléről.

Ez volt a mese. Akár tovább is kanyaríthatnánk, lehetne belőle egy gyönyörű karácsonyi történet, de ebből mégsem lesz. Ennek a mesének ugyanis valóságos előtörténete van.
Bede Annát az Úr 11 évre bízta szülei gondjaira, kilenc esztendeje visszakérte tőlük. Szülei a biztosítótól kapott összegből alapították meg a Bede Anna Élő Hit Alapítványt a Fiatalok Támogatására. Anna jogász nagyapja eképpen fogalmazta meg az alapító okiratban a szülők célját:
„Alapítványunkkal kislányunknak, Bede Annának szeretnénk emléket állítani, aki örömmel készült arra, hogy a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium diákja lesz, amikor földi életét 11 évesen, egy fiatalember vétkes gondatlansága kioltotta, a budakeszi önkormányzat előtti gyalogátkelőn gépkocsival halálra gázolta.
Alapítványunkkal azért szeretnénk a budakeszi katolikus gimnázium diákjait támogatni, mert meggyőződésünk, hogy a keresztény nevelés és a krisztusi értékrend hiteles közvetítése képes megelőzni hasonló tragédiák bekövetkezését. Kislányunk életének rövidsége hangsúlyozza, hogy milyen ajándék minden gyermek szülei és a környezete számára…
…Nyolc gyermekes családként a ….Biztosító Rt. Által „nem vagyoni kárként” folyósított teljes összeget azért ajánljuk fel közérdekű és nyitott alapítvány céljára, hogy ezzel is felhívjuk a magyar társadalom figyelmét a ma már létkérdést jelentő erkölcsi, hitbéli és intellektuális megújulás halaszthatatlan szükségességére, és ezért a magunk részéről is megtegyük, amire képesek vagyunk.”
Az alapítvány az egymillió forintos lekötött tőke kamatai, az 1%-os adófelajánlás és gyűjtés összegéből gazdálkodik. A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium pályázó diákjai, szeminaristái szociális rászorultságát a héttagú kuratórium vizsgálja, a rendelkezésre álló összeget évente egyszer, a karácsonyi ünnep alkalmából osztják szét a pályázók között kuratóriumi döntés alapján.
A mi alapítványunk nagyon kicsi, csak a szűk baráti kör támogatja. Nem az összeg számít. – mondja Anna édesanyja. Kaptunk ezer forintos adófelajánlást is, valakinek mégis segít ez az egy ezres is a többi mellett.

Végzet? Felsőbb akarat, amit nem ismerhetünk?
Bede Anna életét kápolna őrzi szülei házában, fotó a gimnázium falán és alapítvány, amivel szülei, nagyszülei, testvérei barátai akaratából túlélte a halált. Az élet és a szeretet örök, ez az esemény döbbentett rá. – mondja édesanyja. Így Annuska velünk marad, vele együtt ünnepelünk.
Ez a kicsiny alapítvány néhány gyereknek segít cipőt, kabátot, könyvet venni.
Kicsi betűvel kezdem a kicsi alapítvány számlaszámáról szóló mondatot:
* az adatlapomon a számlaszámot megtalálhatjátok!
Hátha nagy gondolatok születnek belőle.
S így talán Karácsonykor a Bede Anna hajába tűzött esthajnalcsillagról a mi ünnepi fenyőfánkra is esik egy sugárnyaláb. Lélekben velünk együtt ünnepel majd.
És ez a történet, csak ettől lesz vidám.


http://www.youtube.com/watch?v=4qRSo-h6JBw&feature=player_embedded

A cikket írta: irenhegedus

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 16. 21:50
Érdekes írás, mint minden írásod. Írj többet nekünk, kevesen szoktak így elgondolkodtatni! Megfogott.
Üdv, Pinokkió
2010. december 5. 11:34
Szia Irén!
A cikked jó, de a pályázatra tényleg vidám kell, videó melléklettel.
A bankszámlaszámot most leveszem, ne haragudj, mert ezt így nem szabályos...
írd ki az adatlapodra* kérlek, akit érdekel, segíteni tud, akar majd megnézi!
Pussz,
Tündér


Pályázat feltételei: http://www.felesegek.hu/palyazat
2010. december 4. 10:16

megtekintés Válasz erre: irenhegedus - 2010. december 4. 09:18

rendben, akkor kérem, hogy törölje

Kedves Irén,

emiatt ne kérd, hogy töröljék. A lap nem olyan rigorózus, hogy erre szükség lenne, azonkívül másnak még tetszhet a cikk. Legföljebb az adományozásra vonatkozó részt dolgozd át, és esetleg más művel indulj a pályázaton, ami megfelel a kiírásnak.

Üdv,
2010. december 4. 09:18

megtekintés Válasz erre: - 2010. december 3. 21:24

Kedves Irén!

Elöljáróban: a cikkedet alkalmatlannak tartom a karácsonyi pályázatra. Egyrészt vidám történetet vár a lap, másrészt ez nyíltan adománykérő írás, s érzésem szerint itt nincs helye.

Ami a kislánnyal történt -- tragédia. Szörnyűség, kiheverhetetlen a család számára.
Vétkes gondatlanságból azonban nemcsak felelőtlen ifjoncok, hanem meglett korúak is okoznak balesetet.

Ami pedig a karácsonyt illeti: engedtessék meg nekem/nekünk, hogy karácsonykor végre családi körben, nyugodtan lehessek/lehessünk, és ne kelljen keblemre/keblünkre ölelni az egész világot a nyomorúságával egyetemben. Elég, ha az év többi napján bombáznak telefonokkal, levelekkel, állítanak meg úton-útfélen a lelkiismeretemre/tünkre és az együttérzésemre/érzésünkre apellálva. Erre a kis karácsonyi önzésre jogot formálok.

Prohászka Ottokár szellemisége pedig nem etalon számomra.

A cikked meg olyan, amilyen. A szándék rokonszenves amúgy, ám stílusával nem fogott meg, épp ellenkezőleg: nem a megfelelő helyen pengetted meg a húrokat.

Üdv,

Ktr

rendben, akkor kérem, hogy törölje
 
2010. december 3. 21:24
Kedves Irén!

Elöljáróban: a cikkedet alkalmatlannak tartom a karácsonyi pályázatra. Egyrészt vidám történetet vár a lap, másrészt ez nyíltan adománykérő írás, s érzésem szerint itt nincs helye.

Ami a kislánnyal történt -- tragédia. Szörnyűség, kiheverhetetlen a család számára.
Vétkes gondatlanságból azonban nemcsak felelőtlen ifjoncok, hanem meglett korúak is okoznak balesetet.

Ami pedig a karácsonyt illeti: engedtessék meg nekem/nekünk, hogy karácsonykor végre családi körben, nyugodtan lehessek/lehessünk, és ne kelljen keblemre/keblünkre ölelni az egész világot a nyomorúságával egyetemben. Elég, ha az év többi napján bombáznak telefonokkal, levelekkel, állítanak meg úton-útfélen a lelkiismeretemre/tünkre és az együttérzésemre/érzésünkre apellálva. Erre a kis karácsonyi önzésre jogot formálok.

Prohászka Ottokár szellemisége pedig nem etalon számomra.

A cikked meg olyan, amilyen. A szándék rokonszenves amúgy, ám stílusával nem fogott meg, épp ellenkezőleg: nem a megfelelő helyen pengetted meg a húrokat.

Üdv,

Ktr
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: