Beszéljünk róla?
Látogatók száma: 47
"Be kell rúgnom" - kattogtam. Nincsenek alkoholizmusra való hajlamaim, de csütörtök délután azt éreztem, csak DD-re van szükségem, és ha ő nincs nekem, akkor minél több alkoholra. Hogy eltűnjön a gondolataimból. Hogy ne őrüljek meg.
Gyorsan felhívtam Hena barátnőmet, hogy kimehetünk-e Miával. Örült nekünk, és megérezvén, mire készülök, azt javasolta, taxival menjünk. Mivel taxira nem volt pénzem, beültem a kocsiba, és úgy döntöttem, majd az utolsó busszal hazajövünk.
Odaérve már ki volt készítve a Jäger és a sör. Gyorsan bedobtam három felest, hogy kitöröljem DD-t a gondolataimból. De más történt. Felülkerekedett mindenen. Iszonyatos ereje lett az elmémben, a szívemben. Zokogtam. Hena nem tudta, mi bajom. Felvázoltam neki, hogy szar a munka, nem akarok ott dolgozni, mindenki utál. Nem volt jobb ötlete, töltött nekem még egy pohárral. És ez volt az, amitől megeredt a nyelvem. Beléptem fészre, és ráírtam:
"Örülök, hogy a köztünk zajló kommunikáció annyira hatékony, mint azt a délutáni bankos utunk mutatta! Megkértem Balázst, hogy NYUGTASSON MEG (nem pedig idegesítsen fel) Titeket, merthogy nem volt teljesen egyértelmű számotokra, miért kell az a szar. Megmondtam neki, hogy kibaszott keményen dolgoztok, és nem azt érdemlitek, hogy ne érezzetek megbecsülést vagy bizalmat. És hogy úgy nem lehet dolgozni, hogy az ember úgy érzi, minden szavát lehallgatják. Megmondtam az elején, hogy nem fogok vamzerkodni, de magyarázkodni éppúgy nem. Ha Ti nem feltételezitek rólam a jó szándékot, és mindenben a hátsó szándékot keresitek, akkor sajnálom, nem velem van a probléma. Remélem, jólesett lebaszni az ablakba a kávéval teli termoszt. Nekem rohadt jólesett..."
10 percen belül jött a válasz:
"Nyugalom, Tami! Elvittük magunkkal a kávét, de a cukrot bent felejtettük. Mire visszaértünk, kihűlt... Nem akartuk hidegen meginni! Elnézést, ha rosszul esett, nem szándékos volt. Ami esetleges belső problémák vannak, az meg tőled független, elhiszem, hogy segíteni próbálsz, de vannak olyan dolgok, amiket nem tudsz megoldani, mert az ember nem tőled várja a gesztusokat és nem így! A témát hanyagoljuk, én szeretlek téged és semmi szükség arra, hogy mindenki összeugorjon mindenkivel egy ötödik miatt! Hidd el, nekem sem kellemes a helyzetem, mert két oldalt kellene valahogy egyensúlyban tartanom, mert ugye ott vagytok ti az irodában, meg mi a sárban, a hidegben, a szakadó hóban... Le kell akkor ülni, és mindent átbeszélni együtt így öten. Ennyi a lényeg. MÉG EGYSZER MONDOM, NE HARAGUDJ, NEM SZIVATÁS VOLT, HANEM AZ, AMIT LEÍRTAM! Ok?"
Milyen édes! Képes füllenteni a kedvemért, csak hogy ne pityeregjek. Csak számít neki is! Számítok!
Ennek örömére ruhástul befeküdtem Hena fürdőkádjába, és onnan osztottam az észt, valamint eldöntöttem, hogy másnap onnan megyek dolgozni, Hena pedig elviszi Miát oviba.
Aztán egy óra múlva DD ismét rám írt, és izgi beszélgetést folytattunk:
DD: "Azért beparáztál, mi?"
Én: "Nem hagy nyugodni a téma, mi?"
DD: "Most már tudom, amit akartam..."
Én: "Mégpedig?"
DD: ":)"
Én: "Ez milyen válasz?"
DD: "Vigyorgós... Hazaértél? Vagy mennem kell érted?"
Én: "Így nem vezetek. Megágyaztak nekem a fürdőkádban."
DD: "Kész vagy! Hozzám jössz feleségül?"
Kis drága. Mit írhattam volna erre? Közöltem vele, hogy a bigámia büntetendő Magyarországon. De kiegyeztünk abban, hogy megvámpírol, örökké élünk majd, és akkor is az ő felesége leszek. A gondolatmenetét tekintve úgy érzem, ő is ivott. És kaptam egy lájkot újonnan feltöltött, az "amikor a sírás átmegy vigyorgásba" folyamatot szemléltető fotómra.
A cikket írta: Bigyóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ezek után olvasom e részt...
Szent a béke... Ennek örülök... :-)
Hogy mériszó mintazállat!!!!!!!!!!!
Hogy én mennyire utállak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
(mint magamat! :D:)) )