Csak egy mondat…
Látogatók száma: 61
Csörög a vekker, kinyúl egy kéz és lenyomja gombot, ne csörögjön tovább, felébredt már, kinéz a tetőtéri garzon egyetlen, hatalmas ablakán, szürke, ködös a reggel, még öt perc lustálkodás és kezdődik a napi rutin, ablaknyitás, kávéfőzés, tusolás, fogmosás, öltözködés közben egy-egy korty kávé, még egy laza smink, éppen csak leheletnyi, picurka parfüm, ablakcsukás, kabát, sál, táska, kulcs a kézbe, kattan a zár, rohanás a lifthez, lépcsőzés közben felvenni a kabátot, mert az utcán áloműző hideg szél kotor száraz, kóbor faleveleket, s ha nyitva a kabátja, alábújik melegedni, csakhogy magas, karcsú alakján feszül a bőrkabát, a villamoson férfiszemek siklanak rajta, észre sem veszi, gondolatai már a munkáján járnak, jeles egyetemi diplomával, jeles munkát letenni az asztalra, megmutatni, tud nagyot alkotni a száztízezer forintos közalkalmazott, délután folytatni a kutatást régi oktatójával, estefelé edzésre menni, gyorsbüfében vacsorázni, feladni a lakás ötvenezres bérleti díját, beadni a jelentkezést a PhD-ra, éjfélig publikációt írni, s a fárasztó nap után ágyba zuhanni, álmodni férjet, családot, anyagi biztonságot, csak az bizonyos, hogy a sötétkék égen ragyognak a csillagok, s a Hold benéz az ablakon, álmodj kislány, álmodj.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Maresz