újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Csak úgy - írogatok ... (4.)

2012. január 16. - Látogatók száma: 70

.... amikor már elfelejtettük rég, hogy a színek bennünk vannak ...

A fiú szobájából irdatlan hangerővel bömböl a zene.
Éva megpróbálja túlkiabálni, hangja köhögésbe fullad. Mérgében berúgja az ajtót.
- Rómeó! Neked hiába mondom, hagyd abba, megőrjítesz ezzel a baromsággal!
A fiú ránézett anyjára, lenyomta a stop gombot, s így szólt csendesen.
- Baromság? Néha meghallhatnál mást is, mint a saját hangodat. Ülj le, kérlek, és szó nélkül hallgasd a dal szövegét. Nekem mostanában ez a kedvencem.
Az Anya meghökkenve hallgat, s talán régóta először, figyel a fiára.
A CD lejátszó elindul.
A dal – a Tankcsapda együttestől, az Örökké tart .

„Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!
Ha nem hiszed el hogy az élet,
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.”

Éva, nem kap levegőt. Amikor összeszedi magát, éktelen kiabálásba kezd.
- Még hogy, nézd meg hogy élnek anyádék … mindent megteszünk érted, mindennel elhalmozunk, s Te mindezt így köszönöd meg!
- Anyu, légy szíves ne kiabálj. Ülj le, már beszélni akartam veletek. Elköltözök. Az egyik része az, hogy szeretnék a magam lábára állni, a másik része, hogy már nem bírom tovább. Nem akarok így élni, nem akarok olyan lenni mint Ti.
Azt sem tudjátok ki vagyok. Már az óvodában kinevettek a nevem miatt. Rómeó, az nem én vagyok, Rómeó az az, akit Ti szeretnétek belőlem, de talán még ez sem így van. Azt sem tudod Anyu, hogy Krisztina óvónéni, egyszer átölelt, mikor csúfoltak, s azt mondta – „ Ne sírj, kicsim, én tudom hogy Te Attila vagy igazából, csak egy varázslónő bűbájt bocsájtott rád, s majd ha valaki rád talál és kimondja az igazi neved, akkor a rossz bűbáj megszűnik, s eljön a szép varázslatok ideje. Te Attila vagy, s légy mindig igazi önmagad „
Mindenki Attilának hív, csak Ti nem … Ti nem láttok engem …
Anyu, drága Anyu ne sírj, sajnálom, de ez mind így igaz. Tudom, hogy nem szólhatok bele, de ha meghallgattok … szeretlek mindkettőtöket nagyon, de váljatok el … ., talán akkor még meg tudjátok találni elvesztett önmagatok.
Éva megnémulva, összetörve állt, s csak nézett maga elé ...
- … én nem így akartam, én mindig jó anya és feleség akartam lenni, én úgy érzem mindent megtettem, áldozatot hoztam, lemondtam … csak adtam és adtam, de mit kaptam cserébe …
Ádám későn este, a sötét szobában, a földön kuporogva találta zokogó feleségét.
- Mi történt? Miért nem alszol? Már megint vitatkoztatok valamin Rómeóval?
- Hol voltál? Te sosem vagy itt akkor, ha szükség lenne rád.
- Rám? Rám itt már rég nincs szükség.
Éva, nagy gesztikulálások, s felcsukló sírások közepette, előadta férjének gyermekük vádaskodásait.
- Éva, kérlek nézz rám!
Az asszony lassan felemelte fejét, s férje szemébe nézett … alig hallhatóan megkérdezte
- Van valakid … ?
Nem, Éva, nincs senkim … valamikor régen mindenem volt … az Te voltál
… ezután már csak a szemek beszéltek …
… hideget, fénytelenséget, közönyt láttak egymás tekintetében …
A válás, nem volt bonyolult. Az ok, teljes elhidegülés, helyrehozhatatlanul.
A vagyon felosztható. A gyerek önellátó, szülői gondoskodást nem igényel.
Vitás kérdés nem maradt.
A Bíróságról kilépve még egyszer átölelték egymást, mint régi ismerősök.
… talán csak egy átfutó kis reszketés emlékeztetett a szerelemre …
Éva nem látta többé Ádámot.

folyt. köv.

A cikket írta: Gaya

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 21. 13:19
Tisztelt Zita!
Ez borzongatóan jó írás (nem helyesírás)!
Bokor
2012. január 16. 08:40
Kedves Zita!

Van úgy, hogy nincs más megoldás, új életet kell kezdeni. Meg kell találnunk önmagunkat. Köszönjük, ismét remekül érzékeltetted a fordulatokat.

Pussz, Tündér
2012. január 16. 07:45
Szia Zita!

Hát elég kíméletlen került sor erre a vallomásra a fiú részéről. Így szembesülni ezzel nem lehetett kellemes az anyának. De mint olvasom, régóta tartó egymásnak feszülés volt ez már. Valamikor ki kellett jönnie és ennek most jött el az ideje...
Mikor azt hiszi az anya, mindent megtett és egyszer csak szembesítik a múlttal, hogy mennyi mindenre nem figyelt oda azon túl, hogy azt hitte mindenre...?
Közben a párjával sem úgy alakult, ahogyan szerették volna... Az élet így tesz próbára sokunkat.

Puszi,
Éva
2012. január 16. 05:05
Szép jó reggelt Mindenkinek!

Köszönöm az előző részekhez a hozzászólásokat!
Igyekszem válaszolni is, de most mennem kell.

Legyen mindenkinek szép napja!

Üdv,

Zita
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: