újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Családi puzzle 1. rész

Látogatók száma: 50

Figyelem! Ez a fantázia műve, csak azért mondom, senki se ismerjen magára! Mert nem róla szól!

A Tördemici ügyvédi iroda

Annus néni, a takarítónő, reggel ötkor kezdte az ügyvédi iroda takarítását, már csak a porszívózás maradt hátra, azt pedig hat óra előtt nem kezdheti el.

Iszik egy kávét és mély lélegzetet vesz. Leballag a kapualjba és letisztítja a Tördemici Ügyvédi Iroda réztábláját. Két emelet le, ugyanannyi fel. Nem használja a liftet, mert nem érzi biztonságosnak.

Ahhoz képest, hogy szeptember elején járunk, jó hideg a reggel, gondolja, és összehúzza magán a vastag kardigánját, melyet csak úgy felkapott az otthonkája tetejére. Ez utóbbi ruhadarab a köpenyt helyettesíti, melyet képtelen megszokni, pedig ezerszer próbálta használni, de hiába, ha nem érzi jól magát benne, akkor nem halad a munkájával, és az bizony nagyon nagy baj.

Az ügyvéd úr, azaz dr. Tördemici Tóth Tamás, szigorú és pontos ember, aki nem tűr semmiféle lazaságot, igaz, hogy megfizeti a tisztességes munkát. Bezzeg a fia, Kornélka, aki szintén ügyvéd, úgy viselkedik néha, mintha még most is kamasz lenne, és időnként direkt bosszantja az apját. Talán majd megkomolyodik, mert hamarosan megnősül, hiszen, ha jól hallotta, útban a trónörökös. Persze, erről az ügyvéd úr nem tud, lehet, nem is szeretne ötvennyolc évesen nagyapa lenni, még szerencse, hogy nem rá van bízva a dolog. Igaz, ami igaz, három beosztott ügyvéd is dolgozik az irodán, mert valakinek kell a tyúkpereket is vinni. Ezt szó szerint így mondta az ügyvéd úr. Okos ember Tamás, állapítja meg a sokszoknyás takarítónő, immár ezredszerre is, hiszen minden ügyet elvállalnak, és rendre meg is nyerik.

Az ügyvéd úr igazi szakértő, sokszor szerepel a televízióban is, bezzeg Kornélka a nyomába sem léphet, pedig okos fiú, csak olyan hebehurgya. A kocsikon jár az esze, meg a lányokon.

A négyszobás, százhatvan négyzetméteres polgári lakásban igazi műgyűjtő csorgatná a nyálát rendesen, miután megannyi antik bútoron, értékes festményen és szőnyegen legeltethetné a szemét. Nincs kizárva, hogy e miatt a miliő miatt, szinte csak gazdag ügyfelek jönnek, a szegényeket pedig, ha idetévednek, grátisz képviselik, mert kevés tiszteletdíjat ki sem érdemes számlázni, engedményt adni sem jó. Legalább is az ügyvéd úr könyvelője szerint, mert ennél jobb reklám nem kell, s ráadásul pénzbe sem kerül.
Húsz éve takarítja az irodát, s ez idő alatt Annus néni is a csapathoz tartozik. Jogai vannak, például senki sem meri a mosatlan kávéscsészéjét a mini konyha mosogatójában hagyni, vagy a szemetes kosár mellé dobni a hulladékot, a legnagyobb dolog mégiscsak az, hogy tegeződik az ügyvéd úrral, akit mindig a keresztnevén szólít és időnként egy órát is elbeszélgetnek édes kettesben a főnöki irodában, zárt ajtók mögött. A rossz nyelvek szerint ilyenkor előkerül a francia konyak, s koccintgatnak is, amitől mindkettőjük szeme smaragdként fénylik.

Egy hete disznót vágtak Annuska szomszédságában, és addig beszélt a szomszédasszonyának, amíg az jó pénzért el nem adta neki a disznósajt felét, melyet ma hozott el Tamásnak, hadd egyen szegény valami igazán finomat is.

A hét végén elvégezte az őszi nagytakarítást, tegnap hozták vissza a szőnyegeket a tisztítóból, úgyhogy nagy porszívózásra nincs szükség, csak átszalad a drága szőnyegeken.

Fél hétkor elindul a közértbe, friss, ropogós fehér kenyeret venni és angol teát, mert Tamás délelőttre egy angol vendéget vár. A tea mellé kellene sütemény is, de a csuda tudja, mit esznek az angolok. Végül a pékségben hatféle rétest vásárol, ha nem ízlik a vendégnek, majd megeszi Kornélka. Lili asszony szakácsművészete kimerül a mikróban való melegítéssel, a pizza rendeléssel, vagy felkapja a telefont és a sarki étteremből rendel vacsorát, melyet jó pénzért házhoz is szállítanak. Ilyen anyai mentalitás mellett szegény Kornélka akkor eszik finomat, ha Lili asszony ráveszi Annus nénit a sütésre, főzésre.

Fél nyolcra ér vissza, s igazán kapkodnia kell, hogy mire Tamás beér, készen álljon a reggelije. Otthonról hozott, a kertből, frissen szedett öklömnyi paradicsomokat és hosszú, zöld színű, méregerős paprikákat, azzal igazán finom a disznósajt.

Az angolnak a teához tejszínt is vett, állítólag azzal isszák, bezzeg citromot elfelejtett hozni, akkor most Tamás nem kap citromos teát. Igyon kristályvizet, vagy hosszú kávét tejszínnel.

A rétesek is szépek, csak úgy illatoznak a porcelán kínálón, melyet gondosan letakar, mielőtt az éhes siserahad azt hiszi, hogy ez a Csáki szalmája, s befalja egy perc alatt. A biztonság kedvéért rátesz egy cédulát: „Vendégre vár” megjegyzéssel.

Mindenütt nyitva ajtó és ablak, kell a szellőztetés, később úgyis gondosan behúzzák mindegyiket, elvégre a titoktartás csak úgy biztosított, ha a fogadó részben üldögélő ügyfelek csak a recepciós által kezelt televíziót nézik, s annak halk hangját hallgatják.

Általában kevés a várakozó, mert időpontra jönnek az ügyfelek.

Annus néni félig behúzza a mini konyha ajtaját, mert reggelizni akar, mégpedig kolbászos, csípős lecsót, azt készített a családnak hajnalban és hozott magának is, reggelire és ebédre. Megmelegít egy kisebb tányérnyit és csak úgy állva, a kenyér serclivel elkezdi enni, de kanállal ám, nem villával, mert a szaftja is isteni. Tunkolni meg nem akar, hátha valaki korábban bejön, egyébként is, már trendes utcai ruhában van, nem lenne szerencsés, ha reggelije nyoma egész nap az öltözékén díszelegne.

Otthon már biztosan reggelizik a férje és a legkisebb fia. A középső Szegeden jár az orvosi egyetemre, a legidősebb meg környezetvédelmi mérnök, nemrég nősült, és ha minden igaz, öt hónap múlva megajándékozza az első unokával. Csak ne laknának olyan messze! Kétszázötven kilométer nem kevés, főleg úgy sok, hogy Annus néni nem tud vezetni, vonatoznia kell, két helyen átszállni, és az nagyon sok idő. Abból meg neki igen kevés van. Tördemicről jár be minden nap. Fő munkaadója Tördemici Tóth Tamás, de mellette maszekol is, másik három helyen is lakást takarít, mert mindig kell a pénz valamire. De három év múlva a férje nyugdíjba mehet és akkor bizony neki sem lesz értelme tovább dolgozni. Addigra összegyűlik a legkisebb fiú tanulmányaira való pénz, a középső meg végez, nekik pedig elég lesz a megélhetésükhöz a nyugdíjuk. Lesz idejük baromfit tartani és a kertben megtermelni a konyhára való zöldségeket.

Összerezzen az ismeretlen hangra:
- Jó reggelt, asszonyom! Bocsánat, ha zavarom. Mister Tördemici Tóth Tamás ügyvéd urat keresem.

Megfordul, és csodálkozva néz az elegáns hatvanas asszonyra.

- Jó reggelt! Még nincs benn az ügyvéd úr, foglaljon helyet az előtérben.
- Ugye, magyar lecsót eszik?

Ugyan, hát milyet enne, emelkedik Annus néniben a vérnyomás, de gyorsan kapcsol.
- Maga az az angol, akit az ügyvéd úr délelőttre vár?
- Igen, én vagyok.
- Hm, gondoltam, kissé furcsán beszél. Megkóstolja? Mármint a lecsót?
- Ha szabad…
- Persze, hogy szabad, jöjjön, üljön csak le ide a pulthoz, nem valami kényelmesek ezek a bárszékek, de ha ügyes, nem eszi le magát. Már melegítem is. Főzzek egy teát? Van hozzá tejszín.
- Köszönöm, maga nagyon kedves.
- Kicsit csípős a lecsó, de a benne lévő kolbász nem.
- Jaj, még be sem mutatkoztam: Nóra Henderson vagyok.
- Én meg Kovács Balázsné, Annuska.

Kézfogás közben szikrázik az angol asszony kezén a gyémántgyűrű. Az biztos, hogy nem szegény, állapítja meg magában Annus néni, miközben szakavatotton megterít a vendégnek és tálalja a lecsót. Forr már a teavíz is.

- Csípős – szól Nóra, amint levegőhöz jut a második falat után-, de csak egy kicsit!
Ahhoz képest, hogy nincs elhízva, elég sokat tud enni ez az angol asszony, jegyzi meg magában Annus néni, és úgy dönt, hogy a megmaradt két rétest nem érdemes tovább tartogatni, úgyhogy azokat gyorsan megeszi.
- Szólíthatom Nórának? Köszönöm. Tudja, én meg Annus vagyok. Nagyon jól beszél magyarul. Mikor ment ki Angliába? Nem baj, hogy közben elmosogatok és rendet teszek? Nagyon kényes az ügyvéd úr a rendre és a tisztaságra. Nem akarok kíváncsiskodni, csak szeretek beszélgetni.

A lecsó miatt, vagy a beszélgetés kedvéért, pontosan nem tudni, de tény, hogy az angol asszony mesélni kezd.
- Harminc éve nem kérdezte senki. Nehéz erről beszélni. Két éves voltam, amikor a szüleim kimentek Bécsbe és nem jöttek haza. Engem az apai nagyanyám nevelt, és kereste a módot, hogy kijuttasson a szüleimhez, akik akkor már Amerikában éltek. Ezerkilencszázötvenhatban, a forradalom idején, nagyanyám elérkezettnek vélte az időt ahhoz, hogy különösebb feltűnés nélkül kijuttasson a szüleimhez. Aki vállalta, hogy átvisz a határon, magamra hagyott a senki földjén, és ha nem talál rám Vánkos Benjámin, ott halok éhen, szomjan a csalitosban. Menekült táborba kerültünk, és Ausztráliába akartak bennünket vinni, de Benjámin kunok kunként harcolt azért, hogy kijussunk Angliába. Abban bízott, hogy onnan könnyebben kijutunk Amerikába, csakhogy nem hagytak nekünk választási lehetőséget. Hamarosan kiderült, hogy semmi közünk egymáshoz. Benjámint Anglia egyik bányászvárosába vitték, engem pedig nevelésre kiadtak egy gyermektelen középkorú házaspárnak. Szépen neveltek, taníttattak. A líceum elvégzése után férjhez mentem, és nevelő szüleim hamarosan meghaltak. Akkor kezdtem el keresni Vánkos Benjámint, akit végül a férjem talált meg. Rendszeresen tartottuk a kapcsolatot és öt évvel ezelőtt megkért, hogy legyek a hagyatéki végrehajtója. Vállaltam, és most ezért vagyok itt.
- A szüleiről nem is tud semmit?
- Semmit. Nem találtam meg őket. De erről nem szívesen beszélek, ha nem haragszik.
Csend telepedik közéjük.
- Jaj! – kiált fel hirtelen Annus néni. – Itt csevegek magával, pedig még be kell zárnom az ablakokat! – mormogja az orra alatt, majd nehézkesen feláll, hogy befejezze reggeli munkáját.

Micsoda sorsok, sopánkodik magában. Jöhetne már az ügyvéd úr, mert neki hamarosan indulnia kellene, márpedig az angol hölgyet a világ semmi kincséért nem bízná rá senkire.

- Látom, milyen otthonosan mozog az irodában.
- Igen, húsz éve ez a második otthonom.
- Hát itt is lakik?
- Á, dehogy! A munkahelyre mondják, hogy az a második otthonunk.
- Milyen ember Tördemici ügyvéd úr?
- Nagyon rendes. Tudja, mi gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Ő is Tördemicen nőtt fel, szomszédok voltunk, sokat játszottunk együtt. Aztán elkerült középiskolába, majd az egyetemre. Állítólag hárman voltak azonos nevűek az évfolyamban, és akkor vette fel előnévnek a szülőfaluja nevét. Így lett Tóth Tamásból Tördemici Tóth Tamás.

Nyílik a bejárati ajtó, megérkezik a hostess és az ügyvéd úr.
- Szép jó reggelt Annuskám! Kézcsókom, hölgyem! Jól hallottam, hogy rólam beszélnek?
- Jó reggelt, Tamás! Megérkezett az angol hölgy, akit vártál! Igyekeztem szóval tartani, nehogy unatkozzon!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

várom én is a csavarokat
Eddig tetszik!
Kíváncsian várom a folytatást!

Pussz: emillio

megtekintés Válasz erre: Tündér

Szia Yolla!

Izgalmasnak ígérkezik a cikked, várom a folytatást!

Pussz,

Tündér

Szia, Tündér!

Még írom a folytatásokat, remélem, jól megkavarom a történetet.

Pussz: Yolla
Szia Yolla!

Izgalmasnak ígérkezik a cikked, várom a folytatást!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: