Családi puzzle 7. rész
Látogatók száma: 52
Lilla
Szentendre belvárosában, egy műemlék jellegű ház földszintjén, antikolt rézből készült hatalmas félköríves portál hívja fel a járókelők figyelmét, közepén keskeny bejárati ajtóval, felette a réz felirattal: ÉRDEK NÉLKÜL TETSZŐ TÁRGYAK, mely felirat kissé meghökkentő, ám aki elolvassa, azonnal megáll és benéz az üzletbe, ahol egy középmagas, szép arcú, harmincas évei második felében járó, karcsú, csinos hölgy fogadja a betérőket.
Megszokta Lilla, hogy tíz emberből legfeljebb kettő vásárol, a fennmaradó nyolcból négy biztosan visszatér, ha megfizethető, egyedi ajándékot akar venni szeretteinek.
Nyáron jobban megy az üzlet, a turistáknak köszönhetően, akkor tartalékol, amennyit csak tud, hogy átvészelje kamasz lányával a telet. Tíz éve elvált, s tudja, hogy kizárólag magára számíthat, mert amióta az apja meghalt, bezárult a pénzes zsák, a testvérei akkor sem segítenének neki, ha a halálán lenne.
- Anya, miért pont hozzánk jönnek a testvéreid?
- Nem tudom, Karola, az hiszem, az ügyvéd akarta, hogy így legyen, ne kelljen neki három helyre elmennie. Hívott Laci bátyád, hogy sürget az idő, mert elúszhat a teljes örökség. Persze, azt sem tudjuk, hogy mi az örökség és mennyit ér.
- Megkérjük apát, hogy jöjjön el és segítsen? Hiszen vállalati jogtanácsos, ért hozzá.
- Nem, szívem, szó sem lehet róla. Lesz nekem elég csörtém a testvéreimmel, nem hiányzik ráadásként az apád fontoskodása!
Karola már nem kislány, tizenhét éves, pontosabban két hónap híján nagykorú. Érzi, hogy anyja elhallgat előle valamit, de tudja, hogy előbb-utóbb úgyis elmondja. Nyilván, most ideges kissé, mert a nővére, Panka néni kiabált vele telefonon, hogy miért nem hozzá mennek Újszászra, elvégre a legidősebb gyereke Vánkos Adorjánnak. Robi bácsi is mérges volt, miért kell neki utaznia, persze, mert otthon is mindig nőuralom volt, még a nagypapa is azt csinált, amit a nagymama engedett neki.
Igyekezett haza a gimnáziumból, mert délután háromkor találkozik anyja a testvéreivel és az ügyvédekkel, mégpedig anyja barátjának az éttermében, ahol a különtermet biztosítják számukra. Ott aztán kiabálhat Panka néni meg Robi bácsi is, úgy, ahogy szoktak.
Gyerek volt, amikor szülei elváltak és nem volt pénzük, albérletben laktak és egyikük sem segített az anyjának, pedig csak kölcsönt kért, nem támogatást.
Nem ismeri Benjámin bácsit, csak fényképen látta, nagymamánál. Egy szál fürdőnadrágban pózolt Ausztráliában, karácsonykor, hóna alatt hatalmas görögdinnyével és ő toporzékolt, hogy vegyenek neki is dinnyét, mert nagyon szereti.
Két órakor elmegy az anyja és fél háromra jön Karesz a negyedik a-ból, akivel már három hete járnak. Segít neki a fiú, nehogy kirabolják az üzletet anyja távollétében. Persze, szó sincs ilyesmiről, de legalább együtt lesznek.
Lilla az öltözőben megmelegíti lánya ebédjét, rántott csirkét sült krumplival, a hűtőben talál hozzá savanyúságot is.
- Gyere, Karola, ebédelj meg, mert hamarosan indulnom kell.
- Köszi, anya, de nem vagyok éhes!
- Kérlek! Nem hagyhatod üresen az üzletet, ha később rád tör az éhség!
Kedvetlenül indul az öltözőbe, de amint megérzi a rántott csirke illatát, egyből gyomrába mar az éhség és szabályosan falja az ételt, mintha elvenné előle valaki, ha nem tünteti el két percen belül.
- Tudod, ha valami baj van, csak nyomd meg a pénztárgép alatti gombot és megszólal a riasztó, és azonnal átjön a szemben lévő boltból Boldi bácsi. Rendben? Egyébként szóltam neki, hogy nézzen az üzletre, mert egyedül leszel.
Az étterembe éppen most lép be dr. Tördemici Tóth Kornél ügyvéd úr, öltönyben, nyakkendőben, Miss Helga Hendersonnal, aki kivételesen kosztümben feszít.
A pincér a bejárattal szemközti asztalhoz ülteti őket, az egy csendes hely. Eszébe sem jut, hogy bármit kérdezzen tőlük, eléggé nyilvánvaló, hogy nem szegény turisták. De nem kérnek étlapot, csak két üdítőt és kávét.
Reggel kilencre értek a városba és eddig megnéztek minden látnivalót, ami csak az idejükbe belefért. Helgának nagyon tetszik Szentendre, olyannyira, hogy egyszer elhozza ide Nóra nagyit, sőt, a nagyapját is. Most is angolul beszélnek, meglehetősen halkan, kerülik a feltűnést.
- Honnan ismerjük meg Lillát? – kérdezi Helga, inkább ugratásként, mint komolyan.
- Majd felhívjuk pontban három órakor és a telefonja után kapkodó nőszemély lesz a mi emberünk, Bocsánat, asszonyunk.
- Oké, nem ugratlak tovább, inkább azt mond meg kérlek, hogy Mr.Tördemici elégedett volt-e a jelentéseddel? Mrs. Hedersonnak lefordítottam és elégedett volt velem. Velünk.
- Szíves tájékoztatásul értesítelek, kedves Miss Henderson, mely szerint Dr. Tördemici Tóth Tamás ügyvéd úr sem kötött bele a beszámolónkba, olyannyira nem, ha ezt a mai napot is kitűnően abszolváljuk, az esetben atyám ad nekem három nap szabadnapot, hogy nagyanyád őseit felkutathassuk. Sőt, tovább megyek, még fizeti is a költségeinket.
- Erre semmi szükség!- tiltakozik a lány, kicsit hangosabban, mire felkapja fejét a pincér.
Kornél mulat a dolgon, és csendre inti a lányt. Hiába, Helgából néha hiányzik ama bizonyos angol hidegvér, nem hiába csörgedez ereiben magyar vér is. Nem mondja el neki, hogy a népesség-nyilvántartóban talált egy ismerőst, aki utána néz Helga dédanyjának, a helvéciai özvegy Farkas Istvánnénak, és nővérének, Bódis Bódognénak. Csütörtökre ígérte az információkat, és ma még csak szerda van, s ha minden jól megy, pénteken lemehetnek a helyszínre.
Nyílik a bejárati ajtó, középmagas, termetes asszonyság érkezik egy férfivel, aki ugyanolyan gömbölyded, még a mozgásuk is hasonló. Az asszonyon feszül bordó nadrágkosztümjének kabátja, pedig nincs is begombolva. Helga eltűnődik, lehet, hogy csak azért nem gombolta be, hogy jobban lehessen látni nyakában a félujjnyi vastag aranyláncot, az öt centis aranykereszttel együtt. Ahogyan leteszi ridiküljét, láthatóvá válnak ujjain az aranygyűrűk. Szám szerint mind a hat darab.
A férfi is maradéktalanul kitölti alpakka öltönyét, melyhez széles karimájú szürke kalapot visel. Nyakkendője elmozdult a helyéről, mintha nem találná a helyét, mert oly ritkán kerül elő a szekrény mélyéről.
A nem mindennapi pár, Kornéléktól nem messze, egy asztallal arrébb foglal helyet. A pincér azonnal hozzájuk lép és kínálja az étlapot.
- Köszönjük, majd később rendelünk – szólal meg szuszogva a férfi, mintha cipekedésben kimerült volna.
- Én kérek egy kávét és egy üdítőt! – csattan az asszony hangja, - megszomjaztam ezen a hosszú úton.
Az asszony is gyorsan veszi a levegőt, de láthatóan igyekszik lecsillapodni.
- Ha nem tévedsz el, akkor már egy órája itt lennénk és megnézhettük volna Lilla híres boltját, amire annyira büszke. Lehet, hogy szép a bolt, de a húgunk élhetetlen. Közértet kellett volna nyitnia, abban van a pénz! – állítja határozottan az asszony.
- Ugyan, Panka, mindenki úgy boldogul, ahogyan tud!
- Jaj, de véded! Apánk is, isten nyugosztalja, mindig a pártját fogta anyánkkal szemben, hogy Lillának tanulnia kell, mert szép és okos lány! No, és mire ment az egyetemével? Még tőlünk akart pénzt kérni, amikor elvált!
- Hagyd már, Panka, régen volt.
- Rég bizony! De nem tőled kért, hanem tőlem!
- Tőlem is kért.
- Robi, ezt eddig miért nem mondtad? Adtál neki? Biztos nem fizette vissza.
- Nem adtam. Azt mondta az asszony, hogy kérjen tőled, elvégre te üzemelteted a pékséget, hozzád dől a pénz.
- Megdolgoztam érte! Mit akar a Sári? Hát, nem kifizettelek benneteket?
- Kifizettél, de még hogy!
- Ugyan, Robi, neked akkor nem volt egy vasad sem!
- Volt az, csak annyi nem volt, mint amennyit a részedért kértél.
- No, látod!
- De te nem fizettél nekem annyit, mint amennyit tőlem kértél! Mindegy, elmúlt. Hanem jöhetne már Lilla, azt mondta, meghív bennünket ebédre, és éhes vagyok.
Helga egészen közel hajol Kornélhoz, úgy súgja:
- Megérkezett a testvérek kétharmada!
- Látom.
Összemosolyognak. Milyen szép is, ha a testvérek összejönnek!
Megérkezik Lilla, divatos kosztümben, karcsún, csinosan.
Zajosan üdvözlik egymást a testvérek.
Kornél az órájára néz, öt perc múlva három óra. Odainti a pincért, fizet, feláll és odasétál a testvér triumvirátushoz. Helga követi.
- Jó napot kívánok! Dr. Tördemici Tóth Kornél ügyvéd vagyok, azt hiszem, mi egymásra várunk. Engedjék meg, hogy bemutassam Miss Helga Hendersont, a hagyatéki végrehajtó képviselőjét.
Meglepődnek a Vánkos testvérek, egyikük sem számított arra, hogy két fiatallal kell tárgyalniuk.
- Ugyan már, fiatalember, ez egy rossz vicc! – mérgelődik Robi, - már megbocsásson, de hogyan képviselhetnének maguk egy ügyvédi irodát!
Lilla megpróbálja menteni a helyzetet és szól a pincérnek, hogy vezesse őket a különterembe. Somolyog orra alatt a pincér, bár hivatali udvariassággal vezeti a társaságot a kért terembe, ahol öt személyre terített asztal várja őket, mellette a görgős italtárolón is kikészítve a palackok, konyak, whisky, bor, sör és üdítő.
Itt már bemutatkoznak a Vánkos testvérek is és Helga megállapítja magában, hogy kézfogásukban ott a jellemük. Lilla tetszik neki, érzi, hogy egyenes ember és határozott, tudja, hogy mit akar.
- Tisztelt ügyvéd úr, kisasszony, engedjék meg, hogy meghívjam önöket egy késői ebédre.
- Köszönjük, de nem fogadhatjuk el! – replikázik Kornél, pedig éhes maga is. – Tudja, asszonyom, tiltja az ügyvédi etika! Ellenben én meghívhatom Önöket, tisztelettel, megköszönve Lilla asszonynak, hogy megszervezte a mai találkozónkat, önöknek pedig, hogy eljöttek! Javaslom, hogy rendeljük meg az ételeket és ismertetem nagybátyjuk, Vánkos Benjámin végrendeletével kapcsolatos tudnivalókat és a további teendőket. Miss Hendersonnak, ha megengedik, magam fordítom a beszélgetésünket.
- Minket csak az érdekel – vág közbe Panka asszony -, hogy mennyi pénzt kapunk! Nem kell a körítés!
Helga azt sem tudja, hogy merre nézzen, nehogy elnevesse magát.
- Nekem azt mondta Vánkos Gizi, - veszi át a szót Robi -, hogy vessem csak fel, miszerint a Józsi bátyám részét is a gyerekei kapják. Sőt, az kellene, hogy, a három testvér gyerekei egyenlően részesüljenek az örökségből, mert miért kapna Laci háromszor annyit, mint például én meg a testvéreim.
Kornél rezzenéstelen arccal fordítja Helgának az elhangzottakat, miközben látja Lilla szemén, hogy tud angolul és érti a beszélgetésüket.
- Úgy vélem, Miss Henderson, szükség lesz az angol örökösödési törvények ismertetésére is – néz komolyan Helgára a fiú.
- Semmi akadálya, Mr. Tördemici! – válaszol a lány és az ügyvédeknél szokásos bikkfanyelven, mintegy fél óra alatt, ismerteti az örökösökre vonatkozó angol törvényeket.
Hozza a pincér az ételeket, töltögeti az italokat, és Pankának, meg Robinak, mintha menet közben elment volna az étvágya.
Kornél már rövidebbre fogja a szót, ugyanazt mondja el, mint a másik két örökösnek, szinte szó szerint, csak azt magyarázza el részletesen, hogy Gizella és Róbert felvetésének mérlegelését, a vonatkozó törvény mely cikkelye zárja ki.
- Ha megengedik, tekintettel a rendelkezésre álló kevés időre, szeretném mielőbb összehívni az örökösöket a végrendelet ismertetésére. Ehhez szükségem van az önök lakcímére, kérem, egyeztessük.
Kornél fizet és a társaság távozáshoz készülődik, amikor Panka félrehívja az ügyvédet:
- Ugyan már, ügyvéd úr, nem lennék hálátlan, ha megmondaná, hogy mennyit öröklünk.
- Megsúgom magának, asszonyom az igazat. Én sem tudom. Majd kiderül.
Lilla meghívja a társaságot az üzletébe, de a testvérei nem élnek a meghívással, gyorsan elbúcsúznak és elmennek.
Sétálnak az üzletig, s Lilla egész úton Helgát faggatja Benjámin bácsiról.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Heló, Müszi,
ennél kicsit csavarosabb lesz!
az ügyvéd vegye feleségül lillát, és kornélka vándoroljon ki antarktiszra.
ez csak elég csavaros lenne?
ennél kicsit csavarosabb lesz!
ez csak elég csavaros lenne?
Kezd egyre izgalmasabb lenni!
Jól kitaláltad a bolt csalogató szlogenjét!
Nem győzök Neked gratulálni!
Pussz: emillio