Családi puzzle 9. rész
Látogatók száma: 42
Nóra
Mr. Stewart Henderson magas, egyenes tartású angol úriember, aki megrögzött követője saját szabályainak. Magyarországra utazni számára azon ötletek közé tartozik, mint űrturizmusra vállalkozni hetvenöt éves korában. Aktívan golfozik, néha még a szenior versenyekre is benevez, és hetente kétszer bridzsel a klubjában.
Negyvenhét éve házasok Nórával, s hangos szó még nem hangzott el közöttük, s ne is hangozzék el, inkább hagyta magát rábeszélni, hogy kísérje el feleségét.
Magyarországra. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy ötcsillagos szállodában béreljenek egy lakosztályt, ha lehet a Hiltonban, mert mindig ennél a szállodaláncnál foglal szobát, ha külföldön jár.
Nagyon kedvelte Mr. Benjámin Vánkost, olyan családi barátként kezelte, és úgy tekinti az utat, hogy ezzel maga is kiveszi a részét a végrendelet végrehajtásából.
Helga szinte minden éjjel küldött e-mailben egy levelet, melyben tájékoztatta Nórát az ügyek állásáról, és nem titkolta, hogy rajong Magyarországért. Budapest egy gyönyörű, élhető méretű város, a magyarok értelmes, közvetlen és segítőkész emberek. Foglalkozik a gondolattal, hogy egy ideig itt éljen.
Unokájának ez utóbbi mondata meggyőzte arról, hogy ideje otthonról kimozdulnia, s Nórának is örömet okoz, ha vele tart.
Helga ügyesen megszervezte a programokat, ha feleségének hivatalos ügye akadt, akkor kettesben járták a múzeumokat, ha vidékre kellett menniük Nórával, akkor pedig a Tördemici ügyvédi iroda vezetőjének a fia, Kornél szegődött mellé idegenvezetőnek. Természetesen felesége ideérkezésük után két nappal, bemutatta dr. Tördemici Tóth Tamás ügyvéd urat, aki elnyerte tetszését. Nem titkolja, hogy az ügyvéd határozott magabiztossága mellett, nagy hatást tett rá az ügyvédi iroda miliője is.
Két nap múlva vége a vakációnak. Szinte már maga is sajnálja, hogy otthoni ügyei miatt nem maradhatnak tovább. Még meggondolja, hogy esetleg vegyenek Budán egy kisebb villát, s akkor több időt tölthetnek Budapesten, nem beszélve arról, hogy unokái itt is járhatnának egyetemre, hiszen olcsóbb az élet, mint Londonban.
Ma este búcsúvacsorára hivatalosak a Márványmenyasszony nevezetű étterembe. Mr. Tamás Tördemici Tóth ragaszkodott hozzá, hogy egy igazi, cigányzenés helyre menjenek. Felesége, Lili asszony pedig Nórával egész napos ajándékvásárlási akcióba kezdett, hogy a fiukat, menyüket és a két otthon maradt unokájukat megörvendeztethessék. felesége délután négy körül ér vissza a szállodába, addig sétálgat a várban, és elfogyaszt egy könnyű ebédet.
Szívesen venné, ha Helga vele tartana, ám mára unokájának is fontos dolga akadt.
Sebaj, legfeljebb ebéd után elhelyezkedik a fotelben, keres a televízióban egy jó filmet, és amellett elszundikál egy kicsit.
Cseng a telefon, a porta jelentkezik:
- Jó reggelt, Mr. Henderson! Dr. Tördemici Tóth Tamás úr keresi, kapcsolhatom?
- Jó reggelt! Igen, köszönöm.
Mr. Tördemici egy tokaji bortúrára invitálja Mr. Hendersont, hiszen mindkettőjüket magára hagyta a feleségük. Stewart meglepődik, és egy pillanatig hezitál, majd megköszöni a meghívást. Végül is egy kis borozgatós kalandutazás érdekesebb a magányos sétánál.
- Fél óra múlva várom Önt a bejáratnál.
Azt természetesen nem köti Mr. Henderson orrára, hogy bérelt sofőr vezet, mert ő maga is kedveli a bort, s legalább ihat egy-két pohárral.
Nóra egészen pontosan tudja, hogy milyen gondolatok járnak a férje fejében. Biztos benne, hogy tíz óra körül kimegy sétálni, a Halászbástyáról nézegeti a várost, utána keres egy éttermet, megebédel, majd visszamegy a szállodába és a televízió mellett elszunyókál a kényelmes foteljében.
Stewart megbízható, pontos ember, akire mindig mindenben számíthat.
Lili asszony első kérésre a cinkosává vált, a vásárlást illetően. Már megvásárolta az ajándékokat, Helgával együtt, még három nappal ezelőtt és felvitték a lány lakására, hogy ma vihesse haza, a szállodába, mint új zsákmányt.
Helvéciára tartanak, mert Kornél segítségével sikerült Helgának felkutatni a gyerekkora helyszínét, és adatokat a nagyanyjáról meg annak nővéréről, s most, ötvenhét év múltán, visszatérhet gyermekkora helyszínére. Izgul kicsit, hiszen nem sokra emlékszik. Igyekszik a tájat nézegetni és nem figyelni az elől ülő gyerekek beszélgetésére.
Ügyesek voltak, meg kell hagyni, Vánkos Józsefért lementek kocsival, miután a lelkére kötötték, hogy a gyerekeinek ne mondja meg, mikor lesz a hagyatéki tárgyalás. Azóta az öregurat elhelyezték egy budai idősek otthonába, ahol önálló kis garzonban lakik, s tisztességesen gondoskodnak róla. Az otthon hatalmas parkjában minden nap megsétáltatják, és úgy tűnik, amikor utoljára együtt meglátogatták, hogy már barátai is vannak, akikkel kártyázgathat, beszélgethet kedvére. Kivirult az öreg, s kiderült róla, hogy legalább annyira jó humorú, mint szegény Benjámin volt.
A hagyatéki tárgyalás zökkenőmentesen lezajlott. Ügyesen vezette Mr. Tördemici, és azonnal lemondatta a jónépet a fellebbezési jogukról, azzal, hogy a hagyatéki végzés hatályba lépésével azonnal átutalja örökségüket a számláikra, mégpedig euróban. Vánkos József és Vánkos László egyformán az örökség egyharmadát kapták, míg a harmadik harmad Vánkos Adorján gyermekei között került elosztásra, egyenlő mértékben. Közülük Lilla asszony maradéktalanul örült a váratlan örökségnek, ám Panka és Robi rendeztek egy kisebb görögtüzet, akkor Mr. Tördemici közölte, hogy semmi gond, meghozza a határozatot, és megnyílik a fellebbezés lehetősége, ám tudniuk kell, hogy az angol törvények szerint, a két nap múlva lejáró határidő miatt, a teljes örökség jótékonysági célokra fordítandó. Erre úgy elhallgattak a hőbörgők, mintha kivágták volna a nyelvüket. Miután mindannyian lemondtak fellebbezési jogukról, és a hagyatéki végzés hatályba lépett, elment velük a bankba, ahol azonnal átutaltatta részükre az összegeket. A banki átvétel másolati példányait pedig szépen lefűzte az aktába.
Sms-t jelez a mobilja, Stewart közli, hogy az ügyvéddel Tokajba utaznak, borozgatni.
Mosolyog Nóra, végre valaki elérte, hogy férje eltérjen az eltervezett napirendjétől!
- Milyen üzenetet kaptál, Nóra mama? – fordul hátra az anyósülésről Helga.
- Papa üzent, hogy Tokajba mennek Mr. Tördemicivel.
- A tokaji bor világhírű, mama. Remélem, nekünk is hoznak!
- Ahogyan apámat ismerem, közel sem biztos – nevet Kornél.
- Miért ne hoznának? – érdeklődik a lány.
- Nem lesz érkezésük, úgy becsípnek a kóstolgatástól. A tokaji bor nem csak finom, de erős is.
- Kornél, vegyünk egy üveggel! Meg akarom kóstolni! Ugye megkóstoljuk, mama?
- Megkóstoljuk, kislányom.
Az autópályán már a kecskeméti leágazásnál járnak.
- Mrs. Henderson, szívesen megmutatnám Kecskemét belvárosát. Javaslom, álljunk meg egy kávéra és egy sétára. Közben veszek tokajit, nehogy elfeledjük a vásárlást.
Kornél nem beszél a levegőbe. Beülteti a hölgyeket a presszóba és elmegy tokajit vásárolni. Ami csak fellelhető, mindből vesz egy üveggel és sikerül a nyolc palack italt a kocsi csomagtartójában úgy eltenni, hogy illetéktelenek ne találjanak rá. Közben apja küld egy üzenetet: Átirányítottam hozzád a telefonomat, mert hamarosan Tokajba érek.
- Sikerült? – érdeklődik Helga.
- Természetesen. Meghívhatom a hölgyeket egy süteményre is? Nagyon finomak a torták.
Nóra asszony tanulmányozza a sütemény választékot.
- Pozsonyi kiflit kérek, diósat és mákosat.
- Én pedig megkóstolnám a dobostortát.
Kornél megrendeli, üdítőkkel együtt, és kér még a túrós és vajas pogácsákból is hármat, hármat.
A mákos pozsonyi kifli íze Nórában olyan emlékeket szakít fel, melynek létezéséről maga sem tud. Mákos kalácsot sütött nagyanyja a kemencében és ők Grófpistivel mellette rendetlenkedtek. Ha leültök a kemence padkára és csendben maradtok, egy egész hajtottat megehettek, kecsegtette őket a mama, s nem kellett ennél több, azonnal szót is fogadtak. Alig várták, hogy kisüljön az első tepsi kalács, máris követelték a jussukat. Hiába mondta nagymama, hogy várjanak még, addig erőszakoskodtak, mígnem felszeletelte nekik az illatos süteményt és ők úgy falták, forrón, hogy majdnem megfulladtak tőle.
Megkóstolja Nóra a pogácsákat is, s annyira ízlenek neki, hogy vesz belőlük egy tucatot, és a pozsonyi kiflikből is, mert meg kell, hogy kóstoltassa Stewarttal is.
Sétálnak egy fél órát Kecskemét belvárosában, ám a fiataloknak úgy tűnik, hogy Nóra nagyi nagyon szórakozott, semmihez nem szól hozzá, s talán nem is figyel, csak a lába viszi, a gondolatai egészen másutt járnak.
Történt még valami azon a napon, amikor degeszre ették magukat a mákos hajtottal, amire most fontos lenne visszaemlékezni. Mielőbb a tanyára akar érni, mert zsigereiben érzi, hogy ki nem mondott kérdéseire ott találja meg a válaszokat.
Helvécia-Ófalutól három kilométerre, a bekötőút két oldalán helyezkednek el a tanyák, a Bódis családé, és a Sinka családé. Nem kell tippelni és keresgélni, Kornél utána nézett a földhivatalnál és a jobboldali volt a nagyanyja nővéréé. Érdekes, egyáltalán nem emlékszik a tanya épületeire, de amit most lát, az minden képzeletet felülmúl. A tanya eredeti épületei megmaradtak, a berendezéseivel együtt, ám építettek mellé – kalandvágyó turistáknak – egy hatalmas összkomfortos tanyaházat, központi fűtéssel, fürdőszobákkal, biliárd teremmel, étteremmel, recepcióval, azzal, hogy aki itt pihen, segédkezhet napközben a gazdaságban, melyben géppel fejik a teheneket, stb.
Kiszállnak az autóból és Nóra legszívesebben be sem menne. Húzza az időt, diós kiflit és túrópogácsát eszik, majd szomjas lesz. Helga örvendezik, hogy végre eljutottak idáig, de Kornél észreveszi Mrs. Henderson vonakodását.
- Helga, maradjatok itt, egy perc türelmet kérek.
Kornél egy meglepetéssel is készült, melyről Helga sem tud. Szaladni kezd, de nem ehhez, hanem a másik tanyához igyekszik, mely szinte tükörképe az elsőnek.
Néhány perc múlva egy hetven év körüli, napbarnított, enyhén hajlott hátú bácsival tér vissza, kinek tekintete Nóráét keresi.
- Jó napot kívánok a hölgyeknek!
Köszönnek a férfinek, de különösebben nem foglalkoznak vele.
- Ha megengedik, mutatnék egy képet, hátha megismerik a rajtuk lévőket. Elárulom, a kisfiú én vagyok, a kislányt pedig Farkas Nórának hívták, aki Grófpistinek becézett engem.
Nóra néhány pillanatra szoborrá merevedik, majd mindent eldob a kezéből és átöleli Grófpistit.
Most ért haza! A szülőföldre!
A Márványmenyasszony étterem főpincére még egyszer ellenőrzi a terítékeket. A Tördemici ügyvédi irodától hatfős asztalrendelés érkezett faxon négy nappal ezelőtt. Ismeri az ügyvéd urat, hiszen visszatérő, gáláns vendég, s rendszerint átutalással fizet. Olyan asztalt választ, amelynél a vendégek intim beszélgetése is megoldott, ugyanakkor onnan hallható a zenekar és az egész éttermet belátni. Amikor telefonon visszaigazolta a foglalást, megtudta Szilvikétől, hogy az ügyvéd úr angol vendégekkel érkezik, ezért visszafogott, ám rendkívül elegáns egyedi terítéket tetetett az asztalra, középen, a virágcsokor két oldalán ott áll a magyar és az angol zászló.
Elsőként egy rendkívül elegáns, ötven év körüli asszony érkezik, parfümfelhőbe burkolózva.
- Jó estét! Dr. Tördemici Tóth Tamásné vagyok, asztalfoglalásunk van.
Pár perccel később megérkeznek Nóráék, akiket - alighogy helyet foglalnak-, két, meglehetősen vidám úr követ.
Kornél egy pillanatra sem tágít Helga mellől. Lilinek feltűnik, mekkora összhang van a két gyerek között. Stewart kezet csókol Lilinek, Nórát megpuszilja, Helgának a feje búbját simogatja, miközben rettenetesen csillog a szeme. Kornéllal kezet fog és az az érzése, hogy lemaradt valamiről.
Miért nem öltözött át Nóra? Miért mosolyog oly sejtelmesen Helga és Kornél?
A pincér azonnal felveszi az italrendelést és két percen belül mindenki előtt ott az itala.
Tördemici köszöntőt mond, koccintanak, majd mindenki az étlap tanulmányozásába mélyed, s ezt kihasználva, odasúgja TT-nek:
- Lilla szívem, két hónap múlva megszületik a lányom. Ideje elválunk. Gondolom, Blanka is erre vár.
Nóra pontosan tudja, Stewartnak feltűnt, hogy még mindig a reggel felvett kosztümjében van, nem, mintha férje elegáns lenne a sportos öltönyében.
- Majd elmesélem, merre jártam a gyerekekkel.
Helga és Kornél közösen nézik az étlapot, azon az alapon, hogy a fiú segít neki választani, nem, mintha nem lenne ott magyarul, angolul és németül is az ételek neve és összetevője.
Kornél felpillant, s meglátja az étterembe újonnan belépő párt. Gina érkezik, erősen kifestve, enyhén feltűnő, mondhatni dögös ruhában. Partnere egy ötven körüli, enyhén pocakos, középmagas férfi, aki kétséget sem hagy a felől, hogy Gina hozzá tartozik.
Kornél iszik egy kortyot a koktélból és Helga fülébe súgja:
- Mondtam már, hogy elraboltad a szívem?
- De cserébe odaadtam az enyémet!- jön a riposzt.
Mr. Henderson is köszöntőt mond:
- Kedves Tamás és Lili! Köszönjük a vendéglátásukat, a törődésüket, hogy olyan sokban segítettek feleségemnek és az unokámnak Mr. Vánkos örököseinek felkutatásában, és megmutatták nekünk, milyen az igazi magyar vendégszeretet. Külön köszönetet kell mondanom ifjú barátomnak, Kornélnak, akivel hetek óta azon munkálkodtunk, hogy felkutassuk kedves feleségem gyermekkori ismerősét. Végezetül el kell mondanom, hogy megbízást adtam a Tördemici ügyvédi irodának egy budai villa felkutatására, melyet szándékomban áll megvásárolni a családomnak, mert a jövőben hosszabb időt töltünk Budapesten. Egészségünkre!
VÉGE
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Müszi!
A regény az túlzás.
Ami a végét illeti, az eseményekből következően nem lehetett volna megjelentetni az elhunytat.
Örülök, hogy elolvastad mind a kilenc részt.
Üdv: Yolla
nagyon klassz, meg minden, csak egy baja van: ebből regényt kellett volna írni, 2-3 kötettel. persze ezt még most is megteheted.
egy darabig azt vártam, az derül ki, hogy a fószer nem is halt meg, és vigyorogva megjelenik a hagyatéki tárgyaláson.
A regény az túlzás.
Ami a végét illeti, az eseményekből következően nem lehetett volna megjelentetni az elhunytat.
Örülök, hogy elolvastad mind a kilenc részt.
Üdv: Yolla
egy darabig azt vártam, az derül ki, hogy a fószer nem is halt meg, és vigyorogva megjelenik a hagyatéki tárgyaláson.