Csalók 5.
Látogatók száma: 52
Zita meglepődik, amikor Attila nagy csokor rózsával és bonbonnal a kezében pontosan érkezik, a szombat délelőttre megbeszélt időben. Mindketten zavarban vannak egy kicsit. A háziasszony szabadidő ruhában fogadja vendégét, aki szokásától eltérően, nem farmerben és pólóban érkezik, hanem öltönyben és nyakkendőben. Végül nevetnek a fonák helyzeten és Zita kávéval, üdítővel kínálja Attilát, aki úgy néz körül a lakásban, mintha először járna ott.
- Attila, előre szeretném tisztázni a dolgokat, ha megengeded. Javaslom, hogy tegeződjünk, mert úgy beszélgetünk, mint két barát. Nagyon sokat köszönhetek édesapádnak. Pista bácsi úgy bánik velem, mintha a keresztapám lenne, és bevallom, bizony nagyon jól esik nekem, amikor egy fárasztó nap után hazaérek.
- Köszönöm, Zita, megtisztelsz. Ami az öregemet illeti, igazi jó ember.
- Mit kérsz a kávédba? Cukrot, tejszínt, tejport, rumot? Hoztam egy kis rágcsálnivalót is, tudod, nem vagyok nagy szakács.
- Tudom, mesélte apa. De nem baj.
- Kimehetünk a teraszra is, ha gondolod.
- Jó ötlet, ott legalább nem leszek ennyire zavarban.
Én meg elszívhatok egy cigarettát, gondolja Zita, s szinte biztos abban, hogy Attilának nem tetszik, ha egy nő dohányzik. Nem téved. Ellenben Attila kinn, a szabad levegőn, valósággal felszabadul. Először is végignézi a növényeket, néhányat megsimogat, de olyan is akad, melynél csóválja a fejét.
- Itthon leszel délután? Visszajövök kertészszerelésben, és rendbe teszem a növényeidet.
- Persze, jöhetsz, nem megyek sehová. Gyere, foglalj helyet, idd meg a kávét, mert elhűl.
Milyen érdekes, ahogyan itt kávéznak Zitával, aki szabadidő ruhában, mosolygós, zöldeskék szemével, vendége minden mozdulatát figyelve, egyáltalán nem tűnik szigorú ügyvédnőnek. Kimondottan bájos jelenség, ahogyan a lágy szél belekap a hajába, s egy laza mozdulattal megpróbálja frizuráját rendezni. Smink nélkül is hibátlan a bőre, olyan simogatnivaló. Attila szívesebben udvarolna neki, mintsem válásának részleteivel untatná, de nem teheti, mert megígérte a szüleinek, hogy komolyan viselkedik az ügyvédnővel.
- Nem is értem, miért kell komolyan venni az életet! – szalad ki a száján, s még idejében észbe kap, nehogy kimondja, amit gondol, nevezetesen azt, hogy üljenek be a kocsijába és menjenek el kirándulni ebben a szép napsütéses időben.
- Ki mondta, hogy komolyan kell venni? – kérdez vissza a lány és elneveti magát. – Fogadjunk, hogy a mamád beszélt rá, hogy öltönyben gyere, mert az illik a beszélgetésünkhöz!
Elpirul Attila, Zita a veséjébe lát, s ez veszélyes lehet.
- Eltaláltad!
- Rendben, akkor felejtsd el az öltözéked és essünk túl a hivatalos beszélgetésen.
- Nem is tudom, hol kezdjem.
- Az elején, Attila! – biztatja a háziasszony, miközben rágyújt és azt a gyönyörű szemét le sem veszi a fiatalemberről.
Ezen túl kell esni, mint a gyerekkori kanyarón, vagy a fogorvosi beavatkozáson.
Attila beszélni kezd. Úgy meséli el a történetét, mintha kívülálló lenne, s nem vele történtek meg az elmúlt tíz év eseményei. Zita figyelmesen hallgatja, időnként beleszív a cigarettájába, de egy pillanatra sem veszi le szemét a fiatalemberről. Őszinte, állapítja meg, és tetszik neki ez a kendőzetlen, két ember közötti összhang lassú megbomlását bemutató epizódokból álló történet. Szinte filmként peregnek szeme előtt a jelenetek, amikor Attila Violával tervezi az esküvőjét, majd az utolsó együtt töltött szilveszterük, melyet Viola barátnőjénél, Marcsinál töltöttek, vagy huszad magukkal, egy családi házban, ahol éjfélkor hiába kereste szerelmét Attila, csak fél egykor lelte meg az egyik tetőtéri szobában a legjobb barátjának karjaiban.
- Viola arcán a szeretkezéseink utáni elégedett mosolyt láttam, Tamás meg csak motyogott, hogy nem jelent semmit, ne csináljak balhét, kicsit többet ittak. Marcsi utánam jött, elcibált onnan és csak engem vigasztalt hajnal ötig. Akkor kezdett hazaszállingózni a társaság. Teljesen kijózanodtam. Segítettem neki eltakarítani a romokat. Délre hazaértek a szülei, s a későbbi anyósom konfettik és üres üvegek után kutatott, de nem talált semmit. Fél év múlva összeházasodtunk. Marcsi imádott engem, én nem voltam szerelmes belé. Hajtott a bosszúvágy, hogy Violának megmutassam, nélküle is van élet.
Két gyermeket terveztek, ám Marcsi javaslatára abban állapodtak meg, hogy akkor jöjjenek a babák, ha már készen lesz a házuk, és anyagilag rendben lesznek. De kocsi is kellett, meg egyetlen nyaralás sem maradhatott el. És Marcsi egyre csak húzta az időt. Attila noszogatására végre belekezdtek a baba projektbe, de nem jött össze.
- Nagy, kétszintes házunkban kerülgettük egymást. Pontosabban elkerülgettük a másikat, amikor kiderült, hogy semmi szervi bajunk sincs, elméletileg születhetne gyermekünk. Belevetettem magam a munkába. Kétszínű rózsával kísérletezünk, és Petúr bácsival éjt nappallá téve dolgozunk a kertészetben. A kutatóintézet biológusai ránk untak, nem bírták a tempónkat, végül ketten maradtunk, pedig már látni véljük a célszalagot. Két évvel ezelőtt napközben hazaugrottam a laptopomért és kedvenc feleségem együtt ebédelt a barátnőjével az étkezőben. Nem hallották, hogy beléptem a házba, nyitva volt a terasz ajtaja. Éppen arról beszélgettek, hogy Marcsi felszed egy idegen pasit, s attól esik teherbe, ha már tőlem nem remélhet gyereket. Neki nem kellene, csak miattam vág bele a projektbe. Így mondta: gyerek projekt. Bennem akkor összetört valami. Egy hónap múlva hazaköltöztem a szüleimhez. Ideje elválnom.
Innentől kezdve már csak a házassági közös javakat sorolja.
Zita ügyvédi üzemmódra kapcsol, kérdez, egyre csak kérdez, Attila pedig ösztönösen tömör válaszokat ad.
- Bocsáss meg, muszáj rágyújtanom. Tudom, hogy nem szereted, ha egy nő dohányzik. Lássuk csak! Miért akarsz elválni a feleségedtől?
- Nem szeretem.
- Sohasem szeretted.
- Gyereket akarok.
- Megértem, de miért Marcsitól? Minden gyerek megérdemli, hogy boldog, szerető családban nevelkedjen. Erre nem akarsz esélyt adni a gyermekednek? Vagy úgy gondolod, hogy elég nagy a házatok ahhoz, hogy akár hárman is elbujkálhattok benne egymás elől?
Nem, Attila egyáltalán nem gondolt ilyesmire, hiszen neki boldog gyermekkora volt, ami a családot illeti, csak anyagiakban szűkösködtek.
Látja Zita, mennyire beletenyerelt vendége lelkébe és gyorsan témát vált. Egymás után dobja fel a házasság vagyonközösség megszűntetésének lehetséges módozatait.
- Összegezve: kérlek, döntsd el, mit szeretnél megtartani a közös javakból. A válás maga nem gond, de a legjobb az lenne, ha úgy mennétek a válóperre, hogy megállapodtatok a vagyonmegosztásban.
- Ne haragudj, de semmi kedvem alkudozni a feleségemmel, cigány módra az utolsó villán veszekedni. vagy a kanálon.
- Attila, mondtam én ilyet? Azt kértem, gondold át, mihez ragaszkodsz a közös vagyonból. Utána felhívod a feleséged, hogy mondja meg az ügyvédje nevét és majd mi ketten, ügyvédek, megvívunk egymással. Adsz egy megbízást, fizetned nem kell, majd természetben letudjuk. Ne csillogjon a szemed, itt vannak a növényeim, utánad sírnak! Menj haza, öltözz át és gyere vissza egy órára. Együtt ebédelünk.
- Hajaj, tudtam, most jön a neheze!
- Értem én, hogy Pista bácsi elárulta, nullához konvergál a főzési tudományom! Ígérem, megoldom a dolgot! Mi a kedvenc ételed?
- Mindenevő vagyok.
- Könnyű dolgom lesz!
- Csak ennyi gondolkodási időt adsz?
- Miért kellene több? Nem hiszem, hogy ez a kérdés nóvum számodra. Látom rajtad, már most is pontosan tudod, mit akarsz.
- Lehet, hogy annyi időt töltök az üvegházakban, hogy magam is üveggé lettem?
- Nincs kizárva! – nevet Zita.
- Egy feltétellel elfogadom a meghívásodat!
- Feltételt szabsz?
- Dehogy, eszembe sem jutna! Szeretném, ha ebéd után eljönnél velem kirándulni!
- Ó, ezt könnyen teljesítem! Rendben!
Elköszönnek és Attila fellélegzik. Túl van a nehezén, ma már nem akar foglalkozni a válással, a vagyonmegosztással, sokkal jobban izgatja a Zita ebédmeghívása. Beül a kocsijába és azonnal felhívja a szüleit, hogy be kell mennie a kertészetbe, és csak későn ér haza.
Az persze nem túlzás, hogy be kell mennie, hiszen ott akar átöltözni, s néhány növényt vinne Zita tetőteraszára is.
Ernő bácsi ízig-vérig vagyonőr! Nappal alszik, éjszaka őrködik. Végül is, fényes nappal ki merne bemenni a kertészetbe? Békésen pihennek Szélvésszel együtt.
Attila megnyomja a csengőt, melynek éles hangjára előkerül a kutya és heves ugatással üdvözli. Ismerős neki a férfi szaga, szalad hát felébreszteni a gazdáját.
Az öltözőben két rend kertészruha lapul, az egyik még frissen, mosott, vasalt, azt veszi fel a fehér pólóval együtt. Ha már itt van, bekukkant az irodába és megnézi a számítógépén az üzeneteit. Legnagyobb meglepetésére Palásti férfi, az időszakosan náluk dolgozó egyetemista srác, elküldött neki egy cikket a növények génállományának módosításáról folytatott amerikai kutatásokról, angolul, és hevenyészett magyar fordításban, azzal, hogy esetleg hasznosíthatja a rózsák színkombinációinál is.
Ebédig még van egy órája, gondolja Attila, addig átfutja az anyagot. Csakhogy az átfutás nem megy olyan könnyen, mert a srác nem fordította pontosan a szakkifejezéseket, ezért elpepecsel a cikkel, s mire észbe kap, már fél kettő is elmúlt.
Közben Zita megrendeli az ebédet, megterít a teraszon és egy órakor meghozzák az ételeket. Legszívesebben rátelefonálna Attilára, hogy merre jár, ám nem tudja a telefonszámát. Amikor megcsörren a telefonja, megörül, biztosan Attila hívja, ám csalódnia kell.
A társközvetítőtől keresik, hogy kedden este hatra szerveznek neki egy randevút. Egyáltalán nem örül a dolognak, mert sokkal fontosabb ügyeket kell elintéznie, többek között össze kell állítania Attila vagyonmegosztással kapcsolatos ajánlatát. Ha egyáltalán szükség lesz a közreműködésére.
Miért izgatja magát Attila válása miatt? Semmi köze hozzá. Mara telefonja sem dobta fel. Hogyan lehetséges, hogy két nap alatt talál számára szóba jöhető férfit? Ennyire kell neki a pénz?
Kimegy a teraszra rágyújtani.
Ha húsz percen belül nem érkezik meg Attila, kidobja az ételeket, mert elment az étvágya.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Én már a folytatást olvasom a lelki szemeimmel!
Csak így tovább! Kíváncsi vagyok, hogy mennyire
jár egy rugóra az agyunk!
Pussz: emillio
Feltettem a hatodik részt, kíváncsi vagyok, hogy erre számítottál, avagy sem?
Pusszantalak: Yolla
Én már a folytatást olvasom a lelki szemeimmel!
Csak így tovább! Kíváncsi vagyok, hogy mennyire
jár egy rugóra az agyunk!
Pussz: emillio