Csillogás
Látogatók száma: 48
Rossz anya voltam. Mivel láttam, hogy Miámban a biciklizés iránti szenvedély másfél év alatt sem alakult ki, egy hónapja a megkérdezése nélkül eladtam a járgányt. Aztán most érthetetlen okokból mégis bringázni támadt kedve, és könnyes szemmel reklamált, hogy nincs mivel. Gyorsan felhívtam a bankomat, hogy lekérdezzem a hitelkeretemet, és a pozitív egyenleget hallván felkerekedtünk, hogy megejtsük a vételt.
Bevallom őszintén, a legcsekélyebb kedvem sem volt vásárolni, mert kimerített az elmúlt 36 óra koncertestül, eltévedésestül, fázásostul és karambolostul. Magamra kaptam egy egyberészes minit és egy papucsot, majd megrohamoztuk az egyetlen helyet, ahol kisvárosunkban szombat este kerékpárhoz lehet jutni. Csatlakozott hozzánk Mia apja is, kifejezvén nem anyagi-, hanem a gyermeke öröme felett érzett támogatását.
Mivel egyetlen nekünk való biciklit lehetett csak kapni, gyorsan kifizettem, és Mia az áruház előtti parkolóban máris kipróbálta.
- Ügyes vagy, kicsim! - dicsértem éppen, mikor ismerős hang ütötte meg a fülemet: - Sziasztok!
Hátrafordultam. DD kerekezett el éppen mellettem. Láttam, hogy a biciklitárolóhoz gurul, és engem néz. Újra éreztem azt a vonzást, ami az utóbbi időben egyre jellemzőbb a közelében, és a világ legerősebb mágnesének hatásával vetekszik. Észre se vettem, csak vittek a lábaim, felé, egyre és egyre közelebb. Le nem vette rólam a szemét, és végig mosolygott rám. Az előző napon és a hajnalban felgyülemlett feszültség egycsapásra eltűnt belőlem. Szinte beleolvadtam a tekintetébe. Annyira csillogott a szeme, hogy olyat én még nem láttam soha azelőtt. Soha, senki szemébe nézve.
- Szia béjbiiii! - üdvözölt ismét, fülig érő szájjal, majd tetőtől talpig végig mért. Közben megnyalta a száját. Sosem nézett még rám így. Még akkor sem, amikor azt mondta, bevágná a szalcsimat. Aztán szavakkal is kifejezte az arcáról leolvasható gondolatokat: - Hihetetlen, mennyire csini vagy! Tamiiii! Ne tudd meg, mit csinálnék most veled!
- DD... - próbáltam értelmes szavakat kinyögni, de nem ment, ő pedig folytatta: - A végén még szerelmes leszek beléd! - és vigyorgott, pimaszul, lehengerlően, zavarbaejtően...
Éreztem, hogy kiszárad a szám, szaporábban vettem a levegőt. Nem értettem, miért van ilyen hatással rám. De hatással volt. Amíg élek, nem felejtem el, mennyire csillogott akkor a szeme. Már csak azért sem, mert - bár akkor még nem tudtam -, később ez a csillogás állandósult. És ekkor még azt sem tudtam, hogy alig egy éven belül életem legfőbb vágya lesz, hogy ez a csillogás ne múljon el soha!
A cikket írta: Bigyóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
:))
Májusban történt. :)
Nem is az hogy nagy franc a DD... Sokkal inkább IMÁDNIVALÓ! ;)
Na ezzel a cikkel közelítünk... Kárpótoltál, mert ezt hiányoltam a Henna barátnőd, vagyis a koncert sztorid előtt... így már ok. :-)
Májusban történt. :)
Nem is az hogy nagy franc a DD... Sokkal inkább IMÁDNIVALÓ! ;)