Danikának kistestvére lesz

Látogatók száma: 54

Ma apa hozott az iskolába és azzal búcsúzott el tőlem, hogy egy hét múlva újra ő jön értem és ismét együtt lehetünk. Legyek ügyes nagyfiú, nagyi jön értem és nála leszek két napig, utána meg anyánál. Nem sírtam, csak rohantam fel az osztályba, az első emeletre Katinka volt egyedül az osztályban. Leültem a helyemre, elővettem a tízóraimat és rágcsálni kezdtem, pedig nem vagyok éhes, csak evés közben nem lehet sírni.
Anya azt mondta, hogy kistestvérem lesz, lehet vele játszani, de én tudom, hogy a kisbabák még felülni sem tudnak, akkor meg hogyan autóznának velem a nappal közepén. Laci bácsi, anya barátja, állandóan vigyorog, s kérdezget, hogy ugye örülsz, Danika, és én bólintok, mert annyira összeszorul a torkom, hogy megszólalni sem tudok.
Mindig az jut az eszembe, amikor anya születésnapján eljöttek Laci bácsi szülei, velem nem is foglalkoztak, bár együtt ettük meg az ebédet, utána pedig anya felküldött a szobámba, hogy játsszak, mert beszélgetni akarnak, hiába mondtam, hogy én is tudok beszélgetni, ne akaratoskodjak, mondta anya és megengedte, hogy nézzem a televíziót az emeleti hálószobájukban.
Untam a rajzfilmeket és leóvakodtam a lépcsőfordulóba, ahonnan láttam anyáékat és hallottam, miről beszélgetnek.
Laci bácsi anyukája éppen arról győzködte anyát, hogy a kisbaba mellett nem tud eleget foglalkozni velem, ezért jobb lenne, ha többet lennék apánál. Anya azonban nem engedi, inkább majd a nagyinál leszek, aki itt lakik egy sarokkal arrébb.
Szeretek nagyinál lenni, mindig türelmes velem, meg együtt tanulunk, finom vacsorát is főz, nem kell pizzát vagy hamburgert enni vacsorára, mert neki van ideje főzni, nem úgy, mint anyának, aki napközben nagyon kifárad a munkahelyén. Nem is értem, miért, mert nagyi is dolgozik, meg apa is, ennek ellenére nekik rám is van elég idejük.
Azt mondta Tóni, a barátom, akinek nemrég született kishúga, hogy a kisbaba sokat sír, éjjel is, így jelzi, hogy éhes.
Mégiscsak megeszem a tízóraimat, majd a nagyszünetben veszek szendvicset a büfében, mert van ám pénzem, apa mindig ad, meg nagyi is, de anya nem ad, mert Laci bácsi azt mondta, hogy fogynom kellene, legyen elég az uzsonna, ne vegyek semmit a büfében.
Apa szerint nem vagyok kövér, csak többet kellene mozognom, ezért beírat a vívó szakkörbe, amit anya nem akar, mert az messze van és neki nem lesz ideje értem jönni.
Azt hiszem, átköltözök a nagyihoz. Szeretek nála lenni. Kár, hogy a nagypapa már nem él, vele is jól kijönnénk. Igen, így szokták mondani, hogy jól kijönni.
Még ma megmondom nagyinak, és este felhívom apát is, hogy ott keressen.
Tóni elkéri a füzetemet, hogy lemásolja a környezet leckét.
Belép az ajtón a tanító néni, köszön, ránk se néz, úgy mondja, Tóni, ne másolj Dani füzetéből. Megint lebuktunk.
Máskor korábban gyere, súgom Tóninak, s közben büszke vagyok arra, hogy nekem kész a leckém. Megírtuk apával.

A cikket írta: Yolla

előző cikk következő cikk

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Azt mondták, nagykorúak lettünk?
Milyen igaz, mi csak magunkat kerestük.
Messze volt a felnőtté válás, még korábbi a gyermekáldás.
Éretlenül álltunk e felelősség előtt,
mit játéknak hittünk,
az élet valósággá tette,
mit gyermek fejjel elkövettünk,
mára, felelőssé lettünk...
pedig még fel sem nőttünk.