Düh
Látogatók száma: 51
El tudod képzelni milyen bosszantó, hogy akadályoztatva vagy egy számodra lényeges dolog megoldásában? Egyszerűen nem tudsz beszélni azzal, akivel szeretnél, mindegy kivel, valakivel.
Adott a szituáció, fontos, hogy azonnal kiadd magadból, még oly nehezedre is esik. Meg kell osztanod valakivel, hogy megkönnyebbülj. Ilyen önző oka van ennek csupán, de nem teheted, mert nem engedik. Valami, vagy valaki ebben megakadályoz. Mit teszel? Dühös vagy, csak úgy első slukkra, természetesen idővel lenyugszol, idővel, mint mondom. Hányszor, hányan vagyunk kiszolgáltatva az, úgymond kedves „szolgáltatóknak”. Hogy a kapcsolatot tartani tudjuk, mire van szükségünk? Telefonra, Internetre. Nincs más, mert nem vagy még a barátom, nem vagyok még a barátod, nem cseréltünk telefonszámot Kész. Ennyi.
Most kiadom a mérgem, mert van azért mindig egy kiskapu. Még mindig ki tudod adni a mérged, ha van bőven mondandód és miért is ne lenne. Nem elég a lehetőség, a szó, hogy elmondhasd, mert úgysem hallgatsz végig. Írni kell! Mert te csak olvasod, de engem hallgatsz, nem szólsz vissza, csak, ha akarsz. Te is dühös vagy, mert már megint egy panaszos hang, egy sirám, amiből már eleged van, hiszen te is szeretnéd elmondani, ami nyomja a lelked. Kinek? Mikor? Hogyan? Írd le! Ilyen egyszerű. És majd, amikor végre a kedves szolgáltató lehetővé teszi, hogy eljuttasd hozzám, vagy én hozzád a mondandóm, kiadhatjuk a mérget. Igaz, hogy akkor már rég nem aktuális a dolog, hiszen már magadtól is túljutottál rajta. Arról nem is beszélve, hogy miért? De mi tudjuk, te, aki esetleg olvasod, én, aki neked írok, ha…. Mi tudjuk, azért tesszük mindezt, mert jó emberek ezt lehetővé tették. Írd ki magadból, ami bánt, ami fáj, amit egyedül nem tudsz megoldani, végül úgyis neked kell megoldani, de legalább kaptál egy fejbólintást. Sokszor az is elég! Muszáj, hogy megoszd valakivel, még ha az a valaki dühös is rád, mert olyankor keresed éppen, amikor te is tele vagy a gondjaiddal, problémáiddal. Képzeld, ezt én is tudom. De nem érdekel, mert abban a pillanatban csak az a fontos, hogy meghallgass.
Tehát, mint mondtam irtózatosan dühös vagyok, mert nem tudok rácsatlakozni az internetre. Nem tudok telefonálni, mert állandóan foglalt. Nem tudlak elérni semmilyen módon. Le fogok csillapodni, idővel. De most még tombolok. Nem tudok józanul gondolkodni, mert mindig akkor teszik ezt, amikor nekem, neked fontos. Mit fontos? Létkérdés, hogy elérjük egymást. Valakit.
A fene egye meg!
Nem illik ilyet mondani, tudom. De, ha egyszer kihozták belőlem a rosszat! Most veszek egy nagy, mély levegőt, hátha segít, és elszámolok tízig.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak üdvözölni akartalak benneteket! Megint lenne egy kis mondandóm, de hát?... Kiki, Laura, Maresz, Ginesz... Hol vagytok? :-)
Pussz,
Éva
Olvastam a bemutatkozó szövegedet, nagyon jó, csak azonosulni tudok vele, én most járok ebben a cipőben.
A dühömet már rég kiadtam, de akkor nagyon!!! Persze, hogy tudok, illetve tudtam szeretni, legalább ilyen hévvel, de az már a múlt. Szerintem megijedtek és elfutottak!!!
Ma reggel megint bepánikoltam, mert a képernyőm 90 fokos szögben elfordult. Szerencsére ezt a mérgemet nem kellett kiadni, inkább megfőztem a kaját.
Kössz a sok bíztatást.
Kellemes napot mindenkinek!
Megesik ez mindenkivel.
Meghallgattál és ez elég. Máris elszállt a mérgem. Még időzök kicsit itt, aztán nekiállok, hogy lefárasszam magam.
:)
Remélem azért már lenyugodtál!:-)
Pussz
Tündér:-)