Ébred a város...

Látogatók száma: 44

Forgolódik az ágyában álmában,... még aludna, olyan jó és friss a levegő, végre megszűnt az a kibírhatatlan forróság, ami miatt annyit szenvedett az utóbbi időben, a megszokott ebéd utáni sziesztái is sorra elmaradtak, ... de magán érzi a kutya állhatatos tekintetét, aki nem nyugszik, alig várja, hogy mozduljon végre!

Korán van még, talán hajnalodik - gondolta, de még nem szánta rá magát, hogy engedjen is a kitartóan nyüszörgő követelőzésének, hogy keljen már fel végre, mert ő sétálni szeretne, érezni ismét az ottfelejtett szagokat, kotorászni az avarban, a fákat megjelölgetni, hogy holnap is megtalálja azokat,...
ismerős, izgató kutyalányokkal találkozni, hisz ez az ő élete értelme!

Végre mozdul a fogadott gazdi és a kutya csak erre várt, minden lépését követi,
körbe ugrálgatja, örömében táncra perdül, amikor rákerül a póráz, hogy lépni is alig lehet tőle,
ez számára a biztos jel, történni fog valami végre, tartson is ki ez örökre!...
A gazdi sem húzza az időt sokáig, csak magára kapja levetett ruháit, egy felsőt, egy alsót, ujjaival helyreigazítja kócos haját, kezébe veszi a kutya pórázát...
a kutya boldogsága határtalan, immáron elérte, amit akart...

Az éjszaka sötétje borítja be e két mozgó alakot, körülöttük csend, apró neszek... Akár menet közben folytathatná is az alvást, el sem téveszthetné a járt utakat, óvatoskodni sem kell, hiszen sehol egy ember, egy állat, szabad a gazda, meg a pálya... Már nem sürgeti senki, a kutya vezeti, és ő hagyja menjen, amerre a szimata viszi...

Egy ablak világítja meg a ház előterét, ami odavonzza ismét a tekintetét... a szomszéd és fia körvonalai rajzolódnak ki a függöny mögül, aki készülődik a munkába ilyen kora reggel egyedül, miközben kint még sötét van, de hamarosan kivilágosodik és megszűnik ez a nyugalom, ha ismét beindul az utca élete... a tér is benépesül...
lassan a munkába igyekvő, álmos gyereket húzó-vonó-nyúzó álmos emberekkel, másokat is pórázon vezető, már jól ismert emberekkel...

A tér még csendes, de a házfalakon túl a piaci árusok már töltögetik áruikkal a polcokat, nagy ott már a jövés-menés, sürgés-forgás... Ott már javában zajlik az élet, az éjszaka emberei már türelmetlen várják a közelben, hogy kinyisson a "főnök", hogy szomjukat oltsák végre!... Számukra a napnak e nélkül nem lehet így vége...

Visszafeküdni már nem érdemes, kiröppent az álom a szeméből, a kutya is lenyugodott. Számára ott folytatódik, vagy kezdődik a nap, ahol előtte abbahagyta.
Az este rendben hagyott konyhában nincs sok teendője, de ő azért mindig talál valamit, ami azóta helyet változtatott. Halkan tesz-vesz, nehogy felébressze a még alvót... tudja jól, a nyugalma csak addig tarthatott.

Az elmúlt napok viharai jutnak az eszébe,
amikor az égbolt sötét fellegekbe borult,
villámok cikáztak, a jaja odáig hallatszott,
hogy várta, hogy bújt volna előle,
de nem menekülhetett meg egészen tőle,
Feljajdult az ég a szürke fellegek alól,
vihar készülődött akkor épp... valahol.