Ecsetvonások – alfa hím…

Látogatók száma: 57

Ülünk a kutyával a fa alatt és várjuk az estét. Nem tudom, hogy a Borca’ nevű - tíz hónapos -, német juhásznak' mi jár a fejében, én etológiai ismereteimet összevetem valóságos történetekkel, a tegnapi nap eseményeivel -, pörög tehát az agyam rendesen.

Ülünk a kutyával a fa alatt és várjuk az estét. Nem tudom, hogy a Borca’ nevű - tíz hónapos -, német juhásznak' mi jár a fejében, én etológiai ismereteimet összevetem valóságos történetekkel, a tegnapi nap eseményeivel -, pörög tehát az agyam rendesen.
Borca most nem kapar! Tudja, hogy mit lehet, és mit nem lehet, ám időnként elfelejti. Megszegi a szabályokat - ha nem látjuk, vagy ha ő azt hiszi, hogy nem látja senki. Ilyenkor kapar.
Le kéne’ szoktatni erről! Legjobb gödörásás közben tettenérni’, ilyenkor, néha elég a feddő szó, de az is megengedett, hogy valamivel a fenekére verjünk. Ha ezt többször megismételjük - tehát elkapjuk, korholjuk és meglegyintjük –, rossz szokásait elhagyja.
Vagy nem!
Növeli rosszkedvemet, hogy Borca munkaidőben és éjszaka kártékony. Ha váratlanul érkezünk haza - amiről persze csak hisszük, hogy váratlan, hiszen kilométerekről érzi, közeledő autónkat -, ő már a kapunál csóválja a farkát, majd a feddés – „már megint ástál, te szerencsemalac” -, után a házába vonul, ott lapul, amíg „tereprendezünk”.
A kutyakiképző-könyvekben nem hiszek, maradnak az irodalmi, filmbéli példák, hallott, mesélt történetek, legendák…
- Két férfi közelített a kerítéshez, túloldalon teli szájjal hörögnek-ugatnak a kutyák, aztán váratlanul nyüszítve hátrálnak és eltűntek a parkban…
„Tigrisürülék – mondta az egyik betörő és a cipőjére mutat: „Bekentem alaposan”, tudod, a kutyákban még ott lapul az ősi félelem, rettegnek a tigristől, leopárdtól…
- Az almatermesztő utánfutóval érkezett, s az állatkertben a farkasok végtermékét kereste. „Aztán minek az magának?” „Megszórom vele az almáskertet, világgá mennek a nyulak, nem rágják meg a fák törzsét”. Segítettek neki felrakni, fizetett, elhajtott!
- Kéne nekem ragadozótrágya – mondtam az állatkert igazgatójának, azt hallottam ugyanis, ha a „kutya-ásta” gödörbe beleteszem, ott nem kapar többet… Az oroszlánnál maradtunk, hazavittem egy adagot. Borca körülugrálta szagolgatta, Foci - az öregebbik kutya -, rá se hederített. Én meg rövid ideig azon gondolkoztam, veszélyes hulladéknak minősül vagy nem, aztán kidobtam a kukába…
- „Az oroszlánürülék semmire sem jó!” -, mondta, nekem az Állatkertben dolgozó Barátném: itt csak a vezérhím cselekedhet. Értelmetlen arcot vághattam, mert otthagyott! A férfi-kollégái magyarázták el, hogy mit kell tennem.
Mondták: ásás ellen a legjobb módszer, ha a vezérhím körbepisili a fenyegetett területet, s ott a kutya nem kapar többé!
Nem értettem, elmagyarázták még egyszer! Hozzátették: a vezérhím általában a család férfitagja, feje. A kutya gazdája.
Most itt ülünk a kutyákkal és várjuk az estét. A sötétség bátorságot ad, Borca meg holnapra feleletet: követendő a példa vagy csak a legendáink gyarapodnak?

tornyi ferenc

A cikket írta:

támogatóink