Ecsetvonások – fecske…
Látogatók száma: 45
Sárándon még nem ért véget a karnevál – gondoltam, amikor megláttam a szalagokat. Színesek voltak, vidámak! Pirosak, zöldek, sárgák, meg kékek, az eresz alját díszítették. Mondtam is magamban: no, ebben a házban igen vidám emberek lakhatnak,
Sárándon még nem ért véget a karnevál – gondoltam, amikor megláttam a szalagokat. Színesek voltak, vidámak! Pirosak, zöldek, sárgák, meg kékek, az eresz alját díszítették. Mondtam is magamban: no, ebben a házban igen vidám emberek lakhatnak, de sokat szenvedhetnek az ízlésficamtól, mert a fölszalagozott ház úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt mutatványosbódé.
Mint oly sokszor történik velem, most is fölvilágosítottak a kollégáim, hogy ez nem díszítés, hanem védekezés: a fecskék ellen! Mondom még egyszer: a fecskék ellen védekezik a falusi ház tulajdonosa. Nehogy ezek az apró madarak fészket rakjanak az eresz alá és csiviteljenek ottan, – Uram, ne add! –, tojást rakhatnak, azokból fecskefiak’ lesznek s azok is csivitelnek, no meg piszkolnak…
Na, itt ilyen világ nem lesz! – mondhatta a feleség a férjének, vagy a férj a feleségnek: hamar vegyünk szalagokat, kulturáltabb, mint később a fészket leverni. Úgy is tettek, eredményét meg is láthatja, aki jobbra néz - a bagosi úton -, amikor átdöccent a vasúti átjárón.
Gyorsan hozzáteszem! Sáránd egy szép kis falu, szorgalmas emberekkel, igyekvő vezetőkkel és kiváló iskolával, az égvilágon semmi bajom vele és velük, nagy ez a világ, van benne ember, ilyen is, olyan is. Nem ezen lepődtem meg igazán, hanem azon, ahogyan jó ismerőseim erre a történetre reagáltak. „Nincs is annak helye a házunknál, piszkolnak, szemetelnek! - mondta a körben a Vezér utcai lakótelep küldötte -, hallanád a szomszédasszonyom, hogy káromkodik miattuk.” Nem lehet tőlük kinyitni az ablakot, – szólt erre egy szépasszony -, előfordult, hogy berepültek, a lányom frászt kapott tőlük.” Jó nagy hasa lenne a fecskének, ha a nagylányodat bekapná! – mondtam neki, de egyáltalán nem nevetett.
A fecske, meg a gólya csak addig kedves madár, amíg nem nálad lakik! – komolykodott egy csapókerti férfi. Nem kell a fészket leverni, elég, ha kicsit hozzápiszkál az ember, otthagyja azonnal, – mondta egy lány, Hajdúszoboszló képviseletében.
Kapkodom a fejem: Verssorokat idézhetnék a „Zengő abc”-ből, olvasókönyvekből, mondhatnék örökre megjegyzett sorokat, dúdolhatnék magyar nótákat, de inkább ismétlem a Hortobágyi Nemzeti Park egyik vezető munkatársának szavait: valamikor a magyar falvak szent madarai voltak: a fecske és a gólya. Mára sok helyen üldözik őket: nemrég - évtizedek óta először -, rálőttek egy fészkén ülő, költő gólyára Vámospércsen. Ugye elhiszik, semmi bajom a pércsiekkel’, ember meg van ilyen is, olyan is…
tornyi ferenc
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon szeretem ezeket a leírásaidat, írj minél többet! Sok igazság van benne..Igen, ilyen ember is van, olyan is..Mindennek van előnye meg hátránya..Attól függ, ki honnan nézi.
A szomszédban is fészkelnek fecskék, látom alattuk a piszkot.. De csodás érzés, amikor tavasszal a párok visszaköltöznek, az is, ahogyan a már pici fecsék a szárnyaikat próálgatják, "kupaktanácsot" tartanak a villanydrótoon költözés előtt..Aki ezt nem látja, annak csak a piszok marad..
Üdv. Ilona