Egy anya tragédiája!
Látogatók száma: 32
Leírva a leírhatatlan!
Egy szép családról írok, ahol rendes, becsületes emberek a szülők - Irénke és József, valamint két szép és nagy gyermekükről ifj. Józsefről és Attiláról!
Történetük tragikus..........
A szülők rendes, becsületes munkás emberek voltak, mindent úgy építettek fel lépésről - lépésre! Gyermekeik megszületése után tovább dolgoztak, hogy útjukat segíteni tudják! Szakmát tanultak a fiúk, mivel nem volt nagy korkülönbség köztük eljártak együtt bulizni, mint minden fiatal, de kulturált keretek között!
A kisebbik fiú Attila a tanulás útjait választotta és folyamatosan végezte el iskoláit, a nagyobbik József katonaruhát öltött! Az élet ment, mint mindenkinél!
Egy nap az anya várta haza fiát, hiszen eltávozáson volt, előző este telefonált a szüleinek, hogy: "- Anyukám holnap hazamegyek hozzátok, de a kedvencemet főzzed"!
A szülők és a testvére nagyon örültek, mert már régen volt otthon náluk! Készülődés volt, hogy haza jön és édesanyja Irénke finom falatokat készített, édesapja és testvére italokat dobtak a hűtőbe! Előkészültek és vártak, és vártak..........
Aztán csöngettek és a postás állt az ajtót előtt, s egy táviratot hozott! Irénke szíve megérezte, hogy történt valami baj, remegő kézzel vette át!
Ez állt benne: "Mély fájdalommal közöljük Önökkel, hogy fiuk szolgálatteljesítés közben elhunyt"!
Az édesanyja kezéből kiesett a távirat és összerogyott! Orvost kellett hívni, hogy nyugtatózza, mert csak azt hajtogatta: " Hazajön, Hazajön"!
Sajnos tényleg tragikus baleset érte Őt, egy autó tolatás közben odanyomta a falhoz és sajnos azonnal meghalt!
Egy anya fájdalmát leírni nem lehet, a temetésen alig bírt megmaradni, úgy támogatták Őt! Az apukája és testvére teljesen megtört!
A temetés után Irénke megváltozott - bezárkózott, nem evett és nem aludt, a munkáját otthagyta teljesen magába fordult! A férje és kisebbik fia, a barátok, rokonok sem tudták vigasztalni, hiszen vigasztalhatatlan volt!
Később idegorvoshoz kellett járnia és pszichológushoz, de sajnos mai napig gyászol! Emberek közé nem jár! Talán sebei soha nem gyógyulnak be, talán az idő enyhít rajta, hiszen van egy másik fia is, akit segíteni kell az életben!
Igaz, egyik gyermek nem pótolja a másikat, de enyhít a fájdalmon! Reméljük egyszer kilép a letargiából és valahogy próbál élni, persze nem felejteni !
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem a kislányom halála után a fiam csak annyit mondott:-Anya igérd meg, hogy Te nem hagysz igy itt, ahogy a Hugi tette.Szükségem van rád.
És én megigértem neki, de gyászolni még most is gyászolok 15 év után is.
És én megigértem neki, de gyászolni még most is gyászolok 15 év után is.
nagyon összetett az emberi lélek, nehéz megmondani a legjobb megoldás egy-egy problémára
:)