újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Egy együtt töltött nap

2014. január 31. - Látogatók száma: 55

Eljött végre a tavasz. Mert a március végi havazást nem nevezném annak, bár tény, hogy már húsvéti locsolást is kaptam DD-től a slaggal. Na de amikor kisüt a nap... Az már tényleg tavasz... Még ha áprilisig is kell rá várni.
És elérkezett az a nap is, amikor végre nem kellett dolgozni, és egész nap DD-vel lehettem. Főnökbalázs elvitt minket kiállításra. Hajnalban beültünk a teherautóba - persze nem volt kérdés, hogy én DD mellé előre, a többiek pedig hátulra -, és elindultunk. A két óra alatt, amíg felértünk, hosszas eszmecserét folytattunk DD-vel, azzal sem törődve, ki mit hall. Valahogy szóba került a szerelem. Mindketten voltunk már szerelmesek. Ő az exébe, én pedig a volt férjembe. De elmúlt, és többé nem leszünk. Ezt akkor és ott megfogadtuk egymásnak. Mert a szerelem tönkretesz.
- Akkor miért nősültél meg? - kérdeztem. - Miért, ha nem voltál szerelmes a feleségedbe?
- A gyerek az nekünk is úgy jött, mint nektek - válaszolta. - Nem terveztük. Ha már így alakult, maradtam. Szerelmes úgysem leszek még egyszer. Mire várjak? Nincsenek már terveim az életnek ezen a terén. De ha szétmennénk, még egyszer tuti nem nősülnék meg...
- Én sem mennék újra férjhez - feleltem. - Köpök a társadalmi elvárásokra. Meg szerelem nélkül minek is? Ha pedig szerelem van, mindened megvan, nem kell mellé még egy papír is. Meg szerelem sem kell. DD, lehet, hogy én szándékosan nem akarok boldog lenni? Valahol vágyom rá, de félek tőle. És ez a félelem erősebb bennem, mint a vágy!
Ezt fejtegettük jó hosszasan. Lelki sérültek vagyunk. Belerokkantunk a szerelembe. Ezt is bírom benne. DD-ben. Megért, mert keresztül ment nagyjából mindazon, amin én is. Igaz, meglepődtem azon, amit mondott. Nem hittem volna, hogy ebben él. Azt hittem, tudatos választás volt... a házassága... Előfordult ugyan kétszer is, hogy reggel úgy rontott be az irodába, hogy kikészült a hétvégén, és már ott tartott, hogy fogja a cuccait, és lelép otthonról, mindent maga mögött hagyva... De azt hittem, csak valami szerelmes civakodás történt. Akkor nem kérdeztem semmit, csak próbáltam megnyugtatni. Most kicsit sokkolt, amit elmondott.
Részemről nem a kiállításról szólt a nap. Megnéztem néhány gépet, hogy ha Balázs rákérdez, mit láttam, tudjak neki valamit mondani, aztán DD-vel lézengtem. Mászkáltunk céltalanul, de valamiért természetes volt, hogy egy pillanatra sem szakadunk el egymás mellől. Egy időre hozzánk csapódott Jani, az egyik kollégánk, de nem hangolódott rá az andalgásunkra. Főleg, hogy egy jól időzített pillanatban DD a kezem felé nyúlt, és én hagytam, hogy megfogja. Így sétáltunk egy darabig. Szinte azt éreztem, összetartozunk, mindemellett pedig olyan zavarban voltam, mint ha tizenkét éves lennék, és először fogta volna meg fiú a kezem. Aztán elengedte. De nem tágítottunk egymás mellől. Még a mosdóba is együtt mentünk, és egy sör után ellenállhatatlan kísértést éreztem, hogy a hátára ugorjak - persze végül nem tettem. Mielőtt indultunk volna, gyorsan szereztem egy lufit, hogy ne üres kézzel jöjjek haza Miához.
Hazafelé fáradt voltam, újabb kísértést éreztem, hogy a vállára hajtsam a fejem és elaludjak, de inkább ezt is kihagytam. Félúton, mikor cigiszünetet tartottunk, pedig rábíztam a lufimat, de lufiőrként kevésbé bizonyult főnyereménynek, mert az első szellő elragadta tőle szerzeményemet. Kénytelen voltam hát árkon-bokron keresztülrohanni a magassarkúmban és a szoknyámban, hogy visszaszerezzem.
Jó nap volt. Csak olyan hamar véget ért... Miért érzem úgy, hogy minden DD-vel töltött idő kevés? Vajon ő is ezt érzi? És ha igen: miért?

A cikket írta: Bigyóka

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. február 7. 16:46
Csatlakozom tündérhez, ezek után meghallgatom a számot... mit is mondhatnék?
Ugyanazt... Miért? Hát ezért... :-)
Azt nem tudtam, hogy egy egész estét betöltő Zorán koncertet fogok hallani...
2014. február 1. 04:48
jaó
2014. január 31. 17:19
Bigyóka, ezért! :)

http://www.youtube.com/watch?v=aepQN98XEuc

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: