Egy igaz történet ... !
Látogatók száma: 67
Tanítás után a táskát félre dobtam. Nem volt sok időm tanulni. Szerencsémre jó eszű gyerek voltam a tanárom szerint, és ezt kihasználva inkább óra alatt figyeltem oda. A földeken sok szorgos, ügyes kézre van szükség - figyelmeztetett többször Apám. Iskolás ruhámtól és ünneplő szandálomtól gyorsan megváltam, kapámat a vállamra tettem, és szaporán szedtem apró lábaimat, miközben figyeltem a tarka mezőt, hallgattam a madarak énekét, és együtt kergetőztem a pillangókkal. Futásnak eredtem. Tudtam, anyukám nagyon vár. Várja, hogy leváltsam, hogy haza siethessen megfejni a tehenet, ami édes tejet adott a sok aprónépnek .
A csorda türelmetlenül rohant végig az utcán, sűrű sötét porfelhőt hagyva maga után, a gyerekek nem kis riadalmára. "Piros ", mert így hívták a tehenünket, csak komótosan, lustán ballagott a ház irányába, hatalmas barna boci szemeit kíváncsian meresztgette a megrémült gyerekekre. -Nahát, ezek sosem láttak tehenet? -Gondolta magában, miközben farkának bősz csapkodásával igyekezett az istálló irányába, ahol Manci, a nagyfülű, szürke szamár fogadta kitörő lelkesedéssel.
-IÁÁ, IÁÁÁ Megjött Piros !!! A gazdasszony kedvence. -Kürtölte szét harsányan a nagyvilágba, s közben iszonyú hangerejének köszönhetően ki is harcolta az istálló népének korai vacsoráját.
Eljött a nyár.
Ismét több városi gyerek költözött hozzánk a szünidőre.
Irigykedve hallgattam történeteiket, ki milyen iskolába jár, kinek milyen könyvei vannak, milyenek a színes ceruzái. Viszont boldog voltam ahogy meséltek a szebbnél szebb zenéről, moziról, múzeumról, állatkertről , kirándulásról.
Egyidősek voltunk, tizenkét évesek.
Én tizenkét évesen még a dohányföldön játszottam. Játszottam és dolgoztam.
Fizetség is járt érte. Ha akartam, hajas babát készíthettem, a hajszínét is megválaszthattam. Addig keresgélhettem a kukoricaföldön, amíg megfelelőt nem találtam. Királykisasszonyt varázsoltam belőle. Munkánkért dinnyét is kaptunk cserébe, boldogan osztoztunk testvériesen rajta, csak kevés jutott, de az a kevés kincsnek számított.
Sok gyerek jött össze a faluból is. Mindenki segíteni akart. A jószándék vezérelte őket? Vagy talán a vendégek híre? Összetartó csapat voltunk. Jóban,rosszban. Ez volt a jelszavunk.
Ha kellett dohány levelet törtünk, ha kellett kacsoztunk, vagy éppen macska ügyességgel másztunk több méternyi magasba, elvégezni a ránk bízott feladatot.
Olykor felnőtteket megszégyenítő hozzáértéssel tettük amit tenni kell.
A kincsből nem mindenki kapott. Volt, akinek nem jutott. Jancsi, szomorú szemekkel vette tudomásul, hogy ő ma nem érezheti szájában a gyümölcs hűsítő, édes ízét.
Tettre kész apám, bízva a mulatságban, új ötlettel állt elő. Mint kitüntetést adta át a szomorú szemű gyereknek a dinnye vékonyra kapart héját. Jancsi boldogan tette fejére, futott vele körbe körbe. " BUKÓSISAK BUKÓSISAK BUKÓSISAK " kiabálta hangos, kitörő örömmel, s lábnyomai nagy köröket rajzoltak utána a forró homokba. Futott börrögve, olykor sebességet váltva. Képzeletben övé volt a világ legszebb, legdrágább motorkerékpárja, ami annak idején csak kevés embernek adatott meg. A környéken csak a tanítóbácsi büszkélkedhetett vele. Ő is inkább csak ritkán vette elő, féltette az út porától.
A dinnye ragacsos leve, csíkokat rajzolva csorgott végig a falu porától mocskos karjainkon, szemtelen darazsakat is oda csábítva magához. Éva, a városi vendéglány, sikítozva rohant az utca irányába. - Megcsípett, megcsípett! - kiabálta.
Mi, gonoszkodó falusi gyerekek, hahotázva vártunk. Éva az ijedségtől futás közben megbotlott, talán a saját lábában. Ő akkor még csak 2 napja volt falun, hátrányban azokkal, akik már jó ideje nyaraltak nálunk. Zuhanás közben hatalmas szürke porfelhő takarta el az eget és vele Évát is. Lassan, mint a csiga, fájdalomtól eltorzult arccal, porosan, könnyekkel teli szemekkel, szégyenkezve állt fel. Akkor értettem meg a gyermeki gonoszság hatalmát. Nagyon megsajnáltam. Védelmem alá vettem. Nap végeztével kézen fogva mentünk haza s vidáman, nevetgélve vettük birtokba , a " FÜRDŐSZOBÁT ", amit egy esővízzel teli, hatalmas fateknő helyettesített az eresz alatt.
A cikket írta: Tündér56
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én városi lány vagyok, iskolaidőben, de nyaranta a faluban töltöttem a nyarat nagyszüleimnél, s mindig csak iskolakezdésre jöttem haza. Élveztem a hasonló élményeket, melyek semmihez nem voltak foghatóak. Más mesélt külföldi kirándulásokról, én pedig meséltem a famászásokról, a tiszai úszásokról, a csónakázásokról és sok szép dologról. Ezek értékesebbek és érdekesebbek is voltak, s még ma is elevenen élnek bennem. Üdv Éva.
Nagyon gazdag életed volt,Ezt senki nem veheti el tőled.A legszebb gyerek kor, mindig ilyen helyeken vannak
joboszi
Igen, csodás élményekkel teli gyerekkorom volt.
Tele szép és rossz emlékekkel.
Csak van amire szivesen emlékszünk, viszont van amit szeretnénk elfelejteni .
Puszi ! Tündér56