Egy nénire emlékezve ...
Látogatók száma: 50
Egyedülállóként élt amióta elvált . Sokat dolgozott , nagyon keményen küzdött azért ,hogy ne szenvedjen hiányt semmiben sem gyermeke ,majd unokái ... Az évek elszálltak ,megöregedett ,majd magányos maradt még az út végén is .
Régóta ismertem ezt a nénit . Sokszor beszélgettünk , de mindig csak futtában ,mert hiába volt már idős ,mindig rohant dolgozni ,majd a kertbe ,de én is éppen ugyanezt tettem .
Aztán hirtelen megbetegedett , megműtötték daganattal . Ekkor sem hagyta el magát ,mert nem is hagyhatta el , hiszen mint minden egyedülálló nő ,küzdenie kellett azért , hogy a lakás rezsijét ki tudja fizetni ,de még élnie is kellett valamiből ,gyermekét taníttatnia ,stb.... Ő maga soha nem volt olyan nagy igényű . Mindig egyszerűen ,de csinosan járt . Korához képest nagyon fiatalos volt mindig ... Egy - egy pár szót mindenkivel váltott ,de amúgy nagyon zárkózott volt .Valóban a gyermekéért élt . Nekem és a Családomnak mindig hozott valamilyen gyümölcsöt , hogy adjam a gyermekeimnek . Kedves volt hozzám mindig ....
Az első műtét után még erős volt és nagyon kitartó . Kitartóan járt utókezelésekre is ... Még bízott abban , hogy meggyógyul. Nem is hagyta el magát . Dolgozott ,hiába volt már idős . Az unokáját is ,aki akkor még az első volt , gondozta ,tanította ,vigyázott rá egész nap ,míg a szülei dolgoztak . Felnőtt az unoka ,óvodába járt már ,majd megszületett a másik pici unoka is . Őt is szorgalmasan hozták a szülei naponta mindig ugyan abban az időben ,de a másikat is minden alkalommal hozták hozzá . Mindig a ház előtt várta őket . Kitették az unokákat a Mamának és már rohantak is dolgozni a szülők . Ő hozta el a nagyobbikat is az óvodából ,ha szükséges volt . A picivel együtt mentek mindig érte . Mindig azt készített el ,amit az unokák enni szerettek volna . Egyszerre több menüt készített el ,mert mindegyik mást szeretett ... Aztán az évek múlásával ismét lebetegedett . Megint meg kellett műteni . Ekkor már látszott rajta az ,hogy nem jól van. Szülök már csak a pici unokát hozták hozzá minden nap ,mert a nagyobbik iskolás volt ,de ebédelni mindig jött ő is a Mamához . Látszott az ,hogy ez már neki nagyon megerőltető . Sokszor kitört és mondta nekem azt , hogy ő ezt már nem bírja ,hogy fáradt és beteg ,de ezt senki nem érti meg .... Sajnáltam szegényt nagyon .
Olyan is volt , hogy azt mondta ,hogy sajnálja azt,hogy a kisebbik unokának nem tudja azt megadni ,amit a másiknak adott ,mert hogy ő azt már nem fogja megélni . Mindig biztattam , olyankor rám nézett és elmosolyodott . Nyáron a gyermekei nyaralni mentek ,ő itt maradt egyedül . Az állapota nagyot romlott . Sokat volt rosszul ,de ő még akkor sem hagyta el magát .Ment a boltba és mindent megpróbált elvégezni egyedül ,ha nehezen is . Senki segítségét nem fogadta el ,ha mégis ,csak kicsinységekben ...
Nem egyszer kért engem arra ,hogy ne dolgozzak ennyit ,mert ő is valószínű ,hogy a sok munka miatt lett beteg . Rákos lett ... Mondtam neki ,hogy kénytelen vagyok ,mert vannak gyerekeim és felelősséggel tartozom értük ,ha már egyszer megszülettek . Ők nem éhezhetnek és lakniuk is kell valahol , de a ruha és minden egyéb sokba kerül . Ő erre azt mondta , hogy ő is éppen ezért dolgozott annyit , hogy annak a gyermeknek mindent megadjon és utána meg az ő gyerekeinek is .
Az állapota még tovább romlott . Amire úgy érezte ,hogy nincs szüksége ,azt elosztogatta . Mondta ,hogy neki ezekre már nem lesz szüksége hamarosan . Felkészült a hosszú útra .... Mindenki látta ezt , aki őt régebbről ismerte . Beszéltük is azt , hogy ő képes már felöltözve várni arra ,hogy elinduljon az út vége felé ... és egyedül fogja azt megtenni ....
Az ismerősök segítségét már elfogadta és mindenkivel beszélgetni kezdett . Leült a padra és ott ült , amit ő soha nem szokott régebben . Volt ,hogy megkért valakit arra ,hogy kísérje el az orvoshoz , mert rosszul van . Alig tudott menni . A gyermekei meg nyaraltak , nem voltak a közelben . Legközelebb amikor lent ismét találkoztunk , láttam ,hogy már nagyon rosszul van és arra kértem ,hogy ne közlekedjen egyedül ,inkább szóljon ,ha kell neki valami segítség ,nehogy baja legyen . Erre azt felelte mosolyogva ,hogy csak a házkörül sétál és a boltba megy . Ami mondjuk közel van ,de nem neki ...
Alig tudott már menni ...
Másnap jött az ügyeletes orvos . Szinte mindenki tudta azt hogy kihez jött .
Sajnos már elért az út végéhez amire ő egyedül felkészült és ahogy mi azt gondoltuk is ,teljesen egyedül ,magányosan tette meg azt . Előtte mindent megtervezett pontosan mi legyen , ha már ő elment . Minden kívánságát leírt levélben a Családjának , ruháit odakészítette szépen az ágyára ...
...és várta a Madarat , ami nem a boldogság Madara volt , de neki mégis a megváltást a sok szenvedéstől , fájdalomtól jelentette ....
Egy olyan néni ment el , aki még ekkor is erős volt . Ahogy az életében is mindig egyedül volt ,pár nélkül ,most is egyedül tette meg azt az utat ,ami nagyon nehéz és hosszú volt ... Nem volt aki fogja kezeit ,aki simogassa , mint ahogy ez régebben sem volt meg a számára . Most a csillagok közül néz reánk és boldogan ,hiszen mindent elért amit csak szeretett volna ....
Az égen született megint egy csillag . Az ő csillaga ....
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Még nem olvastam el. El fogom olvasni, de még időben szólok, légyszives a címét változtasd meg, ott valami nem stimmel, csak egy betű, de zavaró lehet...
Valószínű azt akartad írni: "Egy nénire emlékezve.., vagy "Egy nénike emlékére.."
Bocs, hogy szóltam