Egy Örömlány barátsága ... 2. Része
Látogatók száma: 67
Folytatás :
Egy napon jöttem haza a munkából , jól fel voltam pakolva ,mert a gyerekeimnek jól bevásároltam ,hogy legyen mit enniük .Egyszer csak egy hangra lettem figyelmes,aki a nevemet kiabálta . A hang felé fordultam .Egy Szállodának az ablakából ő integetett ,de annyira ,hogy majdnem kiesett az ablakon ,annyira kihajolt ,ahogy meglátott .Boldogan kiabálta azt ,hogy menjek fel hozzá beszélgetni ,mert alig várta ezt a napot .Mindig az ablakban állt és lesett ,de hiába . Kiabálta boldogan tovább . Engem nézett ,de soha nem látott ,hiába állt ott sokáig.Mondta ,hogy most nagyon boldog ,hogy végre lát.Elindultam a Szálloda felé én is nagy örömmel , hiszen nagyon kedveltem őt és mindig aggódtam is érte . Most végre láthatom ,beszélgethetek ismét vele .Boldogan lépkedtem én is fel a lépcsőkön ,ami hozzá vezetett ,majd bekopogtam az ajtón ,de ahogy kinyílt ,már szinte úgy repültem be a szobába . Kezemnél fogva berántott és már kaptam is a puszit.Olyan szorosan ölelt ,ahogy csak tudott .Mesélni kezdett boldogan .
Beszélt egy férfiról ,aki nagyon messze él . Leveleket is mutatott, amiket ő írt ,amikben az állt ,hogy gyűjti a pénzt és amikor az összejön ,eljön érte, feleségül veszi , kiveszi abból az életből,amiben ő él .Olyan hihetetlennek tűnt abban a pillanatban minden ,én mégis arra kértem őt ,hogy bízzon ,mert az a férfi el fog jönni érte .
Ahogy így beszélgettünk ,arra lettem figyelmes ,hogy hangosan korog a hasa .Ő közben beszélgetett tovább,de akkor én már nem tudtam arra figyelni ,csak korgást hallottam .Nem bírtam tovább szótlan lenni .Megkérdeztem tőle azt ,hogy evett -e ma ? Azt felelte ,hogy igen .Én tovább faggattam ,hogy mit evett és mikor ? ő felelte azt ,hogy evett és ez a lényeg ,majd tovább akart mesélni nekem .Mondtam neki ,hogy ne haragudjon ,de szeretném megnézni azt ,hogy mi van a konyhában .Felálltam és kimentem ,ő jött utánam .Kinyitottam a szekrény ajtaját és az teljesen üres volt .a szobába visszaléptem ,kihoztam a szatyrokat és kipakoltam az asztalra ,ami azokban benne volt .Ő tiltakozott és kért ,hogy vigyem ha a a fiaimnak .erre azt feleltem neki ,hogy valamikor ő adott nekem ,most eljött az az idő ,hogy ezt viszonozzam .Átölelt ,megpuszilt , szomorúan nézett rám ,majd megköszönt mindent .Elköszöntem , ahogy mentem haza ,bementem ismét a boltba ,vettem a gyermekeimnek is enni .
Megint eltelt az idő úgy ,hogy nem tudtam róla semmit,de sokat gondoltam rá és arra a levélre ,amit akkor együtt elolvastunk . Egy napon mentem a fiammal bevásárolni egy áruházba .A pénztárnál éppen fizetni akartam ,amikor valaki megfogta a kezem ,és megpuszilt .Ahogy felnéztem ,ő állt ismét ott .Kért ,hogyha fizettem ,lépjek oda ,ahol az az ember ül az asztalnál ,mutatott kezével a férfi fele ,mert szeretne engem bemutatni neki.elindult és leült az asztalhoz a férfi mellé .Mi meg a fiammal ahogy fizettünk ,mentünk hozzájuk .Amikor odaértünk felállt és bemutatott annak a férfinak ,akivel együtt ültek az asztalnál .kért ,hogy üljünk le .Mesélni kezdett .Mesélte boldogan azt ,hogy ez az az ember az,akivel levelezett , aki megígérte neki ,ha összejön a pénze ,eljön érte és feleségül veszi. elmosolyogta magát és mondat ,hogy mára a felesége .Mesélte tovább és azt is ,hogy babát várnak és örömmel megsimogatta a már gömbölyödő hasát .A gyermeki is már velük vannak és készülnek oda ,ahol ez az ember lakik . Messze ,nagyon messze .Örültem én is ,hiszen sikerült neki az ,amit nagyon szeretett volna .Ezen a napon nagyon nehezen köszönt el tőlem .Nehezen mentem én is el .Tudtam ,hogy nem fogunk többet találkozni.Gondolataimban ő sokszor benne van még most is .Bízom abban és reménykedek,hogy még mindig annyira boldog ,mint azon a napon mikor utoljára láttam .
Az ő szavaival élve :
"Az ember mindent elérhet ,ha van kitartása és ha bízik abban ,amit el szeretne érni ."
Neki sikerült .
Hozzászólások
időrendi sorrend