újabb események régebbi események további események
01:41
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:31
Visszafogott Vénusz módosította a naplóbejegyzését
18:16
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:20
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:55
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
01:48
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Tündér módosította a naplóbejegyzését
16:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:37
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
01:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:03
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
01:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:18
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:38
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
09:26
Zet válaszolt egy szavazásra
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Egy sima, egy fordított

2013. július 7. - Látogatók száma: 73

A műtét után egy héttel Friderikát kiengedik a kórházból, s immár otthon, családi körben gyógyulhat tovább.

Megígéri a professzor úrnak, hogy vigyáz magára, nem kel fel, engedi, hogy kiszolgálják, egyébként is, a párja már kivett egy hét szabadságot azért, hogy ápolhassa.
- Tudja, professzor úr, legalább Ákos meg tanul főzni. Ideje lenne!

A paraszolvenciát már reggel megkapta, nem is időzik sokáig az orvos, megy megírni a zárójelentést. Ígéretet kapott a felmentésre, dolgozhat tovább, csak az igazgatói posztjától kell megválnia. Műthet, kutathat, már amennyire engedi az új vezetés. Hiába mondogatja a felesége, hogy hagyja a fenébe az egészet, kimennek Norvégiába, ott él a lányuk és valamelyik kórházban még praktizálhat, ha úri kedve úgy hozza. Tisztességes anyagi tartalékkal rendelkeznek, mert soha nem szórták a pénzt, ráadásul felesége nyugdíja elég jónak mondható. Számára a munka egyféle narkotikum, a kutatás pedig egyenesen hab a tortán. Magyarázza feleségének, hogy még egy év és meglesz a mellrák leggyakoribb okának az ellenszere, de nem hisz neki Lívia, mert a férje optimizmusa és világmegváltásban hitt saját szerepe negyvenhat éve töretlen. Amíg kezében nem remeg a szike, hat elefánttal sem lehetne elmozdítani a műtőasztal mellől, akkor sem, ha pozícióvesztése miatt kisebb műtéteket is el kell végeznie, mint ez a mostani perforált vakbél, melyet álmából felkelve, bekötött szemmel, rutinból, bármikor megműtene. Varrni nem szeret, évek óta ezt a feladatot a kezdőkre bízza, mint most is, csakhogy a rezidens Csaba gyerek elég pancser munkát végez, meglehetősen szabálytalanra sikeredik a sebet lezáró kapcsok sorozata, pedig fiatal nő Friderika, nem mindegy, milyen lesz a begyógyult seb.
Napok óta foglalkozik a gondolattal, hogy minél több éjszakai ügyeletet vállal, ezzel kétszeresen is jól jár. Egyrészt napközben otthon alhat kedvére, nem kell Olga nyüstölését hallgatni, másrészt, ha kedve úgy tartja, napközben is bármikor visszatérhet a kutatáshoz, megnézheti mások műtéteit és a citopatológián is több időt tölthet.
A zárójelentést le kell diktálnia mielőbb, mert korog a gyomra, és ha nem jut le kilencig a büfébe, már nem marad a szendvicsekből, s ismét ehet párizsit zsömlével, melyet egy életre megutált, cselédkönyves kezdő orvos korában.

Könnyedén cseveg Ákosról Friderika, mintha összetartozásuk a világ legtermészetesebb dolga lenne, ám a valóság oly messze esik ettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Húzódik a sebe, kicsit fáj is, de fel tud állni, tud járni, és ez már valami.
A nyolcágyas kórteremben mindenki műtött, mindenkiből lógnak ki a csövek, kivéve belőle. A nővérke szerint azért kap naponta két injekciót, hogy felszívódjanak a savók, mert nem mertek benne hagyni csöveket ebben a melegben, túl kockázatosnak ítélték a fertőzésveszély miatt. Friderika nem is érti az egészet, hiszen legalább tizenöt centis a seb, még ha össze is húzódik idővel, a hasa már soha nem lesz sima.
Már mindegy, egészségesnek minősítették, csak az elbocsájtó szép üzenetét kell megvárni és mehet haza. A taxik ott várakoznak a kórház bejárata előtt, hívni sem kell őket, csak beülni az első kocsiba és fél órán belül otthon is lesz.
A taxis harmincas évei elején járó fiatalember, olyan Friderika korú, kipattan a kocsiból és elveszi a csomagját, rakja be a csomagtartóba, nyitja az ajtót, üljön be, és csak utána kérdezi, hová is menjenek, majd a cím hallatán bólint és padlógázzal elindul.
- Ha megkérhetem, az utcánk végében, a mini Tescónál, kérem, álljon meg. Nincs otthon egy falat kenyerem sem.
- Természetesen, hölgyem! Készséggel megállok. Csak nem műtötték?
- Igen, műtöttek.
- Miért nem jött maga elé egy családtag?
A nő csak nézi a taxist, ez már intim kérdés.
- Bocsánat, nem akarok kíváncsiskodni.
- Akkor ne is tegye.
Több szó nem hangzik el közöttünk, pedig átszelik az egész várost. A Tesco előtt megállnak és a taxis ismét megszólal:
- Fájdalomcsillapítója van? Mert az kellene.
- Jó, hogy mondja, ez nekem eszembe sem jutott.
- Nézze meg, mit javasolnak a zárójelentésében.
Okos ez a fiatalember, neki eszébe sem jutna! Friderika előkeresi a papírokat, igen, benne a javallat, lázcsillapító is, meg jelentkeznie kell a sebészeten.
- Tudja, mit? Jelentkeznem kell a körzeti sebészetesen, először oda menjünk.
A rendelőintézetben a recepción is nagy a tömeg, időpontokat kérnek a különböző vizsgálatokra. Lassan halad a sor, mire Friderikára kerül sor, eltelik vagy húsz perc is.
A legközelebbi szabad időpont egy hónap múlva lenne, így kisebb perpatvar alakul ki Friderika és az őt kiszolgáló munkatárs között.
- Nézze, hölgyem, egyedülálló vagyok, kinn vár a taxi, most jövök kórházból, hatalmas sebbel a hasamon, nem lehetne soron kívül bemenni a sebészetre?
Hívják a recepció szigorú főnökasszonyát, aki dönthet ilyen ügyekben. Még öt perc veszekedés és megkapja a kutyanyelvet, mellyel mehet a sebészetre. Szólítják is azonnal, mogorva az orvos, nem szereti az ilyeneket. Ám amint meglátja Friderika hasán a hatalmas sebet, melynek szélei vörösödnek, elszáll a mérge és diktálja a recepteket az asszisztensének.
- Kiírom két hétre. Ha rosszul érzi magát, bármikor bejöhet soron kívül. Egyébként egy hét múlva látni szeretném.

A professzor lekési a szendvicseket, és bosszúsan kér tíz deka párizsit egy zsemlével. Megszólal mögötte Csaba, az ifjú sebész jelölt.
- Tiszteletem, professzor úr!
- Jó napot, doktor úr!
- Látom elfogyott a szendvics. Megkínálhatom professzor urat egy rántottával? Többet ér, mint a párizsi.
Meglepődik az öreg, hogy ez a fiatal gyerek csak így haverkodik vele, talán éppen azért fogadja el az ajánlatát.
- Tíz perc múlva viszem az orvosiba! – válaszolja lelkesen Csaba, és kifizeti az üdítőjét, majd elviharzik.
Az orvosiban egyedül hagyják az öreget, látják kollégái, hogy nincs jókedvében. Majszolja a száradó zsemlét a vizes párizsival, közben lapozgatja a kollégái újságjait. Választhat, van itt napilap, pletykalap, és minő csoda, szaklap is. Ez utóbbiért nyúl a keze, belelapoz és leteszi a zsemlét, annyira felkelti figyelmét az egyik cikk.
Kopogtatás nélkül nyílik az ajtó és bejön Csaba, kezében tálcával, melyen ott a tányér, kés, villa, kenyér, szalvéta, és a tányéron ott gőzölög a frissen készült rántotta, melynek remeg a teteje, pont olyan, ahogyan a professzor szereti.
- Jó étvágyat, professzor úr! – teszi elé a tálcát a fiatalember, s azonnal kislisszol a szobából.
A rántotta tetején piroslik az őrölt paprika. Ez igen! Azonnal nekilát, közben olvassa a cikket. Nagyon finom, ilyet Olga nem készít, mert ellentétes az egészséges táplálkozásról alkotott elképzelésével. Ha tudná, hogy ráadásul nem olajjal, hanem zsírral készítették! Szalonna zsírral! Meg is kérdezi Csabát, hol készült a rántotta, mert nagyon ízlik neki! És ki kell fizetnie, ez nem is kérdés!
A következő fél órában iszik egy kávét és befejezi a cikk olvasását. Úgy tűnik, az angol kollégák is az ő kutatási eredményeikhez hasonló következtetésre jutottak! Miért nem is publikáltak eddig? A végén az angoloké lesz az elsőbbség! Hiába, Farkas Bandi nagy durranást akart, ezért nem írtak az eredményeikről, ám a végén pukkanás sem lesz belőle!
Kopognak az ajtóm, s belép az ügyeletes nővér:
- Elnézést, professzor úr, Kovács főorvos úr kéreti a műtőbe, nem várt probléma merült fel a pankreatektómia operáció során!

Friderikának szerencséje van a taxis fiatalemberrel, mert nem engedi, hogy a lift nélküli házban maga cipelje fel a csomagjait a legfelső emeletre. Hálából a borsos borravaló mellett, meghívja egy kávéra, bár neki nem szabadna innia, de az most mindegy.
Kíváncsian néz körül a lakásban a fiatalember, minden olyan barátságos az alig negyven négyzetméteren, pedig a szocreál bútorok megértek a cserére, de tisztaság van és rend, a sok párna, dísztakaró, függöny és a faltól falig érő szőnyegek, a falakon a régi festmények mégis rendkívül otthonossá teszik a lakást. Azt is kiolvassa a gyakorlott szem, itt egy ember lakik, aki úgy rendezte be, hogy kézhez álljanak a dolgai.
- Tudja, hölgyem, ön nagyon hasonlít a nővéremre. Ha bármiben segíthetek, itt a névjegyem, kérem, hívjon fel. Napközben szívesen bevásárolok magának is, mert otthon is én vagyok a valaki, mióta megszületett a kisfiunk. Ismeri a dolgot, ugye? Valaki vásároljon be, menjen el a tisztítóba, adja fel a csekket, stb. Nem is vállalok éjszakai műszakot, hadd aludjon a feleségem, mert napközben megállása sincs. Köszönöm a kávét!
Friderika megígéri, persze, felhívja, ha valami gondja lesz, de alig várja, hogy bezárhassa a fiatalember után az ajtót és elheveredjen. Fáradtnak érzi magát és kimerültnek, mintha egész nap fizikai munkát végzett volna.
Beburkolózik a puha plédbe és felhívja Ákost, hogy tudassa vele, szerencsésen hazaért és várja este. Csakhogy Ákos telefonja nem működik. Kikapcsolta. Biztos megbeszélése van, akkor tesz ilyet. Pötyög egy sms-t, az gyorsan megy és hívja Berta nénit, a nyugdíjas szomszédasszonyt, aki azonnal át akar jönni, alig tudja lebeszélni, hogy ráér dél körül, addig pihen.
Bevesz két fájdalomcsillapítót, hogy tudjon aludni. A szemben lévő falon egykedvűen jelzi az óra az időt: tikk-takk, tikk-takk… A nagyanyjáé volt az ónfüggős falióra, amely cirka százhúsz éves matuzsálem. Havonta pontosan egy percet késik. Mennyi egy perc? Hatvan másodperc. Semmi, észre sem veszi az ember, ha rendjén mennek a dolgok. Balsors esetén azonban rendkívül hosszú. Nagyon, nagyon hosszú.
Jó ez a gyapjútakaró, melegíti, e nélkül fázna, hiába van odakinn vagy harmincöt fok. Lehunyja szemét és lassan álomba ringatja a falióra ütemes járása: tikk-takk, tikk-takk…
Nem tudja, mennyi idő telik el, már az ébrenlét és az álom mezsgyéjén sétál, amikor elkapja a szomjúság, ám ahhoz fel kell kelnie, hogy igyon egy pohár kristályvizet. Nem kel fel, majd ha kialudja magát. Csak nem hal szomjan, hiszen nemrég vette be a fájdalomcsillapítókat egy pohár vízzel.
Elhagyja hát a mezsgyét és a jótékony álom négy órahosszára kivonja elméjét a forgalomból.

A professzor már a kézmosásánál hallja a műtőből kihallatszó zenét, a Queen együttest, amely azt jelenti, hogy akkor bizony Kovács doktor kezében a szike.
A hasnyálmirigy a hasüregben, a rekeszizom alatt és gyomor mögött elhelyezkedő, 10-15 cm hosszú 70-100 grammos, lapos szerv.
Belső elválasztású (endokrin) működése révén és külső elválasztású mirigyként (exokrin) kettős funkciót tölt be. Belső elválasztású szigetsejtjei az általuk termelt hormont, az inzulint a vérbe bocsátják, míg a szerv úgynevezett exokrin mirigyei emésztőnedveket termelek, ami közvetlenül a vékonybélhez tartozó patkóbélbe jut. A rosszindulatú tumorok általában az emésztőenzim-termelő, exokrin működésű részekből indulnak ki, gyakran a pankreasz-fejből.
A hasnyálmirigy daganatainak 75%-a adenokarcinóma, azaz mirigyhámrák, és ezek kétharmada a hasnyálmirigy fejéből indul ki.
Az egyetlen lehetséges gyógyító kezelési mód a radikális műtét, vagyis a daganat teljes kiirtása. Sajnos ez csak az esetek 10-15 %-ában végezhető el, valószínűleg egyszerűen azért, mert hiányoznak a betegségre jellemző korai tünetek. Ha a tumor, illetve áttétei átlépték a hasnyálmirigy szöveti határát, kicsi a sikeres műtét és a gyógyulás esélye. A műtéttel eltávolítandó részek nagysága a tumor kiterjedésétől függ, de rendszerint a teljes hasnyálmirigyet kiveszik (totális pankreatektómia), olykor a gyomor, a vékonybél és a lép egyes részeit is eltávolítják.
Kovács doktornak ezzel boldogulnia kellene. Hiszen tapasztalt sebész. Annak kell lennie, ha egy hónapja kinevezték főorvosnak.
A nővér ráadja a kesztyűt és belép a műtőbe. Minden szem reá szegeződik. Valaki kikapcsolja a zenét. Hirtelen csend lesz és a lélegeztető gép egyenletes szuszogása betölti a teret.
A főorvos szólal meg elsőnek, hadarja az adatokat. A professzornak helyet ad a segédorvos. Amit mond a kollégája, az nem érdekes, az a lényeg, amit lát. És az bizony nem igazán jó. Nem lett volna szabad belekezdeni az egészbe. Már nincs mit tenni, mintsem menteni a menthetőt. Isteni szerencse kell ahhoz, hogy a beteg túlélje a műtétet, ahhoz pedig, hogy felgyógyuljon, egyszerűen csodára lenne szükség.
A professzor átveszi a műtétet, mozdulatai pontosak, egyszavas utasításai világosak, a személyzet gördülékenyen teszi a dolgát. Mire felocsúdik Kovács főosztályvezető, neki már nincs semmi szerepe, hacsak nem veszi át a kampózást. A professzor közben magyarázza a jövendőbeli sebészeknek, hogy éppen mit csinál és miért. Még kérdezgetni is van türelme, s ha a válaszok pontatlanok, kiigazítja a válaszadót.
Három óra után végre bezárhatják a műtéti területet. A professzor siet kifelé a műtőből, sürgeti a szükség.
Miután visszatér a mosdóból, egyenesen az orvosi szobába siet és tölt magának egy pohár hideg kávét. Keserűn issza, cukor nélkül. Felhívja a feleségét, hogy későn ér haza, mert szeretne ott lenni a betege ébredésénél.
Észre sem veszi, mikor lép be Kovács doktor.
- Professzor úr, a segítségét kértem, nem azt, hogy átvegye a műtétet!
- Csinálta volna maga, ha tudja!
Elég pikírt megjegyzés, érzi maga is, de óhatatlanul kiszalad a száján. Beszélnie kellene az új igazgatóval, hogy ne a beosztás, hanem a szekértelem szerint írják ki a műtéteket, mert lehet, hogy Kovács jó szervezőkészséggel rendelkezik és meglehetősen takarékosan bánik az eszközökkel, de a keze alatt a mortalitási mutató az egekbe fog szökni.
- Most pedig, szükségem van a pihenésre, egy óra múlva veseműtétem lesz – veti oda a méregtől piros arcú kollégájának és otthagyja.

Berta néni csirkeaprólékból sok zöldséggel és két szem krumplival erős húslevest főz. Leszűri a levest, a zöldségeket és a krumplit felkockázza, az lesz a levesbetét, a csontokról leszedi a nagyobb húsdarabokat, és azt is beleteszi a kis tálnyi levesbe, melyet Friderikának szán. Biztos benne, hogy a lánynak diétáznia kell, de nem éhezhet, mert legyengül a szervezete még jobban és erre semmi szükség.
Sóska főzeléket is készít, tejszínnel, az is könnyű étel. Végre elemében lehet. Az egyetlen fia Párizsban él, a férje öt éve meghalt, a barátnői pedig mindig ugyanazt a lemezt teszik fel, hogy kinek éppen mi fáj, keze, lába, feje, háta, se vége, se hossza a panaszkodásuknak.
Gondosan elhelyezi az ételeket a fonott kosarába, nehogy kilötyögjenek és délután kettő után átmegy a lányhoz. Hosszan csenget, ám semmi mozgásra utaló jelet sem érzékel. Ismét csenget.
Friderika felébred, nagyon kell pisilnie. Felül, ám a hirtelen mozdulattól belehasít a fájdalom az oldalába, s ettől azonnal kimegy az álom a szeméből. Nagy nehezen, oldalát fogva, kiballag a legkisebb helyiségbe, kezet mos, és csak utána megy ajtót nyitni. Biztosan sikerült Ákosnak eljönni a munkahelyéről, milyen rendes, azonnal ugrik, ha tudja, hogy szüksége van rá.
Az ajtóban azonban Berta néni áll, karján egy kosárral, melyből húsleves illata érződik. Jaj, nagyon éhes! A kórházi koszt önmagában véve is igen csekély, hát még az, melyet a diétázóknak adnak. Annak íze sincs.
- Jó napot, kislányom, hoztam egy kis ebédet! Csak nem ébresztettem fel? Gyorsan megebédel, és máris visszafekhet. Pihenni kell a műtét után, én már csak tudom! Szegény uramat is én ápoltam. Jöjjön csak, máris tálalom, nem hűlt ki, éppen ehető. Jaj, hát meg sem vette az ágyát? No, majd én elintézem, maga csak egyen nyugodtan!
Mondja, mondja a magáét az öregasszony és mi tagadás, Friderikának oly jól esik a gondoskodás. Hiába finom a húsleves, olyan az íze, mint az édesanyjáé, fél tányérnál többet nem tud megenni, mert úgy érzi, pukkadásig jól lakott.
Közben Berta néni megágyazott neki, friss ágyneműt húzott, pedig az előzőben is csak egy éjszakát aludt, de ezt nem tudhatja az öregasszony. Tiszta hálóinget is elővett a szekrényből és láthatóan arra készül, hogy elvigye kimosni az előző ágynemű garnitúrát.
- Ha megengedi, azt is elviszem kimosni, amit a kórházból hozott haza, maga úgysem csinálhat semmit. Jöjjön, feküdjön csak le, még a konyhában rendet teszek, és este majd visszajövök. Hívjon fel, ha valami baj van, itt vagyok kéznél.
Köszönetet rebeg a lány, nincs ereje tiltakozni. Húzódik a sebe és nyilall is, elég pirosnak tűnik, de biztosan nincs vele semmi baj, ha hazaengedték.
Berta néni odakészíti az éjjeliszekrényre az orvosságait és poharat, meg egy üveg kristályvizet is. Igazi kincs az öregasszony, csak ne beszélne annyit. Még felhívja majd a húgát, hogy itthon van, ne izguljon. El akart jönni hozzá, hogy ápolja, de nem várhatja tőle, hogy két óvodás gyerekét meg a férjét otthon hagyva itt legyen vele. A szüleinek meg sem mondta, hogy műtik, mindketten betegeskednek, nem kell, hogy izguljanak miatta. Inkább homályosan hadovált egy céges kiküldetésről.
Amint magára marad, megnézi a mobilját, de nem kereste senki.
Bevesz két pirulát, attól csak jobban lesz. Bekapcsolja a televíziót, amellett lehet a legjobban aludni. Leveszi a hangját, éppen annyira, hogy hallja mellette az óra ketyegését. Tikk-takk, aludj Friderika, tikk-takk… mire felébredsz, itt lesz Ákos.
Tikk-takk, tikk-takk, itt lesz Ákos…tikk-takk…

A kórházban ébredezik Kovács főorvos betege. A negyvenéves férfi felesége ott ül kinn az intenzív osztály előtti folyosón, idegességében tördeli a kezét. Egész nap nem evett egyetlen falatot sem, most sem éhes, csak szomjas, de kegyetlenül. A műtősnőtől tudja, hogy sikerült a műtét, de jobb lenne ezt a főorvos szájából hallani, akinek előre adott ötvenezer forintot, biztos, ami biztos. Ám a főorvos sehol sem mutatkozik. Úgy emlékszik, hogy a belgyógyászat előtti aulában kávé és üdítő automatákat látott. Muszáj innia valamit. Gyorsan végez, pár perc az egész.
Sietségében rossz fele fordul, veszít jó néhány percet. Sajnos, az ital automata előtt két műtőruhás nővérke beszélget, miközben megpróbálnak két üdítőt venni, csakhogy a gép rendszerint visszadobja a bedobott pénzérméket.
- Hová vagy beosztva?
- Át kell mennem az intenzívre. Leváltom Katát, szegény, még ebédelni sem tudott. Hallottad, hogy Kovács főorvos betegét a prof műtötte?
- Ne mondd! Pedig annyira nagyra van magával, mióta főorvos lett harmincévesen! Mesélj, izgi a dolog!
- Nem boldogult a pankreatektómiával, hívatta az öreget, segíteni, ő meg kivette a kezéből és megcsinálta maga!
- Úgy kell neki! Jobb is a betegnek!
- Na, végre, ezt már elfogadja az automata. Mit kérsz? Citromos jó lesz?
Az asszony félig figyel rájuk, drukkol, hogy kapják már meg az üdítőjüket és hadd vegyen egy kristályvizet! Amilyen szerencséje van, éppen távollétében megy az intenzívre a sebész főorvos, és elszalasztja. Persze, a nővérek ráérnek pletykálni, elvégre munkaidőben vannak!
Gábort is a Kovács főorvos műtötte, azt mondják, nagyon jó kezű sebész. Gyorsan vesz két üveg kristályvizet. Az egyiket hazaviszi, már nem lesz ideje beugrani a közértbe. Tizenkét éves kisfiuk egyedül megy haza az iskolából. Nem tud étre menni, de megbeszélték, hogy nagyfiú már, és kétutcányira van az iskola.
Az intenzív osztályról éppen kilép a nővérke. Arca nyúzott, fáradtnak látszik. Az asszony nem állja meg, hogy meg ne szólítsa:
- Bocsásson meg, nővérke, hogy van a férjem? Básti Gábor, Kovács főorvos úr műtötte.
- Asszonyom, nem adhatok felvilágosítást. Lóránd professzor úr hamarosan jön, ha befejezte a műtétet.
- De a férjemet a főorvos úr műtötte!
- Téved, asszonyom, a professzor úr műtötte. Bocsásson meg, mennem kell.
Elsápad Bástiné, valósággal lerogy a padra. Szóval a férje műtétjéről beszéltek a nővérek az italautomata előtt! Neki nincs újabb ötvenezre a másik orvosnak! Ráadásul az professzor! Jaj, istenem, kitől kérhetne kölcsön?!
Ősz hajú, kissé hajlott hátú, idős orvos fordul be a folyosóra és egyenesen az intenzív osztályra tart. Határozottan benyit a kórterembe és eltűnik az ajtó mögött. Abban a szobában fekszik Gábor is. Bástiné gyomra remeg az idegességtől. Nem lehet más, csak a professzor.
Öt perc múlva kijön a professzor:
- Asszonyom, egy percre bemehet a férjéhez. Jól sikerült a műtét. Bízzunk benne, hogy egy hónap múlva már csak egy rossz emlék marad, amennyiben szigorúan betartja az utasításaimat, és pontosan eljár a kezelésekre.
- Hogyan köszönhetem meg önnek, hogy visszahozta az életbe a férjemet?
- Úgy, hogy azt mondja, köszönöm.
- De…
- Nincs semmi de, asszonyom. Siessen, mert várja a férje! Mindjárt kijön a nővérke és megmondja, mit kell felvennie ahhoz, hogy bemehessen. Tudja, köpeny, cipőjére huzat, stb. Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!
Lóránd professzor még megnézi a vesével műtött betegét és hazamegy. Olga asszony neheztel rá, mert túlságosan fáradtnak látja. Megvacsoráztatja, s mint egy gyereket, küldi fürödni és utána alvás. Még televíziót sem nézhet. Pihennie kell.

Friderika nyolc óra körül hányingerre ébred, és már nincs is ideje kimenni, ott, helyben telehányja az ágyát. Nincs ereje felkelni, annyit tesz, hogy felhívja Berta nénit, jöjjön át hozzá.
Ákos nincs sehol, nem is telefonált. Ugráltatja a főnöke, lehetséges, hogy ismét túlóráznia kell. Soha semmire sincs ideje, még arra sem tud időt szakítani, hogy keressen egy albérletet. Kénytelen az elvált feleségével egy házban lakni.
Jaj, nagyon fáj az oldala. Szerencsére nem zárta be az ajtót, nem kell felkelnie és beengedni az öregasszonyt.
Azt mondták, a műtét után többé nem lesz hányingere, és íme, itt van, hány, mint a Murányi kutyája.
- Itt vagyok, kislányom, mi a baj?
- Hányingerem van, pedig már nincs is mit kihányni.
- Jaj, az nagyon nagy baj! Jöjjön, segítek felkelni, tiszta ágyneműt húzok, maga meg addig tegye magát rendbe.
Ahogyan felhajtja az öregasszony a paplant, azonnal látja, hogy nagy baj van. Friderika sebe kiszakadt, s véres savóban úszik a hálóinge.
Itt nincs mit tenni, azonnal orvost kell hívni. Berta néni azonban taxit hív és azonnal visszaviszi a lányt a kórházba.
- Nézze kislányom, mentőt nem hívhatok, mire kijön az ügyelet, meg kihívja a mentőt, addig maga elvérzik nekem.

A kórházban Dr. Farkas András címzetes egyetemi tanár az ügyeletvezető főorvos, aki sejti, hogy jó oka volt Lóránd professzornak arra, hogy lezárja a sebet és ne tegyen bele drént, vállalva annak kockázatát, hogy a felgyülemlett savót esetlegesen újabb kis műtéttel kell eltávolítani. Amint megnézi a műtéti naplót, azonnal látja is az okot. Éjjel hozták be a beteget, erősen görcsölt, perforált vakbélre gyanakodtak és a professzor azonnal megműtötte. Az utolsó pillanatban, mert a teljes hasüreget elöntötte a genny. Tekintettel arra, hogy a kórtermekben a hőmérséklet negyven fok körül mozog, valamint a beteg terhes, nem kockáztathatta meg a drén miatti szepszis lehetőségét.
- Hölgyem, nincs semmi baj. Azonnal kitisztítom, és mehet haza. Egyébként gratulálok, két hónapos terhes.
- Mi vagyok?!
- Hát maga nem is tudja?
Elmagyarázza Friderikának, miért választotta ezt a megoldást a professzor úr, nagyon helyesen.
- Van magával valaki hozzátartozója? Igen? Jó lenne, ha most hazamenne, és ha valami gond lesz, majd hívja az ügyeletet. Rendben? És mielőbb menjen el a nőgyógyászához!
Valósággal feltépi a vizsgáló ajtaját a nővérke:
- Tanár úr, két balesetest hoztak be, egyiküknek a törött bordája átszúrta a tüdejét, a másiknak hasi sérülési vannak.
- A hasi műtéthez hívjátok be Lóránd professzor urat! Küldjétek el érte az orvosi kocsit! A másik műtétet magam végzem!
- Kovács főorvos úr már bemosakodott.
- Tegye, amit mondtam! A főorvos úrral magam beszélek! Kérem, gondoskodjon arról, hogy a professzornak legyen két adag erős kávé kikészítve, ha inni akar.
Friderikával madarat lehetne fogatni. Elküldi Berta néni taxiért.
Gyermekük lesz! Azonnal el kell mondania Ákosnak! Még csak fél tíz, bizonyosan nem alszik.
- Szia, Ákos!
- Jó estét! A felesége vagyok, miben segíthetek?
- Bocsánat, jó estét! Ákossal szeretnék beszélni.
- Mit mondjak, ki keresi?
- A kolléganője vagyok, Friderika.
Lépteket hall, majd távoli beszélgetés foszlányait:
- Ákos, gyere, Friderika kolléganőd keres!
- Mondd, hogy már alszom.
- De szívem, tudod, hogy nem tudok hazudni! Biztos, hogy fontos, ha ilyen későn keres!
- Nem akarok vele beszélni, már alszom!
Friderika megszakítja a hívást. Arcán kövér könnycseppek szánkóznak. Úgy érzi, egyedül áll a világban, elhagyták, megcsalták, kijátszották.
- Jaj, csak nincs már megint valami baj? – aggódik Berta néni és átöleli a lányt.
- Semmi baj, csak soká jön a taxi.
- Már itt van, a mentőbejáratnál. Jöjjön, hamarosan hazaérünk.

Lóránd professzort szirénázva hozza az orvosi ügyelet kocsija. Egy villanásnyit látja Friderikát. Reméli, hogy nincs gond a magzattal!
Sietnie kell! A hasműtétek nagy figyelmet igényelnek. De holnap egész nap alhat. Zavartalanul.

A cikket írta: Yolla

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. július 7. 20:33
Kedves Yolla!

Ismét egy, - tőled megszokott, mélyen emberi,
jó, és rossz tulajdonságokkal "megáldott"
szereplőkkel teli írást sikerült elénk tenned!
A történet kiváló! Gratulálok hozzá!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: