Egy úton haladunk?
Látogatók száma: 53
Amikor mást szeretne a férfi, és mást a nő.
Tamásnak nagyon boldog élete van. Elvégezte a főiskolát és a szülei faluja melletti kis településen, megkapta a hőn áhított munkát. Állatorvosként tevékenykedett. Örült, hogy továbbra is szüleivel élhet, és segítheti őket a földjük megmunkálásában, és az állatok körül. Mikor megismerkedett Lillával, úgy érezte mindene megvan amit az életben kívánhat magának. Csak egy kis probléma volt, hogy Lilla a harminc kilóméterre lévő városban lakott és dolgozott. Emiatt keveset találkoztak egymással, de mikor csak lehetett a szabadidejüket együtt töltötték. Próbáltak tartalmas programokat szervezni maguknak, amivel még jobban megszerették egymást. Egy év után úgy döntöttek, hogy összeköltöznek, de nem tudták hogyan tegyék ezt meg.
- Lilla, - szólt kedves lágy hangon Tamás- én itt dolgozom, nem tudok tőled bejárni ide, mert nincs busz hajnalban.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy akkor én költözzek ide. - mondta izgatottan.
- Igen, mert te reggel is és délután is meg tudod oldani az utazást.
- Ez igaz, de a bérlet ára, majdnem a fizetésem fele. - és az izgatottság átcsapott aggodalomba.
- Szívem, azt megoldjuk.
- De tudod, hogy a hitelem a fizetésem másik fele. Így nem fogunk megélni, nem lesz ételre sem pénzünk. - csattant fel a félelemtől Lilla. Tamás megpuszilja a homlokát, és kedvesen átöleli.
- Ne aggódj, biztos találunk megoldást. - Ezzel le is zárta ezt a beszélgetést, és más témákra terelte a figyelmet.
Lilla gondolatai minden másodpercben az összeköltözésen jártak, de Tamás nem igazán foglalkozott ezzel. Lilla arra gondolt, ha egy jól prezentált tervvel áll elő, hamarabb összeköltözhetnének. Belevetette magát az albérletek keresésébe, egy költségvetési terv kidolgozásába, mintha egy cégnek készítene pénzügyi tervet. Mindent aprólékosan megtervezett és várta a megfelelő alkalmat, hogy elújságolja párjának mire jutott. Egy szombat délután aztán előállt a farbával.
- Szívem! Tudod sokat agyaltam az összeköltözésen. - vágott bele olyan izgatottan, mintha csak vizsgázna.
- Igen? Nekem nem volt olyan sok időm rá.
- Nos, kezdhetem?- mosolyog kedvesen.
- Persze - odafordul hozzá, és leteszi a kezéből a könyvet, amit olvasott. - , hallgatom.
- Nos, - kezdte újra- találtam itt a szomszédotokban egy albérltet. Nem is drága, szerintem ezt, meg a busz bérletet is ki tudjuk fizetni. - nagy csönd lett, majd hosszú hallgatás után Tamás szólalt meg.
- Nekem ez az albérlet nem tetszik, valami szebbre gondoltam. De ne aggódj nyuszi, majd találunk mást. - megsimította Lilla arcát, majd készült visszafordulni, hogy tovább olvasson.
- Nem aggódom! Akkor most álljunk neki keresgélni, mert én szeretném ha mielőbb összecuccolnánk. Már két éve ingázunk egymáshoz. Nem vagyok már tini, hogy randizgassak csak.
- Jó, akkor most mit csináljak? - kérdi kissé unottan.
- Hallgass végig. Én úgy számoltam, ha mindent kifizetünk, marad pénzünk arra is, hogy kicsit éljünk. De csak akkor költözöm ebbe a faluba, ha te is akarod, mert a huszon x ezer forint bérlet, sok pénzt húz ki a zsebemből. Szóval remélem tudod, hogy mekkora áldozatot hoznék azzal, ha ideköltöznék, és bérletre költenék, nem ruhákra, bizsukra és kajára.
- Szóval, nem tudnál pénzt szórni, hű-ha. Akkor most mi lesz?
- Ne légy irónikus! Nem ez a lényeg! Az én életem gyökeresen megváltozna, távol lennék a barátaimtól, szüleimtől. Minden nap két óra utazás, takarítás, főzés mosás.
- Nem kell mártírkodnod! Ha ilyen sok mindent kéne feláldoznod, ne tedd!
- Nem érted ugye? Én ezt mind megtenném érted, mert szeretlek, és vajon te? Mit áldoznál értem? - kis csönd, majd folytatja tovább- gondoltam. Akkor itt nem is az a baj, hogy nem tetszik az a kis albérlet, hanem hogy nem is akarsz velem élni.
- Ez nem igaz,csak kell még egy kis idő.
Lilla lerogyott az ágyra, és nem tudta tovább tartani magát. Összepakolta a ruháit és minden cók-mókját, és elment. Nem engedte megállítani magát. Hazafele a buszon végig azon gondolkodott, hogyan lehetett hogy nem vette észre, hogy ezt csak ő akarja, és meddig kéne várnia, hogy megtörténjen a változás, megtörténne e? Mennyit matekozott, hogy kijöjjenek egy hónapban, hogy mindenre legyen pénzük, hogy mindenre legyen idejük, és tessék. Időre van szüksége...
Kép forrás: internet
A cikket írta: dana29
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Dana!
A történetet is azzal kezded, ami valójában van, hogy Tamásnak ez az állapot - jelenleg megfelelő, hiszen helyben meg van mindene, amire vágyott... Ha belegondol ebbe Lilla, és el tudja ezt fogadni, az időre bízza, hogy a kapcsolatuk ettől változatlan maradhat a későbbiekben, kiállja ezt a próbát? Hiszen mi változott? Nem elszakadni akar Tamás Lillától, hanem a jelenlegi állapoton nem akar változtatni. Egy összeköltözés mit oldana meg? Lilla esetében semmit.
Nekem az a meglátásom, hogy Tamás nagyon lazán kezeli a kérdést és nem tudja magát igazán elkötelezni. Labilis, vagy inkább kényelmes...
Puszi, Éva
A történetet is azzal kezded, ami valójában van, hogy Tamásnak ez az állapot - jelenleg megfelelő, hiszen helyben meg van mindene, amire vágyott... Ha belegondol ebbe Lilla, és el tudja ezt fogadni, az időre bízza, hogy a kapcsolatuk ettől változatlan maradhat a későbbiekben, kiállja ezt a próbát? Hiszen mi változott? Nem elszakadni akar Tamás Lillától, hanem a jelenlegi állapoton nem akar változtatni. Egy összeköltözés mit oldana meg? Lilla esetében semmit.
Nekem az a meglátásom, hogy Tamás nagyon lazán kezeli a kérdést és nem tudja magát igazán elkötelezni. Labilis, vagy inkább kényelmes...
Puszi, Éva
Mért olyan nehéz megtalálni azt, aki ugyan úgy gondolkozik mint mi magunk? Sajna én is úgy látom.
Úgy látom Dana, hogy nem.