Életem (1)

Látogatók száma: 35

Gyönyörű derült éjszaka volt, talán egy felhőt sem lehetett látni, a csillagok ragyogtak, a hold összehúzódva mutatta a legkisebb részét. Olyan csendes volt az éj, talán a fák levelei sem mozdultak, olyan érzés volt, mint a magány, és mint ha az töltené ki az egész éjszakát. Egyetlen madár sem mozdult, ebben a csendességben elvesz az ember, úgy érzi, mint ha valaki beszélne, megszólalna, pedig ez csak az, mikor gyötör az élet valakit, talán álmodik és szemét néha, néha fel, fel nyitja. Lassan kivilágosodik, talán a hold lassan átadja helyét a reggeli napkeltének, a formás hold, mint tűzgolyó, égő fehér fénnyé alakul. Elkezdődik az élet a földön. Az emberek mozognak, mennek ki erre, ki arra, ezzel egy időben, megszűnnek a lámpafények az ablakokba. Majd ébredéskor az első lépés Istenhez való kérelem, hogy segédkezet nyújtson az egész napi munkához. Erre igazán nagy szükség is volt ebben a nehéz helyzetben. Amennyiben visszatekintünk az előző évszázad utolsó felére, azt látjuk, hogy egy új társadalmi forma van kialakulóban, ez volt a polgáriasodás, ami azzal jár, hogy a különböző gazdasági formák vannak kialakulóban, ami azt eredményezi, hogy az ország népe szétválik. Megindul az ipar, a mezőgazdaság, fejlődése. Ami nagyon rossz fényt vetett úgy az iparra, mint a mezőgazdaságra, nem hozzá értő emberek kezébe kerülnek a javak. Ami az ország felemelkedését jelentette már úgy is. Tehát visszafejlődött, részben, de elég volt az országnak átvészelni.
De azért az osztályok közötti rés csak nőtt, így ment ez egészen 1945- ig. Ezt a kis kitérőt azért írtam, mert úgy érzem egy kis bevezető, feltétlenül kell az életem további bemutatásához. A második világháború, meghozza a népnek azt, amire már évszázadokon keresztül várt. A felszabadulás, annak a rétegnek, amely nagyobb létszámmal rendelkezik, ez a munkásosztály erre az időre jól emlékszek, már nyolc éves voltam. A család igen nagy létszámú volt, így a szülők kénytelenek voltak idegen, vagyis módosabb gazdához elszegődni, vagyis a családot elállítani, főleg a nyári időszakra. Már én is el volt állítva, igaz csak a szomszédságban voltam. Nem volt kimondottan jó helyem, ugyan is volt a gazdának egy tizenhárom éves unokája és ez majdnem minden nap megvert, egyszer csak fogtam magam, és ott hagytam a tarló közepén a jószágokkal együtt, elmentem haza. Vissza kellet mennem, de már akkor az Édesapámmal. A szülők megegyeztek nekem, meg azt mondták, ha még mindig bánt, add vissza, attól kezdve nagyon jó pajtások lettünk. Eljön az iskola idő, haza kellet menni, a béremet meg kaptam még egy kicsit többet is, tehát megérte. Még akkor is, ha egy kicsit megszenvedett érte.

A cikket írta: tata

támogatóink