Életem (6.)

Látogatók száma: 40

Az előzőben már említettem, hogy a szülők, nem örültek annak, hogy, a lány nem egy magyar fiúval udvaroltatott magának. Na de "a szerelem mindent legyőz" elmélettel, ők ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Nem érdekelte őket a szülők véleménye. Azt gondolták, hogy ez egy örök életre szóló szerelem.
Akkoriban így hát olyanokat kellet Jóskának tenni, amiért "akasztás járt volna", ha a kisasszony szülei megtudták volna. Többek között egyszer eszébe ötlött, hogy el fog szökni otthonról. Ezt viszont elő kellet készíteni, úgy, hogy a szülők meg ne sejtsenek semmit. A leány ruháit ki kellet rakni egy megfelelő helyre. Volt egy szín, ahol már vagy húsz éve ott állt egy kenderrel megrakott kocsi. Abban a kenderhalomba kellett elrejteni a leányzó ruháit. Ahogyan Jóska felment a kocsi tetejére, azt látta, hogy már járt ott valaki előtte. Az viszont olyan biztos helynek tűnt, hogy oda csak Ő jutott föl néha. Akkor is csak azért, mert a tyúkok odatojtak. Tehát idősek nem tudtak felmenni, abban biztos volt. Így hát a szülők nem lehettek. Amikor felért látta már, hogy valaki megelőzte a hurcolkodásba. Őszintén nagyon meg örült ennek a látványnak. Már csak azért, mert nem kellett így félnie a lány szüleitől, hogy meglátják, miközben női ruhákkal lopakodik. De azért közölte a hősszerelmessel, hogy máskor közölje, ha ilyeneket tesz, ne legyen kavarodás. Ez a hurcolkodás így ment is. De jött az újabb nehézség, az elszállítás. Az történt, hogy egy szép napon felmegy a tojást megnézni, és mit kell tapasztalnia?! A ruhák eltűntek. (A tojás nem is érdekelte tovább.) Azonnal ment a kisasszonyhoz magyarázatot kérni, hogy mi történt a "csomaggal". A lány közölte velem, hogy az már odavan a szomszédban. Jóska csalódott lett, mert ugye ez neki a jövedelem kiesést jelentett. Na de, hogy ne legyen minden rendben, valami módon a szülők rájöttek a dologra. Vissza ugyan nem kellett hozni a ruhákat, mert azt nem tudták, hogy mennyi minden ment már el. De majdnem így is baj lett. Már az következett, hogy a kisasszony otthagyja a szüleit. De ezt csak nem merte megtenni. Valószínű tisztába volt azzal a fordulattal, ha elmegy a családi örökségből ki lesz zárva. Mi sem természetesebb Jóskát is kérdőre vonták. De ő nem tudott semmit... Már úgy nézett ki, hogy kinéz egy jó pofon is neki, de sikerült megmagyarázni a gazdának, így egy enyhe figyelmeztetéssel megúszta.
Ezek után Ő is figyelve volt. Nagyon meg kellett, választania az időt, mikor mehetett át a hídon. Mert a levelezés az nem szünetelt továbbra sem.
Ez mindaddig ment, míg egyszer a fiú meg nem kapta a behívóparancsát. Így a szerelmesnek ugye haza kellett mennie a sorkatonai szolgálat letöltésére. Ez kettő év volt akkoriban.
Ekkor megszakadt minden kapcsolat közöttük. Ugye hét-, nyolcszáz kilométer nagyobb választó víz volt, mint a kis patak. Így aztán semmi esély nem maradt a kisasszony részére, hogy valamikor is üzenetet kaphasson a legényétől. A házasság meg már csak egy álom maradt örökre...
Ezzel a Jóska küldetésének is vége lett.
Majd újra elkezdődött az iskolaév, ekkor 1945-öt, 1946-ot írtunk...

A cikket írta: tata

támogatóink