Életem (7)

Látogatók száma: 39

A második világháború a Bodzásparti iskolánkban nem okozott különösebb gondot. Csak a hiányzások voltak túlságosan sokak. Jóska ugyanúgy járt iskolába, mintha mi sem történt volna. Igaz olyan sokat hiányzott, hogy az első félévet nem is tudták neki osztályozni. Na de természetes, hogy többi tanuló is így járt. A biztonság kedvéért készítettek egy tervet, arra vonatkozóan, ha jönnek a repülők, vagy ha megszólal a sziréna Vásárhelyen. Úgy tervezték, hogy akkor azonnal szétszaladnak kisebb csoportokba. Mindenkinek meg volt a helye, hogy hová, melyik tanyába fusson. Így ment ez ebben a félévben végig. Evégett osztályozni sem lehetett. A második félév már szinte kifogástalanul sikerült, rendesen járni tudtak, akkora már osztályoztak is. Így az iskolaév rendben be is lett fejezve.
Ezt a kis kitérőt azért írtam, hogy némi képet adjak a világháború nehézségeiről.
Majd elkezdődik az 1945/1946- tanév. Ez Jóskának a harmadik osztályt jelentette. A tanítónéni nem változott, továbbra is Fodor Ida maradt. Őneki a háború vége nem okozott könnyebbséget, továbbra is Vásárhelyről járt ki tanítani a gyerekeket. Főleg a téli idő jelentette a nehézséget. Akkoriban ezt az utat kerékpáron kellett megtenni.
A szerencse legalább, hogy ekkorra már semmi komolyabb akadály nem merült fel a háborúval kapcsolatban. Az őszi idők ugyan olyan egyhangúságban teltek el, mint az előző években. Semmi különös esemény nem történt. Majd jött a tél, ez már egy kissé mozgalmasabb volt, de még ez sem hozott különösebben semmit. A változást talán csak az Ő életében állt be. Az elején leírtam, hogy Jóska elég mozgékony gyerek volt. Kapun kívül, mondhatnám széllelbélelt. Innentől kezdve talán még jobban kifejlődött benne a játékosság. Ennek ellenére, az iskolai magaviselete nem romlott, a tanulmányi eredményei is inkább javultak.
Ezt az iskolai évet is lezárták, levizsgáztak.
Majd kezdték elölről újra azt, ami korában volt. Ő nyárára elment libapásztornak. Ugyanoda, ahol az előző években volt. Így maradt továbbra is a kisasszony mellett. A titkos kapcsolatuk megmaradt, nem veszítette el a bizalmát. A lány talán arra gondolt, hogy valamikor még szükség lehet Jóskára. Ezt egyszer meg is említette, egy hamis mosoly kíséretében.
Mi lett a legénnyel? Nem jött vissza soha. És mi lett a ruhákkal? Aki részletesen olvas, biztos felvetődött benne a gondolat, ha a legény nem jött vissza, akkor az elvitt ruhák egyáltalán visszakerültek-e? Vagy mi lett velük? Hiszen ha ez kiderül, akkor még nagyobb bajba kerülnek, Ő és a lány. A legjobb tudomásom szerint egy része visszakerült, de nem a családi házhoz, hanem a városi házhoz. Oda lett visszaszállítva, de úgy, hogy a szülők erről mit sem tudtak.

A cikket írta: tata

támogatóink