Életérzés

Látogatók száma: 61

Nagymama

A hideg tűzhelyen kihűlt a lucskos káposzta, pedig lassan dél lesz, az ebéd ideje, és a főzelékhez jó lenne sütni két szelet párizsit, de nincs kedve megmozdulni, olyan jó ülni az ablak előtt, s kézimunkázni, melyből bármikor fel lehet pillantani, ha valami mozdul a körfolyosón. Vagy valaki jön-megy.
A nézelődés nem fárasztó és nem is fáj, úgy, mint minden mozdulatnál a dereka.
Három napja eszi a lucskos káposztát. Mégis jobb lenne befizetni egy ebédre, amit házhoz hoznak, és nem kellene főzőcskézni, az adag is elég lenne neki, még vacsorára is maradna. Tudna spórolni, mert elég lenne hetente kétszer lemenni a közértbe, zsemlét és felvágottat venni, meg egy liter tejet, és még több ideje maradna a kézimunkára. Szépen hímez, terítőket, párnákat készít, és jól megfizetik. Kell a pénz, spórol, mert ha lesz dédunokája, a babakocsit ő akarja megvenni, szépet, nagyot, modernet. Megnézte az áruházban, majdnem kétszázezer forint.
Huszonhét éves az unokája, szép, sudár leány, okos is, diplomás, jó állása van, csak nem találja a párját, mert a munka mellett még mindig tanul. Doktori cím kell neki, de minek? Ha még sokáig tanul az unokája, akkor belőle bizony sohasem lesz dédnagymama, vagy ha lesz is, azt már nem éri meg.
Nagyot sóhajt, s folytatja munkáját.
Ráér az ebéd, már úgyis kihűlt.

Anya

Félórás az ebédidő, éppen elég a bevásárláshoz. Szerencsére a munkahelyétől öt perc séta az élelmiszer áruház, melyben a tőkehústól kezdve mindent megvásárolhat. Munka után egyenesen hazamehet, megfőzi a vacsorát, hat órára elkészül vele és szabad lesz az estéje. Vacsora után férje leül a televízió elé, két doboz sör társaságában és meg sem hallja, amikor közli vele, hogy elmegy a fodrászhoz.
Szeret utolsó vendégként beülni a fodrász székébe, akkor már Pircsi is fáradt, lassabban dolgozik és közben trécselnek. Míg a festés hatására várnak, az legalább fél óra, közben kávézgatnak és fodrásznőjétől megtudja, mi foglalkoztatja nőtársait az utóbbi hetekben. Csak jól kell kérdeznie, abban pedig nincs hiba. Pircsi sohasem nyavalyog, csak cseveg, mert az is a vendégek megtartásához tartozik. Mire a Barátok közt kezdődik, addigra bőven hazaér.
Mivel lehetne rávenni a férjét, hogy esténként sétáljanak egy nagyot, vagy menjenek el moziba, és hetente egyszer vacsorázni a sarki étterembe? Talán, ha nem venné meg a sörét, akkor kimozdulna?
Visszateszi a karton dobozos sört.
Ma este vacsora után nem a fodrászhoz megy, hanem meghívatja magát a férjével egy pohár sörre. Kétutcányira nyílt egy új pub. Ideje megnézni. Belülről is.
Várhat a fodrász. Két nap múlva megy hozzá, addig még több pletykát tud begyűjteni.

Lány

Ízetlen az ebéd, híg a névtelen gezemice leves, rágós a hús, hideg a zöldség köret, de a menü a legolcsóbb és egy nap egyszer kell a meleg étel. Százharmincezer nettóból éppen csak megél. Kellett neki a jeles diploma, a flancos kutatóintézeti állás, most gürcölhet a doktoriján és még örülhet, hogy a szülei vettek neki egy garzont és nem kell albérletben laknia.
Napi tíz, tizenkét órát dolgozik, attól függően, hogy éppen hol tartanak az aktuális kutatásban. Muszáj bebizonyítania, hogy ér annyit, mint a férfi kollégái, akiket feleségük jóvoltából otthon meleg vacsora, tiszta lakás, vasalt ruhanemű vár. Bezzeg neki a vacsorája vajas kenyér, felvágott, paprika, paradicsom, gyümölcs összetevők kombinációja, attól függően, éppen mi van a hűtőjében. A biztos az, hogy fél éjszaka szakcikkeket fordít, vagy ír.
Harmincöt évesen már a nemzetközileg ismert fiatal tudósok közé akar tartozni. Utána jöhet a házasság és a családalapítás.
Addig azonban összeszorított foggal sanyargatja magát, ez alól a hétvége a kivétel, amikor a barátaival bulizik és meglátogatja a szüleit és a nagyanyját.
Vége az ebédidőnek.
Ha minden a terv szerint alakul, este hétre befejezheti a napi kísérletét, és nyolc órára hazaérhet. Addigra talán megérkezik Pierre La Combe, a fiatal francia kutató válasza. Párizsi konferencián találkoztak és jó barátságba keveredtek, olyannyira, hogy azóta megosztják egymással a szakmai tapasztalataikat. Is.

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Ilona

Gratulálok Yolla, nekem nagyon tetszettek az életképeid. Valósak. Mindenki keresi a boldogságot a maga módján.

zsoltne.eva

Harmincöt éves volt az anya, amikor utolsó, a hatodik gyermekét szülte... egyszer ő is vágyott valamire, talán éppen családalapításra, és ez teljesülhetett, pedig jóeszű lány volt, de neki is, mint megannyi társának mást szánt a sors... Megbánta volna? Nem hinném... Így aztán elmondhatta az anya, hogy sok unokával lett gazdagabb az élete, egy-két dédunoka is belefért az életébe... megérte. Mint nagymama és nagy családos anya soha sem gondolhatott drága ajándékokra unokái számára, de mindig jutott valamennyiüknek szerényen...
az apa a családért dolgozott és elfogadta, amit a sors számára kimért... hogy erről álmodott e, azt senki sem tudja... Mi a boldogság? Számára a család jelentette...

Ahány ember, annyiféle gondolat és felfogás az életről...