Életünk
Látogatók száma: 52
Oly sok gondolat szaladgál a fejemben. Szeretnék segíteni, ember lenni, de ismerem gátjaimat, így óvatos duhaj vagyok. Szeretném tudni mi miért működik, vagy mitől? Aztán minden érdekel emberi sors, balszerencse, tévedés, a miért???
Rá kell ébrednem, nem a megoldások embere, maximum a közvetítő ember lehetek. Sem pénzem, sem beosztásom, sem sok mindenem nincs, a megváltáshoz.
Mi emberek vagyunk magunk bajának okozói.
Tudom, nem kellene ártérre építeni, nem kellene rossz családba születni, de ezt ki választhatja meg? Senki.
Valahova mindenki születik, valakit mindig körül vesz egy család, az vagy szeri és befogadja, vagy nem és eldobja. Az életünk állítólag előre meg van írva.
Én nagyon szeretném, ha az enyém hosszú, és karitatív lenne sokáig.
Nem csak azért mert számomra nem közömbös senki, de azért is, mert minden ember megérdemli, hogy emberként, és egyénként bánjanak vele.
Most azon fáradozom, hogy a fél felnőttek anyaként, és felelős szülőként tudjanak cselekedni, és tenni. Meg tudják mutatni az alternatívákat gyerekeiknek, hogy hogyan lehet élni szegényen és gazdagon.
Nem sok különbség van csak annyi, az egyik többet vehet meg és tehet, míg a másik kevesebbet és okosabban kell beosztania a dolgait!
Lehet ha a maradékot vagy a kenyeret nem a kukába hanem mellé teszed többet segítesz! Sokan lenézik azokat akik kukáznak, pedig lehet kevés idő telik el és Te is ott eszel ahol tudsz ! Szem előtt kell tartani, hogy nem minden adott ezen a világon, s van amiért sokat és sokaknak kell tenni, hogy "jó" Élhető legyen. Semmi nem természetes, csak az hogy vagyunk ! Az elosztás már régen másod kézben van ez a baj, Nem vehet a bőség asztaláról mindenki egyaránt, és vannak kiszolgáló személyek, és vannak élvezők, de tudni kell ez bármikor helyet cserélhet azzal, és akkor más lesz a kiosztás. Tisztában kell lennünk, hogy az élet úgy bánik velünk,ahogyan mi bánunk vele! pazaroljuk a jövő a gyermekeink értékeit, ahelyett, hogy teret adnánk az alternatív megoldásoknak, hogy élhessünk még e bolygón sokáig.
Meg kell tanulnunk az ősi Indiánok életmódját, mely abból áll, csak annyit vesz el a természetből amennyi feltétlen kell a fenntartáshoz, és nem úgy mint mi harácsol, felhalmoz!A régiek tudták, elég annyi, amennyiből élnek kitartanak és van jövő az új életnek, míg mi készleteket akarunk felhalmozni, de kinek, mikor megromlik, elenyészik és semmivé válik, ha rosszul használjuk.
Intelem a generációnak annyit végy el a természetből mit meg tudsz művelni, fenn tudsz tartani, és ellátja családodat, a többi legyen más gondja !
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi!
Imádom a bölcseleteidet. Írj sok ilyet!
Puszi,
Pí.
Én is most beszéltem a húgommal telefonon,és bár én sem vagyok igazán jól,sikerült jobb kedvre deritenem,s furamód,ettől én is jobban lettem.
Imádom a bölcseleteidet. Írj sok ilyet!
Puszi,
Pí.
Jó volt olvasni a soraidat, gondolotaidat. Én is hasonló személyiség vagyok. Mások terheit nem vehetjük magunkra, és nem is szabad, de segíteni lehet és szerintem kell is. Ahogy Éva írta, ez nem zökkenti ki teljesen a problémából, de számomra már az is öröm, ha valakinek egy szép délutánt szerzek. A segítséghez nem kell feltétlenül pénz, sokaknak elég az is, ha leülsz velük beszélgetni, meghallgatod, a boltban rámosolyogsz, stb. Ez sokszor többet ér a pénznél is.
Kívánom, hogy ilyen céltudatos tudj maradni, szükség van ilyen emberekre a mai világban! :)
Puszi, Andi
Nagyon jó volt Nékem ezt olvasni. Egy írásom ajánlanám Önnek figyelmébe, a Koldus történet címűt. Sajnos kevesen értik ezt meg, amit Ön ír, csak kihasználjuk a világunkat, a természetet, de nem gondolunk a jövőre, unokáink jövőjére. Szomorú!
Bokor
Te is és még sokan vagyunk, akik észreveszik azt, ami körülöttünk zajlik. Nem vagyunk ehhez elegek, hogy megváltoztassuk, amit nem lehet.
Sokszor elgondolkodom azon, ha mindannyiunk mellett lenne egy segítő kéz, vajon akkor jobban boldogulnánk? Nem hiszem. Szerintem minden ember attól lesz erős, ha maga oldja meg, vagy lábal ki a legnehezebb körülmények közül is. Az ad erőt az embernek, nem a segítő kéz. Az legfeljebb, csak kimozdíthatná... és ha nem elég, akkor visszazuhan oda, ahonnan elindult egyszer, egyedül. A saját magába vetett hitnél nincs erősebb, szerintem. Ha képes rá, egyedül is talpra fog tudni állni...
Puszi,
Éva
Nem hiszem, hogy a sorsunk előre meg van írva, de tény, hogy meglehetősen változatos, mindig tud újat produkálni a sorsunk.
Sajnos, már olyan magas technikai szinten álla tudomány, és annyi ketyerét használunk, hogy az már nem megy a természet rombolása nélkül. Bízom abban, ha már a földön kifogyóban lesznek az ásványok, a kőolaj, stb, hogy már más lakatlan bolygók benépesítésével foglalkoznak utódaink, vagy éppen olyan felfedezéseket tesznek, hogy itt is új távlatok nyílnak előttünk.
Pussz: Yolla
Lehet hogy jó ember vagyok, de lehet más szemszögéből nem. Ember vagyok és igyekszem az maradni, bármi is történjen. Úgy gondolom élni akarok, és fogok, míg a sors engedi, de soha semmit nem adok fel, mert nem arra születtem, hogy feladjam, hanem a küzdelemre, és az életre! Sok tervem van, remélem valamennyit megvalósíthatok belőle!
Köszönöm, hogy figyelsz rám ! üdv Éva
Te egy nagyon jó ember vagy, ezt már többen és többször is tapasztalhatták ezen az oldalon.
Maradj ilyen, kívánok mellé egészséget és hosszú életet!
Pussz,
Tündér