újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Elfogadás...

2010. augusztus 16. - Látogatók száma: 37

Tolerancia. Randa egy kifejezés, de sajnos minden benne van. Mindenki érti, és sajnos nem mindenki érzi...és még kevesebben művelik....

Alkalmazkodás. Elfogadás. Tudomásul vétel, megértés, eltűrés,elnézés, megtűrés... csak néhány az alkalmazható jelentések közül....és az alkalmazandó viselkedésre másokkal szemben. Kellene. Jó lenne. Nézzük a házasságot. Kapcsolat. Két ember közti személyes kontaktus, ahol alkalmazkodunk egymáshoz, elviseljük egymás agybajait, hisztijeit, és elfogadjuk a másikat olyannak amilyen...hiszen ezért szeretjük...mert olyan, amilyen...jó esetben....hiszen mások vagyunk, mint ő... de azért alkalmazkodunk, ahogy ő is alkalmazkodik...mert ő is más, mint mi... Na, el is értem ahhoz a témához, ami nagyon régóta csípi a szemem !!! A másság. A Más-ság. Nem a homoszexualitásról fogok írni mielőtt kiakadnátok...egy frászt. Csupán a másik tudomásul vételéről. Elfogadásáról. Az alkalmazkodásról. Vannak akik nem tudnak, és nem is akarnak alkalmazkodni, ami komoly akadályt jelent a tolerancia alkalmazására. Ez szociológia, nem a szakterületem, én a józan paraszti észt hívom segítségül most... sok kiváló cikket olvastam itt, ezért is merészelem nektek elmondani a gondolataimat... szülők vagytok... nektek is voltak szüleitek...és nekik is... Bocs Laura, tőled kölcsönzöm az általam olvasott egyik legnagyobb bölcsességet: ,, a gyereket nem nevelni kell, hanem viselkedni előtte. '' Hát ez az ! Amit otthonról hozol, arra kell építkezni. Ha nem jó az alap, nos, van lehetőség korrigálásra a későbbiekben, de ez egyén függő... szóval ha nem jó az alap, akkor rozzant lesz az épület is... és ha rozzant az épület, akkor nagy eséllyel rosszul is funkcionál majd... akár kisebb rengésekre össze is omlik, ami azért baj, mert magával ránthat, maga alá temethet más, vétlen, egészséges épületeket is... és ez nagy bibi... Társadalmi probléma az el nem fogadás. A társadalom egységekből áll. Ezek a családok. Tehát a társadalom a családokból épül fel. Ez lenne az alap. Rengeteg szilárd alap létezik, ám sajna vannak ingatag talajra épültek is, melyek veszélyeztetik a stabilabb fundamentumokon álló épületeket...és ez veszélyes. Még most is elfog a harag, ha eszembe jut a nem is olyan régen történt esemény... volt olimpiai bajnokunk autóbalesetet szenvedett, és fogyatékossá vált. Kerekes székbe kényszerült a sors kegyetlensége révén, ám ő nem adta fel...a sport adott neki erőt, és a sérült emberek olimpiáin sorra nyerte a csillogó érmeket, igazi példaképet állítva mindenki elé...kitartásból...és a politikai szelek is úgy kezdtek fújni, hogy példaértékű magatartása elismeréseként felkérték a fogyatékkal élők képviselőjének... be a Parlamentbe... a Tisztelt Házba... és az alakuló ülésre nem tudott önerőből, a kerekes székével bejutni az Ország Házába, mert nem volt erre kialakított út... értitek ti ezt? Na jó, aztán kapcsoltak a honatyák, hama - hama rittyentettek rámpát, meg liftet... de akkor is... és hányan vannak hasonló helyzetben, sérültek, mozgáskorlátozottak, akik nem tudják zökkenőmentesen élni a minden napjaikat, mert nem tud bemenni a postára feladni a csekkjeit, vagy felszállni a buszra, sőőőt, a számukra létesített parkolóhelyeket is pofátlanul elfoglalják .... mert mások. Mások mint mi. Mint az egészségesek.... De említhetném a kismamáknak helyüket át nem adókat, sőt, a pofátlanul eléjük tolakodókat, az időseket kigúnyolókat, megalázókat... mert ők mások. Nem sorolom, ti is ezer példát tudnátok említeni....Fekete István megszívlelendő gondolatait szeretném idézni:
,, nem szeretem az erejükben dölyfösködőket, mert tudom, egyszer elesett,és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang lágy és kérő... Az ököl kinyújtott, reszkető tenyér...'' Na ezt kellene törvénybe foglalni kedves országoló uraim és hölgyeim... és érteni, és érezni... hiszem, hogy talán rövidesen általánossá válik az elfogadás, a megértés, az eltűrő, megértő viselkedés, amikor a babakocsival nem lesz életveszélyes kaland átkelni az úttesten ZEBRÁN, amikor Gyuri bácsit nem taszajtják félre az áruház bejáratánál, Kati mama leülhet a buszon, mert többen is felpattannak előzékenyen átadva a helyüket, és Kovácsék a mozgássérült parkolóba simán beállhatnak az autójukkal, ... mert megértő és elfogadó emberek veszik körül őket, akik tudják, érzik és értik, hogy nem mások ők sem....olyanok amilyenek...de nem mások. Egy kínai mondás szerint: a csorba bögréből is lehet inni. Mert a víz ízén nem változtat, ha metszett kristálypohárból vagy csorba bögréből isszuk... van ilyen edény is, meg olyan edény is...a szomjunkat a víz oltja !!!!

A cikket írta: vdodi7

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. április 18. 08:54

megtekintés Válasz erre: - 2010. augusztus 19. 22:02

Én toleráns vagyok, és empatikus. De megtanultam, hogy nem minden helyzetben jó ez nekem, vagy a családomnak.
...és most kövezzetek meg.

Igen. Én is az vagyok toleráns és empatikus, vagyis nincsenek előítéleteim. Amíg személy szerint engem nem bántanak. ...
Miért van mégis az, hogy olykor melléfogunk és az, pont az az ember állít falhoz, akivel jót tettünk? Örök kérdés marad. :-) Olyankor egyáltalán nem vagyok toleráns, sőt, dühös vagyok. Főleg, ha nem kapok rá kielégítő választ.
2010. augusztus 22. 13:59
Ezt a megtiszteltetést, hogy idézed azt, amit még én Édesanyámtól tanultam. :)

Önző világot élünk. Olykor a farkastörvények uralkodnak, holott emberek lennénk.
 
2010. augusztus 19. 22:02
Én toleráns vagyok, és empatikus. De megtanultam, hogy nem minden helyzetben jó ez nekem, vagy a családomnak.
...és most kövezzetek meg.
2010. augusztus 19. 08:48
A mai emberekből általában ez a kettő hiányzik! A tolerancia, és az empátia!!
A tolerancia elsősorban türelmességet jelent mások véleménye iránt.
Kritériuma:
- konfliktustűrő képesség,
- a jogegyenlőség elfogadása,
- és az erőszak elutasítása.
Az empátia az embereknek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes legyen.
Amikor egy másik ember bánatát meghallgatjuk, képesek-e vagyunk arra, hogy az adott helyzetet elképzeljük, saját élményként azt átélni????
Mintha ebből a társadalomból kihalt volna a tolerancia és az empátia csírái???!!
Nagyon nehéz ma tolerálni, mindazt ami körülöttünk zajlik, és egyre nehezebb megértetni az emberekkel, hogy a gyűlölet helyett a szeretet a megoldás kulcsa.
2010. augusztus 18. 10:04
Egyetértek minden gondolatoddal, sokat kell még fejlődnie tolerancia és empátia terén mai társadalmunknak. :-(
Jó cikk. :-)

Pussz,
Tündér .-)
2010. augusztus 16. 17:35

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. augusztus 16. 14:16

Fantasztikusan jó amit írtál, és nagyon-nagyon aktuális!! Bőrömön érzem minden nap, hogy milyen egy mozgáskorlátozott segítőjének lenni. Csak mint ahogy írod, hogy az Orzság Házában sem mennek úgy a dolgok, mint ahogy az elfogadott paragrafusokkal már mennie kéne, mit várunk akkor attól az embertől, akit nem tanítottak meg arra, hogyan kell ilyen esetben viselkednie!!
Tudtad, hogy aki egy mozgáskorlátozottat szállít, nem kap utiköltség térítést!!!
Mikor rákérdeztem az volt a válasz, hogy ők azt nem tudják leellenőrizni, hogy csak a tényleges út volt-e, esetleg kitérő mondjuk egy boltba, és inkább nem fizetnek, nehogy valaki jól járjon ezáltal.
Minden így gondolkodó embernek kívánom, részesüljön ebben a megkülönböztetésben.
Nagyon tetszett a cikked. Üdv Magdi

Kedves Magdi, tudom, sőt, még ennél sokkal többet is....húsz éve szívügyem a mozgáskorlátozott, megváltozott munkaképességű emberek sorsa, érdekképviselete. A baj a rendszerben is van, és a sok korábbi ügyeskedőben, a korrupcióban...lásd.mozgáskorlátozott igazolványok kiadásának korábbi menete...mert nem volt, aki felhívja a figyelmet ERRE is ! A saját zseb tömése fontosabb volt a politikusoknak nevezett pojácák számára...pedig közszolgák lennének, vagy mifene... akinek nem inge, nem ölti magára, és vállalom a kijelentésemet bármilyen fórum előtt !!! Bocs, de nem tudok érzelem mentesen írni erről a témáról. Üdv: vdodi
2010. augusztus 16. 14:16
Fantasztikusan jó amit írtál, és nagyon-nagyon aktuális!! Bőrömön érzem minden nap, hogy milyen egy mozgáskorlátozott segítőjének lenni. Csak mint ahogy írod, hogy az Orzság Házában sem mennek úgy a dolgok, mint ahogy az elfogadott paragrafusokkal már mennie kéne, mit várunk akkor attól az embertől, akit nem tanítottak meg arra, hogyan kell ilyen esetben viselkednie!!
Tudtad, hogy aki egy mozgáskorlátozottat szállít, nem kap utiköltség térítést!!!
Mikor rákérdeztem az volt a válasz, hogy ők azt nem tudják leellenőrizni, hogy csak a tényleges út volt-e, esetleg kitérő mondjuk egy boltba, és inkább nem fizetnek, nehogy valaki jól járjon ezáltal.
Minden így gondolkodó embernek kívánom, részesüljön ebben a megkülönböztetésben.
Nagyon tetszett a cikked. Üdv Magdi
2010. augusztus 16. 10:55
Időszerű a cikked. Az egészségesnek eszébe sem jut olyan gondolat, hogy bárki lerokkanhat, és mindenki megöregszik egyszer. :((( Tisztelet a kivételnek!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: