újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Először mindenki idegen -4

2012. január 26. - Látogatók száma: 64

Anikó nyaralása után...

Eltelt két hét utolsó találkozásunk óta, amikor csokoládébarnán billegett előttem Anikó tűsarkain. Látszott rajta a boldogság. Szinte minden léptével zenére mozdult a csípője, cipősarka is valami vidám ritmust kopogott. Irigyen néztem, aztán sietve mellé léptem.
- Szervusz Anikó! - köszöntem rá.
- Szia! Hát te? - csodálkozott. - Olyan sápadt vagy! - mért végig. - No persze itt csak meleg van - sóhajtotta -, de az Adrián...
- Mi újság veled? - kérdeztem.
Lehunyta a szemét, olyan ábrándosan, elgondolkodott, kicsit kivárt, aztán kérdezett felelet helyett.
- Tudod hová megyek? - igazgatta a haját, mintha szél borzolta volna.
- Sétálni... . - próbálkoztam.
- Á, dehony, Péter vár! - mosolygott.
- Péter, csak nem vele nyaraltál? - próbálkoztam csodálkozni.
- De, s képzeld olyan csodálatos volt! - mosolygott titokzatosan.
- Látom - közöltem tárgyilagosan. Tudod nem olyan régen hervadt el a virágcsokor, amit András hagyott nálam. Keresett téged, ki akart engesztelni - mesélem.
- Az a szerencsétlen? - kérdezte.
- Talán még egy esélyt... - próbálkoztam.
- Neki? Ugyan hol élsz te? - kérdezte Anikó olyan arccal, mint aki valami kellemetlent érez.
- Mesélj Péterről! - kértem.
- Persze te nem is tudod - folytatta vidáman - mi régen egy munkahelyen dolgoztunk -, csak ő külsős munkatárs, vidékre járt. Elvált, két gyereke van, a felesége neveli őket. Olyan közel kerültünk most egymáshoz, ha érted? - nézett mosolyogva.
- Értem én... hogyan tovább? A gyerekeivel tartja a kapcsolatot? - kérdeztem egyszerre kíváncsian.
- Persze, rendes ember! - mondta Anikó kicsit félrefordított fejjel, s gondolkodott, majd így folytatta:
- Csak én nem tudom... - megállt tétován nézett.
- Mit? - kérdeztem.
- Hát, vannak ezek a hétvégi látogatások a gyerekekkel, amikor én is szabad vagyok, ő meg programokat szervez a kicsikkel - vállat vont.
- Téged nem hívott? - kérdeztem.
- Dehogynem, elrontotta a múlt hétvégémet - bosszúsan húzta össze a szemöldökét.
- Mivel? - kérdeztem.
- Olyan kis neveletlenek, hát tudod - magyarázta.
- Milyenek? - kérdeztem.
- Sokat kérdeztek - emlékezett -, mit készítettem uzsonnát, miért festem magamat, mi az az épület a körmömön? Ilyen hülyeségeket - bosszankodott.
Néztem épített, ízléses körmeit.
- Lehet, hogy nem láttak még ilyet - mentegettem a gyerekeket.
- Na és? Én ilyen vagyok - kihúzta magát, fölém magasodott.
- Próbálj velük játszani! - javasoltam.
- Majd a sajátommal játszom, ha lesz! - sejtelemesen mosolygott.
- Csak nem? - kérdeztem.
- Remélem előbb- utóbb, szeretném! - válaszolta.
- Péterrel? - kérdeztem.
- Régen ismerem, mások azt mondják jó családapa - mosolygott.
- De Anikó, már van két gyereke - emlékeztettem.
- A felesége majd felneveli, Péter jól keres, fizet mindent - mondta határozottan.
Gondolkodtam picit. Érdemes még próbálkoznom? Mégis!
Anikó, nem gondolod, hogy gyors ez így? Két hét meg a terveid? - szögeztem neki a kérdéseket.
- Hol élsz te? - kérdezte.
- Szereted? - volt az utolsó érvem.
- Még az is megtörténhet - válaszolta. Hát nem érted? Végre nyugodtan, jól szeretnék élni. - bizonygatta.
- Ehhez az elég amit érzel? - érdeklődtem.
- Ugyan már, nem erőlködj, nem élünk már abban a romantikus, csiga tempójú világban - nézett rám sajnálattal. Te is léphetnél már, mire vársz? - kérdezte.
Léptem. Elköszöntem, s indultam hazafelé.
Az én gondolataimat bizony Anikó nagyon leegyszerűsítette.
Ő pedig az én érveimet gondolta végig még egyszer.

Rövid időt töltött Péterrel, egy kávé idejét. Kimentette magát, olyan "fáj a fejem" módon. Beszélgetésünk zakatolt a fejében. Hazáig tartott.
"Igen a gyerekek" - gondolta - . " Lehet, hogy nekem kellene nyitni feléjük"?
Hazaérkezve egy mozdulattal az asztalra dobta táskáját. Leroskadt a fotelbe.
"Egy fene, egy próbát megér" -, s tárcsázni kezdte Péter számát.

A cikket írta: Sonkoly Éva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 26. 22:16
Szia Éva!

Fordulatok minden részben akadnak és ez a jó benne, de azért én kivárnám a végét. :))

Pusz:Ailet
2012. január 26. 21:09

megtekintés Válasz erre: Sonkoly Éva - 2012. január 26. 19:25

Szia Virágom!

Láttad? Vízbe tettem a virágot András egész csokrot hozott Anikónak, mégsem értékelte.

Puszillak!

Láttam, azt is, hogy azért megmozgattad a gondolatait. :)
2012. január 26. 19:25

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. január 26. 18:57

Jól alakult! És mi történt Andrással?

Puszi!

Szia Virágom!

Láttad? Vízbe tettem a virágot András egész csokrot hozott Anikónak, mégsem értékelte.

Puszillak!
2012. január 26. 18:57
Jól alakult! És mi történt Andrással?

Puszi!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: