Első döbbenet
Látogatók száma: 94
Pontosan akkor kezdődött, amikor amúgy már minden mindegy lett volna.
Pontosan akkor kezdődött, amikor amúgy már minden mindegy lett volna. Nem voltak álmatlan éjszakáim miatta, de hunyorogtam, ha felerősödött a fény, fájt a délelőtti, szikrázó napsütés. Először csak a bal szememen jelent meg a folt. Középen, eltakarva a látnivalót, már amihez volt kedvem egyáltalán. Depressziós voltam már egy ideje, amint enyhült a nagy nyomás, amit a család jelentett számomra, azonnal befelé fordultam, nem beszéltem senkivel. A folt nagyobb lett idővel, és kiszorította a retinára vetített képet a látóteremből. Aztán a jobb szemem is megadta magát. Mire az orvos látott, már nem tudott segíteni. Retinaleválás, - mondta idegen, latin szóval, és én pontosan tudtam, ez mit jelent. Az első feleségem veszítette el így a látását a hetvenes évek elején. Nem a szemészet volt a kór tudományos gondozója, hanem a pszichiátria. Kiderült, a nagy nyomás, hogy eltitkolta, szeretője van, az okozott ilyen, pszichoszomatikus elváltozásokat. Ahogy beszéltünk róla, szinte azonnal javulni kezdett az állapota, és egy hét múlva már semmi nyoma nem maradt látása megromlásának. Naná, hogy nem, amikor abban állapodtunk meg, hogy elválunk. Ő marad a lakásban, ahol addig laktunk a két gyerekkel, és természetesen, a két gyerek is vele él majd. Én megyek albérletbe, amíg zajlik a válóper, hogy még véletlenül se jusson eszembe visszacsinálni mindent. Lőrincen kötöttem ki, egy kis nyári konyhában, havi százötvenért. Igazán szép kis kert tartozott a takaros házhoz. Meleg víz használat nem volt a két négyzetméteres helyiséghez, csak egy ócska, zománcozott lavór, és a kerti csap jéghideg vize. Ez tökéletesen elegendőnek bizonyult. A hét minden napján rendelkezésünkre állt a Lőrinci Közfürdő, amelyet a Kerületi Tanács üzemeltetett. Ott aztán volt gőz, jó forró zuhany, meg kádfürdő is. Nem volt az rossz élet, csak eleinte nehezen tudtam alkalmazkodni az új helyzethez, a házasélet komfortja után.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. március
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez nagyon precíz munka. Szép kis naplónak kerekedik. Jó kezdés.
Bokor
retinaleválással van személyes tapasztalatom. válás és hasonló stress nélkül. doki bácsi vigyorogva közölte, hogy nincs mit tenni, ez már így marad. aztán mégis elmúlt, felszívódott, megszűnt. már kopogom is le a fán.
ennél már csak rosszabb, amikor megjelennek a villogó pontok, szerencsére ők is elmennek maguktól.
Köszönöm őszinteségedet!
Janó
Kedves János!
Jó döntés volt, hogy feltetted cikként. Én is szoktam ilyet elkövetni. Itt a helye, és azt mondom elbírt volna még egy részt... de a bejegyzésedben ehhez írt hsz-em ide való, az nem változott... egy dologgal kiegészítve. Ha tudnánk, hogy a bennünk felgyülemlett feszültségek mi minden bajnak lesznek az okozói, akkor talán másként viszonyulnánk hozzá.
Nyári konyha?.... Kifelejtetted az udvari pottyantót?.... Közfürdő!... Hú de régre nyúlik vissza a történeted! Nekem a 70-es éveket juttatja az eszembe. Méghogy meleg víz? Egyetlen kis rezsó... no és egy vaskályha, ha volt mit eltüzelni benne... :-)
Várom a folytatást!
Pussz,
Éva
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred próbálkozásaimat!
Nagyanyám szokta mondogatni, mély bölcsességgel, ha tudnánk, hogy seggre esünk, leülnénk.
Üdv,
Janó
Jó döntés volt, hogy feltetted cikként. Én is szoktam ilyet elkövetni. Itt a helye, és azt mondom elbírt volna még egy részt... de a bejegyzésedben ehhez írt hsz-em ide való, az nem változott... egy dologgal kiegészítve. Ha tudnánk, hogy a bennünk felgyülemlett feszültségek mi minden bajnak lesznek az okozói, akkor talán másként viszonyulnánk hozzá.
Nyári konyha?.... Kifelejtetted az udvari pottyantót?.... Közfürdő!... Hú de régre nyúlik vissza a történeted! Nekem a 70-es éveket juttatja az eszembe. Méghogy meleg víz? Egyetlen kis rezsó... no és egy vaskályha, ha volt mit eltüzelni benne... :-)
Várom a folytatást!
Pussz,
Éva
ennél már csak rosszabb, amikor megjelennek a villogó pontok, szerencsére ők is elmennek maguktól.