Emberség
Látogatók száma: 37
Nagyon nemes dolog az elesett, védekezés képtelen állatok védelme. Nyugaton ma már valamire való kéregető állattal, ha lehet kutyával kéreget, mert az állatnak adnak alamizsnát.
Igen az állatokon megesik az emberek szíve, de az embereken nem, vagy sokkal kevésbé. Elhiszem, hogy az emberek dolgozzanak és keressenek, de ha nincs elég munkahely akkor hol, mikor és mennyiért?
Nagyon sok és érdekes kérdés, és egyre inkább az lesz, ahogyan a híreket halljuk, hogy hol mennyi leépítés és bezárás, és elbocsátás lesz.
Egyszer azt halljuk fogyunk, kevesen vagyunk, aztán azt érezzük a bőrünkön, hogy ennyi embert sem tudunk sőt még legtöbbször magunkat sem tudjuk eltartani.
Bár megjegyzem vannak körök, ahol nagyon szépen, bőségben és pompában, gazdagságban és fényűzésben élnek.
Elhiszem azt is, hogy nekünk sok beteg emberünk van, akiken nekünk többieknek kell segíteni, de kérdem én miért a köznépnek csak?
Mi lenne, ha egyszer egy hónapra a Tisztelt Ház nem kapna fizetést, hanem azt a pénzt ezeknek az embereknek a megsegítésére fordítanák, gyógyítására, kezelésére, etetésére.
Sokat mérgelődünk a most készülő új nyugdíjtervezetek végett is, mert sokan félnek, hogy özvegyként elesnek az egyetlen jövedelmüktől, az özvegyi járandóságtól.
S mindezt a döntést hozzák olyanok, akik közül sokan még a klasszikus értelemben a munkahelyet sem ismerik, ahol végzettségüknek megfelelően dolgozni kellett volna.
Nem járták meg a munkahelyi "szamárlétrát" amit mindenkinek szinte kötelező volt.
Egy helyen olvastam, csak olyan lehessen miniszter és törvényhozó, aki legalább 10 évet dolgozott már.
A minimálbér is az legyen, amiből meg lehet élni, és ha kevéske is de tartalék képződik, ha nem is több, de legalább egy zsák krumpli ára, ami megelőzne egy éhezést.
Nehéz nagyon nehéz jól beosztani a kevéske pénzt és megélni úgy, hogy együnk mindennap frisset, és jót.
Ma már hazánkban nagyon kevesen mernek arra gondolni, hogy üdülés, nyaralás akár családostól is.
Nemrégen ünnepeltük a lányom és a vőm születésnapját. Nagy buli volt, mert felszálltunk a buszra, kibuszoztunk a Bükkbe és sétáltunk egy nagyot.
Előtte való napon sütöttem apró süteményt bőven az útra, és egy nagy süteményt, feldíszítettem és behűtöttem, mikor hazajöttünk ettünk rakott krumplit, igaz zöldségeset, de finom volt , és megkapták a fiatalok a süteményt, amit megvágtunk, megkóstoltuk, és elvitték a maradékot.
Ittunk is az teát jó finom gyümölcs teát, meg gyógyteát, mert abból vittünk sokat, meg apró süteményt . Így buliztunk, sőt kint ahol a buszmegállónál várakoztunk ült egy nagyon magába zuhant ember, aki valami kenyérnek látszó valamit rágcsált, s én úgy döntöttem a sütemény és a tea maradékát oda adjuk neki.
Érdekes volt ahogyan meglátta a kapott élelmet, mintha karácsony lenne, mosolygott, és hálásan köszönte szépen. Mondtuk az ital tea, azt mondta nem tudja mikor ivott utoljára teát.
Mikor felszálltunk a buszra, szegény ember még szaladt utána és integetett.
Valahogyan érdekes melegséget éreztem a szívemben, hogy örömet okoztam.
Nem volt különösebb érték, vagy nagy tett, vagy dolog amit adtunk, de talán az a pár emberi szó, a tea langyossága, a sütemény vaníliás íze, illata okozhatta annak az embernek azt az örömet az erdő szélén, a sziklák tövében.
Én úgy gondolom, hogy sokszor jobban kellene az embertársainkra is figyelni, nem csak az állatokra, mert ők is elesettek, s nem biztos, hogy már tudnak magukon segíteni, s néha egy apró dolog számukra több és nagyobb lehet mintsem az mit nekünk jelent.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évike, te nagyon jó szívű ember vagy. Én teljesen azonosulok azzal, amit ide leírtál. Csak egy saját példán keresztül, hogy mit érez az ember, amikor ad.
Üres volt a zsebem, amikor elmentem felvenni egy kis pénzt. Baromi rossz érzés, ha nincs. Elmentem a szerencsétlen ember mellett és ez jutott az eszembe. Amikor visszafelé odaértem már volt miből adjak és nem számoltam mennyit, de adtam neki. Valami hasonló melegséget éreztem akkor és megértettem mit jelent kapni.
Sokan nem tudják még, milyen hamar le lehet csúszni annyira, hogy szinte észre se veszi és már ott van. Ne is tudják meg! :-)
Köszönöm. Valóban érdekes, de sokszor nekem is az jut az eszembe, mi lenne ha én ülnék ott, vagy lennék abban a helyzetben? Senkinek nincs ellene biztosítéka, hogy nem. Él itt Miskolcon egy egyetemi docens, aki mint őrült mászkál az utcán, és önmagában beszél, ok fejteget. Sajnos megzavarodott. Nem kéreget, de cigarettát elfogad bárkitől. Nincs egyedül sem a betegségével, sem a kínjával. Nagyon sok hasonlót láttam már életemben itt a városban is. Puszi Éva.
Üres volt a zsebem, amikor elmentem felvenni egy kis pénzt. Baromi rossz érzés, ha nincs. Elmentem a szerencsétlen ember mellett és ez jutott az eszembe. Amikor visszafelé odaértem már volt miből adjak és nem számoltam mennyit, de adtam neki. Valami hasonló melegséget éreztem akkor és megértettem mit jelent kapni.
Sokan nem tudják még, milyen hamar le lehet csúszni annyira, hogy szinte észre se veszi és már ott van. Ne is tudják meg! :-)
Szia Évi!
Jó cikk. De egyet azért nem értek. Nálam elvileg kevesebbet keresőknek hogyan van jobb telefonjuk, hogyan tudnak márkásabb ruhákban járkálni, miért lóg a gyerekük nyakában aranynyaklánc... sorolhatnám! Én nem engedem meg magamnak, mert a jövőre gondolok, erre nevelem a gyerekemet is. Lehet rosszul teszem.
A múltkor egy asszony 300Ft-ot kért, mert a "szívgyógyszerét" nem tudja fizetni... lehet..., de ha naponta 10 embertől kér ennyit, akkor hónap végére nettó 90ezer forintja van... (ekkor már a mérnök is elgondolkodik, hogy miért is dolgozik ő nettó 120-ért?!)
Rossz irányba haladunk, az tény!
Üdv,
Pinokkió
Egyet értek veled. Igaz, de azt azért fel tudjuk mérni, hogy aki nem kér, de nagyon elesett azon ha csak egy szelet kenyér is segít azt szívesen adjuk oda. Abba nem rokkanunk bele. Én pénzt elvből nem adok, de kenyeret, vagy Maradt élelmiszert ami még jó szívesen, s ha az kell, valóban rászorul, ha nem zárom az ajtót. Üdv puszi Éva.
Adni jó, mert többnek érzi magát tőle az ember. Örömet okozni a legemberibb cselekedet!
Remek meglátás: "sokszor jobban kellene az embertársainkra is figyelni"
Szép napot!
Pussz, Tündér
Jó cikk. De egyet azért nem értek. Nálam elvileg kevesebbet keresőknek hogyan van jobb telefonjuk, hogyan tudnak márkásabb ruhákban járkálni, miért lóg a gyerekük nyakában aranynyaklánc... sorolhatnám! Én nem engedem meg magamnak, mert a jövőre gondolok, erre nevelem a gyerekemet is. Lehet rosszul teszem.
A múltkor egy asszony 300Ft-ot kért, mert a "szívgyógyszerét" nem tudja fizetni... lehet..., de ha naponta 10 embertől kér ennyit, akkor hónap végére nettó 90ezer forintja van... (ekkor már a mérnök is elgondolkodik, hogy miért is dolgozik ő nettó 120-ért?!)
Rossz irányba haladunk, az tény!
Üdv,
Pinokkió