Emlékezés a Hóemberre ...
Látogatók száma: 73
Nagyon szeretem a Tél szépségét, a csillogó hópihéket .Szeretem nézni ,ahogy játszadozva hullnak és betakarják a tájat.Hideg van ugyan ,de mégis gyönyörű minden...
Ahogy sétáltam,kissé fáztam.Összébb húztam kiskabátom.Elgondolkodtam .
Gondolatomban visszanéztem a múltba.Egy hideg Téli nap jutott az eszembe.Hideg volt ,mégis olyan szép volt minden.Szinte magam előtt látok mindent...
A hó szépen belepte a tájat.Fákat betakarta a gyönyörű, fehér hólepel.Gyerekek játékos nevetése,sikítása hallatszott fel hozzánk.Gyerekek ,felnőttek együtt örültek a Tél csodájának,a hónak.Szánkóztak,hógolyóztak.Közben további hópihék hulldogáltak rájuk.
A fiam akkor kb. 6 éves lehetett.Sokat játszottunk én és az apja vele.Gondoltuk eljött az idő ,hogy elvigyük szánkózni .Örömmel készülődtünk mind a hárman.Elindultunk lifttel lefele.Alig váruk ,hogy végre lent legyünk és élvezzük a Tél örömeit.Amikor leértünk,a fiam apja megkért minket ,hogy üljünk mind a ketten rá a szánkóra ,húzni szeretne minket.Már pattantunk is rá .Úgy futott ,mint a szélvész .Repültünk utána szánkon ülve.Egyszer csak kicsúszott alólunk a szánkó és leestünk róla .Hemperegtünk a hóban ,közben nagyokat nevetgéltünk.a fiam apja meg csak futott tovább.Észre sem vette azt ,hogy üresen húzza a szánkót.Kiabáltam utána és megkérdeztem tőle ,hogy hova fut ? Mi már régen nem vagyunk a szánkón.Itt vagyunk a hóban ,keressen meg minket.Ő csak futott tovább .Nem hallva szavaimat.A szánkó üresen ,nélkülünk,szinte repült utána.Mondtam nevetve a fiamnak ,hogy ez így nem ér.Apja egyedül játszik.Fogjuk meg gyorsan és miénk lesz ismét a szánkó.Megfogtam a kis kezét ,futni kezdtünk.Kiabáltuk ,hogy álljon meg ,itt vagyunk.Nem érzi ,hogy nem vagyunk a szánkón?Futottunk ,ahogy csak tudtunk.A nagy hóban estünk ,keltünk,mire nagy nehezen utolértük. Ő meglepődött ,hogy mi futunk és nem vagyunk a szánkón.Annyira nevettünk mind a hárman ezen ,hogy mindenki minket nézett.Mondtam a fiamnak , most ,mert rossz volt az apja ,dobáljuk meg gyorsan hógolyóval.Pici kezével gyúrta a havat és eldobta az apja felé.Nem találta el.Ekkor én is megpróbáltam .Eltaláltam.A fiam jókat nevetett,de mi is .A fiam apja nagyon gyorsan gyúrta a hógolyókat , igazi csatát vívtunk egymással.A végén már csak én és ő csatáztunk.A gyerek félreállt ,nézett minket .Nagyokat nevetett azon ,hogy a szülei játszanak helyette.Elkapott a párom és belegurított a hóba.Alig látszottam ki belőle.Ott összevissza puszilgatott.Mondtam neki nevetve,hogy ez így nem lesz jó ,hogy csak mi játszunk ,a gyerek meg nem .Menjünk építsünk hóembert.
Elindultunk nagy lelkesedéssel,hogy egy megfelelő helyet találjunk neki ,ahol,ha kinézünk az ablakunkból,akkor is láthatjuk . Végre megtaláltuk a nekünk megfelelő helyet ,elkezdtük alakítani a hóembert ,én és a fiam apja.Szegény gyerek megint csak nézelődő volt .Nézte ,hogy játszanak a szülei.Lelkes hóemberépítők voltunk mi ketten.Gurítottuk ,gurítottuk míg el nem készült.Felsiettem a lakásba ,hogy a hóembernek szemeket ,nózit keressek .Nagy nehezen találtam is . Söprűt is vettem le a kezébe ,de még az egyik fazekamat is feláldoztam ,hogy ne fázzon a feje szegénynek.Siettem vissza.Amikor elkészült ,álltunk előtte és csodáltuk mint a gyerekek.Csodálattal néztem ,majd megszólaltam ,hogy nagyon gyönyörű.Szemem ,szám tátva maradt annyira jól sikerült hóember volt.Annyira szép volt.A fiam apja is meg volt vele elégedve.Tetszett neki nagyon.Megfogta a kezünket ,körbeálltuk és énekeltünk.Ennek már a gyerek is nagyon örült.Pici szemével még ilyent nem látott ,hogy az anyja ,apja gyermekké varázsolta magát ,hogy ekkora nagy hóembert csináljon neki.Már nagyon fázott a kezünk,lábunk.Mondtam a fiam apjának ,hogy fel kellene menni melegedni.Erre megszólalt és megkérdezte tőlem,hogy akkor most mi lesz a hóemberrel?Kérdeztem tőle ,hogy hogy mi lesz ? A távolban sok gyermek játszott ,feléjük mutatott az ujjával,majd azt mondta ,ha felmegyünk ,ők szétfogják verni a mi hóemberünket.Elnevettem magam ,majd azt válaszoltam neki , dehogy verik .Miért vernék széjjel ?Felmegyünk,az ablakunkból meg majd vigyázunk rá.Amikor azt látjuk ,hogy elindulnak felé,rájuk szólunk és megkérjük őket ne bántsák ,mert az a mienk.
Mi építettük ,magunknak.Elnevettem magam és elindultam hazának a fiammal együtt.Fiam apja nehezen ,de elindult utánunk.Ahogy jött ,egyre csak azt mondogatta ,hogy szét fogják verni,szét fogják verni...
Felértünk,neki álltam levetkőztetni a fiamat .Ő meg már sietett is az ablak elé ,és vigyázott nehogy bántsák a művünket. Ezen én nagyon nevettem.Állt és nézegetett az ablakból kifele,majd egy idő után rémülten megszólalt.Megkért menjek gyorsan én is az ablakhoz ,mert megindultak a gyerekek a hóemberünk felé.Na,ekkor én is megrémültem és már futottam is oda,de a fiam is és aggódni kezdtünk.Nyitottam is gyorsan az ablakot ,majd megkértem őket ne bántsák ,hogy sokáig láthassuk a hóemberünket.Aranyosan visszaszóltak ,hogy ők nem fogják bántani ,mert szép nagyon.Egy darabig álltak ,nézegették ,majd elmentek ők is.Besötétedett ,késő este lett .Senki nem járt arra.Csend és nyugalom lett mindenhol.Mi elindultunk lefekvéshez készülődni.A fiam apja is megnyugodott ,lefeküdt ,aludtunk reggelig.Reggel ,ahogy felkeltünk,mindannyian rohantunk az ablakhoz ,hogy lássuk a hóemberünket.Elhúztam a függönyt és kinéztünk.
Semmit nem láttunk.Azt hittem még álmodom.Eltűnt a hóemberünk.Sapkája messze el volt dobva.Seprűje eltűnt.Álltunk tovább és néztük a nagy semmit .Szomorúak lettünk mind a hárman.
Eltűnt a Tél öröme ,a hóember ,ami a miénk volt és mégis mindenkié.Szépségével felvidította az arra járókat is ,nem csak minket ,akik megalkottuk.
Hiánya szomorúságot okozott nekünk.
Hamarosan ismét beköszönt a Tél.Biztosan lesz majd olyan szülő,gyermek,aki ismét újra felébreszti a lehullott hóból a hóembert,még ha egy kis rövid időre ,akkor is .Lesz akinek a hóember ismét örömet fog szerezni.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Léna! Bár sajnos én a fázós emberekközé tartozok, de télen a kislányom imád szánkózni, hóembert építeni, a kutyát lehógolyózni. Szóval meg van a szépsége is. Viszont a tél manapság, már nem igazán olyan, mint a mi gyerekkorunkba. Amúgy a télről szépen írtál, valahogy fázni kezdtem még olvastam.....Szép reggelt Orsolya
Valamikor én is fáztam Télen.A kályha mellett ücsörögtem .Mig mások örömmel szánkóztak,addig én csak az ablakon keresztül csodáltam a Tél szépségét...Egy napon elindultam és megtanultam élvezni azt ,amit a Tél nyújt a számunkra.Kivülről kezdtem csodálni..-)
További szép napot kívánok .
Puszillak.
Léna