Emlékezés!
Látogatók száma: 53
Az én kis családom ezzel a pár sorral emlékezik elhunyt szeretteinkre és mindazokra, akik már eltávoztak!
Egy kb. 4x4-es fa deszka épületben laktunk albérletben nevelő anyukám, édesapám és én, elég szegényes körülmények között, de elmondhatom szeretetben.
Nevelőanyám lebénult, talán a baloldalára és így otthon emlékeztünk meg
elhunyt szeretteinkről. November hó 1.-én este meggyújtottunk
egy nagy csomag gyertyát, amiket fémtálcára helyezve figyeltem, ahogy ég.
A nevelőanyukám azt mondta, aki falusi parasztlány volt, hogy ilyenkor ezen
a napon elhunyt szeretteink angyalok formájában az égőgyertyákat kéz
a kézben köröskörül járják lejtik angyali táncukat.
Ezt abból fogom észre venni, hogy a gyertyák fénye össze-vissza jár,
táncol. Na én addig figyeltem még az utolsó szál gyertya is elégett,
mert azt megtanították, hogy égő gyertyát eloltani nem szabad, hanem a kialudtat
újra kell gyújtani.
Gyufával a kezemben ott őrködtem, míg az utolsó szál gyertya is el nem égett és
közben láttam a képzeletem szerint, ahogyan hófehér ruhájukban jókedvűen
kéz a kézben láncot alkotva cikáznak keringenek az égő gyertyák között, mint
ahogy mi gyerekek játszottuk a bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske című
mondókát.
De ha még odakint szelesebb is volt az idő, ami az évszakot tekintve nem volt meglepő,
ami az ajtórésein át betudott jutni a 4x4-es lakhelybe, belekapott és játszadozott a gyertyák lángjával.
Rögtön fölkiáltottam: - Anyu, apu itt vannak!
Ma felnőttként, szülőként ugyanolyan gyermekkori érzés lesz úrrá rajtam, mint akkor a 4x4-es faházban, csak most nevelőanyukámat és édesapámat is látom a gyertyák fénye körül, mint ahogy én is látom nagyszüleimet, kiknek hiányát nagyon megszenvedem, de szavukat hallván:
- Kérj tőlünk tanácsot most is nyugodtan és emlékezz, gondod, fájdalmad óráiban, mit mondtunk, mire tanítottunk és cselekedj aszerint, mert odafönt minden meghallgattatik!
Tudjuk a csónak mindannyiunkat átvisz egyszer, hiszen születésünkkel megváltottuk a jegyet, de ez nem retur. Itt nincs első osztály, sem megkülönböztetés szegény vagy-e vagy gazdag, fekete vagy fehér, csak a hátra hagyott élet mit leéltél a szerint kinek mennyi adatott meg és nem mindegy, hogy rólad, rólam, rólunk miként emlékeznek majd. Gyertyát gyújtunk, mécsest s fogadjátok a legőszintébb részvétünket
és nyugodjanak békével az elhunytak!
Mi így emlékezünk e pár sorral Orsolya, Józsika és Barbuska!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
(Van egy hibám a saját nevemet nem jól írtam le: Orsolya!)
Kedves László! Köszönöm, hogy olvastál! Szép napot kívánok orslya
(ugye nem baj ha nem Black Icet-t írtam?)
(ugye nem baj ha nem Black Icet-t írtam?)
Ada