újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Emlékezés

Látogatók száma: 41

Sok emlékről lebben le az idő fátyla ilyenkor....

Amikor tegnap kint voltunk a temetőben, nem hittem a szememnek...a legtöbb sírt alig, vagy egyáltalán nem gondozzák...Tudom..Apám is sokszor mondja: becsüld amíg él, aztán emlékezz csak a jóra. De ne hanyagold el az emléket, tápláld magadban, mert emlékeinkből élünk mindannyian.
És milyen igaza van...
Édesanyámék heten voltak testvérek, mára csak ketten maradtak a családból. Nagybátyám sírjánál álltunk, és arról mesélt, milyen volt kisgyereknek...nem tiszteletlenségből mosolyogtam a sír felett.
Szinte láttam magam előtt a kisfiút, borzas szőke hajával, ahogy kezében a frissen gyűjtött tojásokkal szalad az udvaron át a konyhába, és már messziről kiabál: "Idesanyám, Idesanyám! Mongya készen van mán? Készen?" És hiába szólt az udvaros, hogy halkabban Janika, ne kiabálj, Ő csak Nagymamám után óbégatott...Belépett a konyhába, édes illat lengte körül az asszonyt, akinek homlokára verejték-cseppek ültek. Míg két idősebb leánygyermeke javában kenyeret dagasztott, Ő már az ebéddel foglalatoskodott. A kisfiú csak szaladt, nem nézett a lába elé, boldog volt, ma van az Ő neve-napja, túrós lepény készül ebédre! Ahogy az asztal széléhez ért, kitárta karjait, a tojások szertegurultak a nagy tölgyfatáblán..és futott az Anyjához.- Idesanyám, készen van mán, ugye készen van mán a le...??-És belelépett a földre rakott tepsi kellős közepébe!! Nagyanyám jól leszidta, kivitte hogy megmossa a lábát, a lányok kuncogtak a nagy teknő mellett, s az aznapi krumpli-leves után, lepény helyett lángost tudtak csak az asztalra tenni Janikának.

Mire rendbe tettük a sírt, már tudtam hogyan lett felnőtt, dolgos ember az egykori Janikából.
Megöntöztük a kiültetett virágokat, még nem viszi el őket a fagy, apró gyökereiket megvédi a hidegtől a fekete föld.
Csócsó sírjához léptünk...Anyám nagybátyja volt az öreg, szerettem őt, emlékszem milyen csínyeket eszelt ki mindig, csak hogy engem szórakoztasson, feleségét bosszantani tudja.
András- ez volt a becsületes neve, Csócsónak én kereszteltem el, mert nem tudtam kimondani a nevét, amikor kicsi voltam. Fél lábára sánta volt, orbáncos lett amikor megvágta magát egy disznóölésnél...de ez nem vette el a kedvét semmitől sem. Citerált mindig, és ha játszani kezdett, engem nem lehetett elvonszolni mellőle...Ő zenélt, én énekeltem, sokszor nem is tudtam a szöveget, csak gajdoltam a játszott dallamra valami összevisszaságot...Ahogy cseperedtem, sok nótára megtanított, még fellépést is szervezett... Meghívtuk az egész családot, kiültek az udvarra, hozta a sámlit, a deszkát az ölébe vette, én kezébe adtam a citerát, és játszott csak játszott sokáig...én meg előadtam az összes nótát, amit csak ismertem. Pörgős szoknyát varratott nekem, kopogós cipőt húztam, fehér térdzoknim a bokámra ereszkedett, úgy táncoltam az udvar közepén, sarkaimat a betonhoz csapva, keményen.

Egészen elfázott már a kezem, ahogy fogtam a kapát...Anyunak nem hagytam hogy hajlongjon, -inkább mesélj még,- kértem.

Laci bátyámról mondott történeteket, milyen huncut legény volt fiatal korában, hogyan ismerte meg a feleségét, lettek gyerekeik, nagy ház egy közeli városban. Hiányzott neki a földművelés, a kert, abban nőtt föl, a munkás hétköznapokban...a városban megette az unalom, ebbe betegedett bele. Lassan legyengült, sok éve már, hogy meghalt. Nekik, a testvéreinek senki sem szólt erről, azt sem tudták sokáig, hol van eltemetve, a felesége akarta így...

/Ekkor hallottuk meg Apu autóduda-jelét...Ő sosem jön be velünk a temetőbe, azt mondja valami szorítja "odabent", ezt tiszteletben tartom....átvitt bennünket Mezőhegyesre, a többi sírt is rendbe kellett tenni../

Ott ért minket a naplemente, Nagyanyám sírjánál...Elfáradtam...mégis szép nap volt, sok emlék, sok olyan történet, amit eddig még sosem hallottam Anyámtól. Meggyújtottuk a mécseseket, néma imát mondtam halottainkért, és hogy Szüleim még sokáig mellettem maradjanak. Komoly fogadalmat tettem: Én is így fogom majd ápolni az Ő emléküket, mint ahogyan Ők őrizték meg szívükben családtagjaikét. Tisztelettel, odaadással....Mert ezekre nem csak életünkben van szükségünk.
Szeretettel gondolok most azokra, akik nincsenek már közöttünk, kusza írásomat pedig mindenkinek ajánlom, akinek szívében még él a fájdalom, melyet hozzátartozójuk elvesztése okozott.
Gyújtsunk gyertyát értük, magunkért, hogy lelkünk megnyugodjon, hiszen Ők is békére leltek már odafent a mennyben.

A cikket írta: Postáska

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Nem tudod miért nem lehet szavazni? Pedig nagyon szépek az emlékeid!
Adtam valóságpontot legalább. :)
Postáska miért nem lehet nálad pontozni??????
Hát ezt nagyon szépen megírtad. Nekem is így szokott mesélni az anyukám és én nagyon szerettem hallgatni a meséit. Apu 26 éve halt meg, Anyu 6 éve, az idősebb bátyám 2 éve, a kisebbik bátyámat két nap mulva temetjük... Én kinek fogok mesélni?
Majd nektek!

Tényleg nem lehet pontozni!!!!???
Nekem sem ment a pontozás, valaki tudja miért nem? Szivemből szóltál.
Valahogy mindig elállítódik...vagy nem tudom...meggyógyítom ezt is..
Köszönöm a kedves szavakat, és a valóságpontot.
Na végre pontoztam ám!!!!!!!! Pusszancs Orsolya
Okéééééééé
Most már én is pontozhattam. :)
Értékelés jön, hsz nem....Emberek, hát mi van?? Köszi a csillagot, csak "Szóból ért az ember"..és a Postáska is...
Pussz!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: