újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Én és a számítógép 1. rész

Látogatók száma: 52

Amikor nyugdíjba mentem, igyekeztem rendbe tenni magam körül mindent, elsősorban a lelkivilágomat.

Egy könyv került a kezembe, amiből elsajátítottam az agykontrollt és naponta, lelkiismeretesen végeztem az előírt gyakorlatokat. Jó hatással volt rám a csend és ellazulás. Mindig segített, ha gondokkal kellett megküzdenem, amiben sosem szenvedtem hiányt.

Eddigi életemben még sosem volt módomban saját kedvteléseimnek hódolni. Most, hogy kis lakásomban végképp’ egyedül maradtam, első ténykedésem otthonomat az egyedüllétre (nem magányra!) átrendezni. Ehhez szükségét éreztem környezetem külső feltételein is változtatni. Lakásomat tataroztattam, új bútordarabokkal egészítettem ki, könyveimnek új polcokat rendeltem, csoportosítottam őket és átrendeztem írók szerint, hogy könnyen hozzáférjek minden darabjához.

Amikor vége lett a festésnek, majd a nagytakarításnak, sorban behordtam a dobozokat az erkélyről, hetekig tartott, míg átnéztem a tartalmukat, helyükre raktam, rendezgettem, és kiselejteztem a fölöslegessé vált lim-lomot. Megtaláltam – addig mindenki elől gondosan elzárt csomagban – korabeli naplóimat, régi fényképeket, leveleket, egy csomó ifjúkori emléket; ezekkel eddig nem volt időm foglalkozni. A fényképeket csoportosítva raktam el, majd beleolvastam a naplókba.

Képzeljétek el: négy apró kockás vaskos füzet (80, 327, 182 és 113 oldal, (a legelső gyorsírással, nehogy valaki kilesse „titkaimat”). Az is csoda, hogy a nagy világégésben nem vesztek oda, mint minden egyéb anyagi javunk menekülés közben. A naplók valamennyi lapja apró kockás, mindkét oldalán teleírva kicsi betűkkel… Mindez fél évszázad távlatában kissé halványan, de olyan jó állapotban, hogy minden tintával írott betűje és sztenogramja jól olvasható. Minél tovább lapozgattam, éreztem: micsoda kincshez jutottam azokból az időkből, amikor kis hazánk határain túl már folyt a háború…

Erdélyben kezdtem első diákkori naplómat, Páván (Háromszék megyében) – kis jegyzetfüzetben, gyorsírással, majd Marosvásárhelyen a középiskolai éveim örömét-bánatát örökítettem meg. Később sem hagytam föl a naplóírással, hosszú évekig, a front alatt is leírtam minden fontosnak tartott eseményt. Kitört ablakú szobában, földre hasalva róttam a sorokat, miközben körülöttem ágyúk, aknák és különféle gyilkos lövedékek röpködtek szanaszét… Így sikerült a 20. századi történelem jelentős szakaszát megörökítenem, a körülöttem történő eseményeket szinte naponként jegyezve.

Folytatom!

Kép: Marosvásárhelyen a középiskola

A cikket írta: katalina

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

katalina! Örömmel olvastam írásodat és várom további folytatását, hogy hogyan alakul sors által kikövezett utad...! Nagyon szép estét Orsolya
Szia Katalina!
Ha eddig azt hittem nem lesz olvasnivalóm, hát nagyot tévedtem, már ketten vagytok, akikhez mindig vissza-vissza fogok jönni, a másik Sáriel. Két tekintély! Komolyan mondom nem kamuból, mert közel áll hozzám, amiket leírsz. Itt például az optimizmusod, ami megragadott és ebben hasonlóak vagyunk, legalábbis azon a területen, ahogyan megpróbáltad magad "összekapni", no meg a gyorsírás, ami megfogott, mert a jegyzeteimet, naplómat én is így rögzítettem. Úgyhogy jövök és olvaslak. Csak van kiút?!
Puszillak
Éva

megtekintés Válasz erre: Orsolya

katalina! Örömmel olvastam írásodat és várom további folytatását, hogy hogyan alakul sors által kikövezett utad...! Nagyon szép estét Orsolya

Szia, Orsolya!

Köszönöm érdeklődésedet. Ma föltettem - egyszerre a további részeket is, s ráadásnak még egy verset!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Katalina!
Ha eddig azt hittem nem lesz olvasnivalóm, hát nagyot tévedtem, már ketten vagytok, akikhez mindig vissza-vissza fogok jönni, a másik Sáriel. Két tekintély! Komolyan mondom nem kamuból, mert közel áll hozzám, amiket leírsz. Itt például az optimizmusod, ami megragadott és ebben hasonlóak vagyunk, legalábbis azon a területen, ahogyan megpróbáltad magad "összekapni", no meg a gyorsírás, ami megfogott, mert a jegyzeteimet, naplómat én is így rögzítettem. Úgyhogy jövök és olvaslak. Csak van kiút?!
Puszillak
Éva

Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olyan kedvesen írtál. Optimizmusom van - szerencsémre - mert életem folyamán bőven akadt rá ok, hogy az legyek, s ne tapadjak le a számomra kijelölt kövezett utakon.
Örülök, ha látogatóm leszel. Én is viszonozni fogom, ahogyan az időm engedi.
Szeretettel: katalina
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: