EPIZÓD … 2. rész
Látogatók száma: 53
A hullámok lassan összecsapnak a fejed felett. Próbálsz még a felszínen maradni, több-kevesebb sikerrel. Még mindig nem adod fel?
Körbenézek. Mint mindig, amikor érzem, sűrűsödni kezdenek körülöttem a teendők. Ma is így van ez, de tegnap, tegnapelőtt is így volt és még mindig nem tudtam magam rászánni, hogy valami érdemleges dolgot tegyek. Mi, vagy ki az akadálya? Mindig is az volt a bajom, hogy kevés az időm, amikor még dolgoztam. A kevés idő alatt viszont rengeteg dolgot meg tudtam tenni. Ha a körmömre égett a munka pláne arra biztatott, hogy tenni, tenni kell, bírom én. Ki más tenné meg, ha nem én.
A munka megszállottja voltam mindig, de túlzásokba azért soha nem estem. Szerettem azt, hogy amit keresek, az ott van, ahová utoljára tettem. Mindennek meg volt a helye. Ez számomra így volt természetes. Mi változott akkor meg?
Össze kell szednem magam. Amit nem szeretek az, hogy ahová teszem a dolgaim, nem mindig találom ott, ahová utoljára tettem. Jó, nem vagyok egyedül. Aki ezt az általam kialakított, szerintem „rendet” nem értékeli, ki más lenne, mint maga a lányom. Belőle mindig is hiányzott a rend szeretete. Vagy ha szerette is, bámulatosan tudott maga körül rendetlenséget csinálni, szinte egyik pillanatról, a másikra. Mi ez nála?
Nem tudom miért teszi, miért érzi magát jól ebben a káoszban. A szobáját igyekszem mindig zárva tartani, hogy még a szagát se érezzem a „kosznak”, „káosznak”.
Tudom, hogy engednem kellene ebből a „merev” elhatározásomból egy kicsit. Megpróbálok kompromisszumot kötni saját magammal, hogy jobban el tudjam viselni, amikor a fésűt nem a helyén, hanem a konyha asztalon találom, amitől már tényleg égnek áll a hajam.
Próbálok én kulturáltan viselkedni ilyenkor, nem sok sikerrel. Ez szerintem mindennek a teteje. Mert rendben van, ha éppen akkor jön rá a szépítkezés vágya, amikor a konyhában van. De könyörgöm, meg van annak az ideje, a helye, a módja. Olyan nehéz ezt megérteni, felfogni? Bizony az.
Neki nem fontos, ami nekem. Ez nekem piszkos. Ez nekem nem megy. Fellázadok.
Kezdjük. Mennyire utálom, ha a mosogatóm tele van zaccal. Rendben van, főzök egy kávét, de tudom a módját, hogyan. Ezer éves kávéfőzőm, cserére szorulna már, de még működik. Még elvégzi, amire szánták. Kidobnám én, de még nem lehet. Még nincs rá keret. Csak le kéne öblíteni a mosogatót. Ennyi lenne a dolga, ha már feltette a kávét. Nem zavarja, hogy már megint tele van a szemetes. Miért nem lehet ezt észrevenni? Hiszen már lepotyog mellette minden. Az előző napi kávézacc mellette landol, amit szintén nagyon utálok, mert ilyenkor söprű, lapát nélkül nem megy bele a vödörbe magától.
Tegnap este még üres és tiszta volt az asztal. Mit keres rajta, nem egy pohár, hamutartó tele, ja, hogy nincs hová önteni? Hát majd megoldjuk. Nem fogom veszekedéssel kezdeni a napot. Nem fogok mérgelődni, hogy is tennék ilyet! Egy pillanat az egész, minek felhúzni magam. Szorítok helyet a vödörbe. A mosogató elbírja még az edényeket. Nem akarom, de megteszem. Kiviszem a szemetet és elmosogatok. Az előző napi száraz edények helyére teszek minden tiszta edényt. Ha rajtam múlik, nem fog ott maradni sokáig.
Még semmi sem zavarja a nyugalmamat. A cicák mindegyike megtalálta a helyét és csendesen szuszognak. Milyen édesek ilyenkor, amikor alszanak. Igaz, hogy a függönyt, amit az egyiknek sikerült letépnie, vissza kell tennem valahogy. Ehhez nem kell más csak egy kis akrobata mutatvány, létra mondjuk. Rátornázom magam a radiátorra, és nyújtózkodó, sportos mozdulatokkal a helyére csippentem a letépett függönyt. Nincs tériszonyom még, a hatvan kilómat is a koromat is elbírja még a radiátor, no meg az akarat! Az kell. Nem utolsó a sorban.
Milyen régóta tervezem már, hogy helyet csinálok a szekrényben. Semmi értelme annak a sok kacatnak, amit tárolok. Kosztümök, alkalmi ruhák, csak az én alakomra szabott, valamikor még szívesen hordott ruhadarabok, foglalják csak el a helyet. Úgy sem veszem már fel egyiket sem. Akkor honnan még mindig ez a ragaszkodás. Nosztalgia? Már rég elvetettem. Az alakom bírná ugyan még, csak azok a ráncok nem illenek hozzá.
Még mindig nem adtad fel?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend