EPIZÓD … 6. rész

Látogatók száma: 60

A pillanat olyan felemelő, hogy meg kell osztanom veled.

Képzeld el, hogy ott ülsz a konyhaasztalnál. Szemben veled a polcon -ami korábban még fontos céllal készült, fizettél is érte elég sokat- most ott áll üresen. Ott, a legtetején, annak is a legszélén egy alig húsz centiméteres kis teremtmény, a szürke-csíkos, Szöcske cicád alussza legédesebb álmát. Maga alá húzza apró, pici lábait párnának használva, és a világon senki nem tudja ebből a pozitúrából kimozdítani.
Nem „hétköznapi” cica ám ő, aki pár nappal ez előtt, amikor egy pillanatra nem figyeltem oda, kíváncsisága erősebb volt nála, belemerészkedett az ottfelejtett vízzel teli kádba, ahonnan saját erejéből, de ki tudott jönni. Már csak arra lettünk figyelmesek, mitől ilyen vizes ez a cica. Aztán leesett. Na akkor ijedtem csak meg istenigazából. De felesleges volt, mert, ott van, és édesen alszik. Még hogy a cicák nem tudnak úszni? Megcáfolta. Kievickélt, a saját erejéből, és mindezt egy hang nélkül tette.
Kicsit odébb tőle, ott van az egész cica-család, egymás hegyén-hátán. Úgy az igazi. Békésen szunyókálnak. Na most jött el az én időm. Amikor csend van, nyugalom, béke körülöttem. Mire felébrednek már tiszta lesz az alom, könnyű dolgom van, mert összeáll kis pogácsa gyanánt a termék és egy mozdulattal ki lehet lapátolni, bele egyenesen a vödörbe. Ennyi mindössze a teendő, de ezt napjában többször is meg kell tennem, ha kicsit a külcsínre is oda akarok figyelni.
Mire leírom ezt a pár sort, vége lesz az idilli csendnek, ismét elkezdődik az önfeledt játék, a szórakozás, ami kárpótol annyi üresen, eseménytelenül eltöltött hosszú órákért, és amit a mai napig nem bánok. Minden nap meglepnek valami új csínytevéssel, most fedezik fel a világot. Már nem olyan törékenyek, mint voltak három hetes korukban, már bátran meg lehet őket fogni, regulázni, az anyjuk is teszi szorgalmasan, kicsit meg-meg rugdossa őket, csak úgy játékosan. Így tanulják el tőle, és egymáson gyakorolják a mozdulatokat. Nem lehet unatkozni mellettük.

A cikket írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

zsoltne.eva

Nárcisz! Most már tudom Jolika! Nagyon aranyos vagy, neked külön is írtam tudod, de itt szeretném megköszönni, hogy velem együtt, ha csak egy pillanatig is, de örültél és elképzelted, amit én nap mint nap látok. Ha át tudom adni az élményt, az már valami.
Puszillak
Éva

zsoltne.eva

Tündér! Hát ezért nem adom én oda senkinek, féltem őket, ha megunják, nem jól bánnak vele. Olyan elevenek, olyan szépek, egészségesek. Nem veszem a lelkemre, hogy valaki félrelökje őket. Kibírom tavaszig, minden célom, hogy hosszabb időre kint leszünk velük a kertbe. Nem igaz, hogy nem fog menni! Még sose próbáltam, egyszer el kell kezdeni.
Köszi a hozzászólásodat!

nárcisz

Éva,...... most gondolatban ott ülök veled a konyhaasztalnál,...így én nem látom az üres polcot. Olyan szépen leírtad a Szöcske cicád vízből való kievickélését, ....az életben maradási ösztöne működött, nagyszerű példát mutatva a gazdinak.

Orsolya

Imádom a cicákat, szomstédomba 3 kiscica született, hófehérke, kormoska és a kis szürke olyan kis serteperték, csak sajnos már elviszik őket, mert anyjukkal együtt 4 van és az sok, de reméljük jó helyre kerülnek! üdv Orsolya

zsoltne.eva

Köszönöm!

Tündér

Szia Éva!

Nekünk is szoktak lenni kiscicáink. Mindig odaadjuk valakiknek, ingyen. Volt, hogy tanyára adtuk őket, akkor a gyerekekkel utólag meg is sirattuk a pici macskáinkat, tudva, hogy az előző garnitúrát a róka fojtotta le, ugyanott. Azóta mindig valami biztosabb környezetbe kerültek, gondos gazdákhoz.
Szépen írsz, írj tovább, még ha nem is értékelik (csillagokkal). Hidd el, amúgy nem olvasnának ennyien, ha nem lennél jó!

Pussz,
Tündér