Esküvő a ködös Albionban !
Látogatók száma: 47
A fiam négy évvel ez előtt gondolt egy nagyot, és elment a világba szerencsét próbálni. Egészen meg sem állt Angliáig. Ott aztán Londonba szerencsét próbált. Azóta ott lakik, dolgozik és él. Mostanra nagy elhatározásra jutott egy angol lánnyal. Esküvő !!
Nem volt egyszerű a dolog. Itthon volt több sikertelen kapcsolat, reménytelen helyzet, így úgy döntött megpróbálkozik ott a boldogsággal is. A munkahelyet nagy kitartások és harcok árán megszerezte, a nyelvvel is boldogult, így megismerkedett egy angol lánnyal. A kapcsolatuk szépen haladt, és jól éltek egymással, és a családokkal is jó kapcsolatban voltak, vannak. Aztán a múlt év karácsonyán úgy döntöttek eljegyzés. Aztán nem akartak nagyon hosszú jegyességet, és idén szeptemberre kitűzték az esküvőt.
Ahogyan előző évben a lányom dolgába sem szóltam bele, úgy ebbe sem. Igaz hat éve élek leszázalékolva, a ma divatosan stroknak nevezett kórral, és annak minden szép és tűrhetetlen hátul ütőjével együtt. A régi emberek csak szélütésnek hívták e jeles kórt. Igaz mára sokkal másabbak is lettek a tünetei. Van akinek vannak az arcán nyomok, vagy átmeneti illetve végleges bénulási dolgok, de nálam nem lettek ilyen tünetek, csak az agyamban vannak lágy részek, csőlátás, halláskárosodás, memória zavar. Szóval deszertes szép életemből kifolyólag sem szólok bele a gyermekeim életébe, és régről hozott nem szeretem dolgok végett sem!
Úgy ítélem meg őket, nagyok, láttak sokat, tapasztaltak sokat eldönthetik mit akarnak és mit nem.
A fiam úgy döntött vállalja egyedül a dolog pénzügyi fedezetét, mert ebben sajnos rám nem számíthatott, a hatalmas nyugdíjam végett sem.
Az esküvő pedig a lány szülei miatt is kint Londonba volt tervezve. Így mi még az év elején a fiam és a most már menyem segítségével, megcsíptünk egy kedvezményes jegyfoglalást a szeptemberi repülőjáratra. Aztán repülés és autózás, szálloda és éjféliekig tartó traccsolás a gyerekekkel, a leendő nászékkal, és a kint élő és dolgozó gyerekem barátaival, valamint a velünk egy időben erre az eseményre érkező haverokkal. Azaz a saját szobánkban maximum állva, vagy éppen összesajtolva nehezen elférve, alig angol tudással nyomorogva bóbiskolva nevetgélve jóérzéssel folyó dumálások rengetege egy hétig, helyesebben az esküvő napjáig, csak mindössze három napig, aztán majd a történtek megbeszélése. Azaz a helyzet változatlan, csak a téma másabb lett. Azért jó volt, és sokat gondoltam rátok is!!!!!!!!!! Akkor mikor a Temze partján sétáltunk, és szépen sütött a nap, és jó volt végre szabadon kint lenni a levegőn, mikor nem kínoznak a napi itthoni gondok, vagyis amikor teljesen elszabadultam a malomkeréktől. Az igaz, magam is nagyon akartam, hogy elvonatkoztassak a dolgokról, és csak az akkori ottani jelennel foglalkozzam és abban éljek, kicsit "gondtalanul" még ha röpke ideig is! Nagyon élveztem azt az időszakot, sőt azt is, hogy bekapcsoltad a tv-t és semmi politika, helyesebben kevésbé értettem ott a híreket, a nyelvtudatlanságom végett. Legtöbbet filmet és zene csatornát néztünk. Valahogyan ez is jó volt, felemelő, hogy nem hallottuk ki mit nyilatkozik, ki kinek a valakije, vagy mi történt.
Igazándiból nem is volt más dolgunk, mint jól érezni magunkat, várni az esküvővel kapcsolatos teendőket, felpróbálni a szép ruhát, megpróbálni sétálni az új sarkas kis cipellőben, ami egy szédülős embernek azért nagy próba, elesés nélkül!!
Azért igyekeztem mindennek a jó oldalát felfogni.
Az esküvő előtti napon nagy volt az izgalom, mert a fiatalok kaptak Rómából a Vatikánból egy küldeményt, mely XVI. Benedek pápa üzenetét tartalmazta.
Ami úgy szólt, hogy az esküvő napján a Vatikánban tartandó istentiszteleten felolvasták a nevüket a házasulandóknak, és imádkoztak a lelki üdvükért, és a boldogságukért.
Erről kaptak is egy bekeretezett emléklapot . Megható és felemelő volt.
Ugyanis ezen a napon próbáltuk el az esküvő szertartását, itt tudtuk meg mit kell csinálni, kinek mi a teendője.
Az ifjú pár dolgai úgy jönnek sorban, hogy az esküvő előtt alig, látják egymást, ezen a próba dolgon látják egymást utoljára a nagy szertartás előtt.
A vőlegény és a menyasszony is külön járművel és külön érkezik meg a templomba, ezért van időre minden! A vőlegény a családbarát tanújával megy, míg a menyasszony az édesapjával, vagy a legközelebbi férfi hozzátartozójával a családból, aki kiadja a vőlegénynek.
Meg volt, hogy ki hova kell üljön, és mit kell csinálni.
Az én feladatom a nászasszonyommal együtt hajtandó végre, mely feladat az volt, hogy megfelelő időben a templom hátsó végéből az oda készített mise kenyeret (ostyát), valamint a mise bort előre vigyük és átadjuk a tisztelendőnek.
Nem dicsekszem, de sikerült, és úgy, hogy nem estem orra, nem ejtettem el a nehéz ezüst edényt sem!! Ezek után büszke voltam magamra nagyon!
Igaz a szertartásból nem sokat, vagy helyesebben alig értettünk valamit, de szép volt.
Élő kórus is énekelt a templomba, a London Welsh: Gwalia Male Voice Choir (Gwalia daloskör) . Nem az egész kórus, csak úgy húsz főnyi kórus + karmester hölgy (Helen Blake). Nagyon kellemes és impozáns légkört teremtettek, és szépen énekeltek.
Ott nincs külön egyházi és tanácsi, hanem a templomba megy a városvezető képviselője, viszi a nagy könyvet, és a szertartás része, hogy a vége előtt a kórus énekel, a pár aláírja a hivatalos könyvet, szentesítik a tanúk a házasságot, és mennek a "buliba" a vacsorára, és a táncra.
A család nem vakhitű emberekből áll, de a hagyomány és a tradíció szerint ez a helyes.
A fiam pedig nem akart ellenszegülni sem, és maga is úgy vélte a házasságon jó, ha van áldás is. Sőt még rátettek egy lapáttal, mert a templomból kifelé jövet, még egy galambpárt is elengedtek jelképesen a szabadság valamint az együtt szárnyalás jegyében. Úgy legyen!
Aztán mentünk a hotelba, ahol a vacsora és a tánc a szórakozás volt megbeszélve!
Ide már együtt érkezik a vőlegény és a menyasszony, hiszen már egy pár, egy család lettek.
A hotelban az érkező vendégeket üdítő, kis alkohol tartalmú italokkal várják, és valóban kis falatkákkal kínálják, míg a pár megérkezik, mert ők jönnek el a templomtól a legutoljára. Ezen üres járati idő kivédésére a pár meghívott egy karikaturista rajzolót, aki az érkezőket lerajzolta. Egy speciálisan erre a napra készített lapra, és átadta a pároknak emlékül. A vacsora terem dekorációja is hagyomány hű volt, mert rózsákkal volt díszítve minden asztal, de nem simán, hanem a gyertyatartókon keresztül, melyek így a virág díszt megemelték, helyet biztosítva az asztalon. A menü két kínálatból állt.
Volt egy vegetáriánus, és egy hagyományos.
Nem magyaros ételekre kell gondolni.
Számunkra meglepő volt az ízletes paradicsomleves, a közepén egy vaj puha kaliforniai paprika kockával, olíva olajjal díszítve, és mellé kis pogácsa szerű zsemlékkel szolgáltak fel. Utána csirke zöldségágyon volt. Majd jött egy puding, és végül egy desszert, ami sajttorta szelet tejszínes epervarázzsal volt.
Dekoratív esküvői torta, az elhagyhatatlan rózsa marcipándísszel. Ezt éjfél után a svéd asztalon láttuk viszont.
Éjfél előtt megkértek mindenkit, hogy hagyja el a termet, és mozgassa meg a lábait, míg a zenekar beszerel.
Gyorsan és ügyesen szereltek, majd a konyha addig az asztalokat átrendezte, és a bejárat oldalánál felállítottak egy svéd asztalt, ahova íncsiklandozó falatok kerültek. Volt ott hal, csirke, sült krumpli (chips), különféle desszertek csokik, sütemények.
Aki gondolta éhes, az tányért fogott szedett amit kívánt.
Az ital érdekesebb megoldással volt.
A vacsora alatt lépten, nyomon kínáltak bort. A vacsora után viszont, mivel ott kint este tíz óra után nem árulhat szeszes italt a szálloda, így kinyitott a bár, ahol már lehet fogyasztani italt. Mindössze annyi a gond, hogy ezt mindenki magának állja. Ellenben az itthoni szokással, hogy mindenki annyit iszik amennyit bír! Ez más szokás, és más helyzet! Nem rossz, mert kevesebb a beton részeg az biztos, bár ez ott nem visszatartó erő. Aztán a táncok, először az ifjú pár, majd a menyasszony az apjával, aztán jöhetnek a rokonok, családtagok és kezdődik a buli. Ott nincs menyecske tánc. Az ifjú pár egész éjszaka abban a ruhában ropja végig a bált amiben esküdtek.
Itt most annyi eltérés volt, hogy a menyem belevitt egy csavart, és csináltak egy hamis menyecske táncot, vagyis átöltözött piros ruhába, és abba is táncoltak egyet együtt a párjával, majd a magyar fiúk, és kint dolgozó magyar férfiak megtáncoltatták, mely táncnak a végére már beszálltak az angol urak is, mikor látták, itt pár lépésről van szó, és nem kell nagy tánc tudás, mert már kérik le a partnert. A menyem élvezte, mi jól szórakoztunk. Bizony a magam emelkedett korával együtt jót táncoltam. Igaz rock and roll szólt, de nem volt az még olyan régen!! Pár lépés után bemelegedett a lábam, és jól éreztem magam. Ekkor is gondoltam rátok, hogy jó lenne ha Ti is itt lennétek, és élveznétek a zenét, és táncolnátok velem, velünk együtt. Aztán nagyon hamar eljött a hajnal két óra, és a rokonság elkezdett búcsúzkodni, és sokan indultak haza, főleg akik autóval jöttek. Sokan megszálltak a szállodában, hogy majd másnap utazzanak haza tiszta fejjel. Ott ez nem gond, mert megtehetik az emberek nehézség nélkül.
Értünk, mivel mi egy másik szállodában laktunk jött a buszunk, amivel addig is szállítottak bennünket. Betámolyogtunk a buszba és volt aki "haza fele " aludt is egy kicsit. London hatalmas város, és bizony órákat autózik az ember és még mindig a városban van. A saját szállóhelyünkön aznap elmaradt a traccs parti, és mindenki hamar elaludt! Másnap nehezen ment a felkelés, de elég hamar összeszedtük magunkat, és elmentünk Windsorba megnézni a kastélyt. Nagyon jó volt, míg utaztunk az autóval oda, addig esett, mikor megérkeztünk kisütött a nap és jó idő volt.
A szivárványt hiába kerestem sehol nem láttam.
Közel egy hét, s úgy elrepült, hogy lelkem belefájdult most érkeztünk, s már megint búcsúzunk. Köszönünk a rokonoktól, gyermektől, s megannyi baráttól, régiektől és újaktól, mert van aki tovább utazik, van aki majd hazatér, de még marad pár napot e ködös Albionban. Aztán a repülőtér zaja, tömege, s feszült figyelem, hogy mikor merre kell menni, és hol kell jelentkezni, mivel az angol tudás pár szóval gyarapodott, de az még kevés a "tudás szinthez", így fülelünk és megyünk a vélt tömeggel.
Érdekes momentum a be-chekkolásnál egy szlovák hölgy elé kerülünk, aki meglepetésünkre megszólal magyarul, s kedvesen mosolyogva segít és irányít minket jó helyre, jó irányba. E jelenség nagyon ritka, mert aki tud magyarul és meglátja a címert vagy meghallja a magyar szót, az inkább elfordul, semhogy segítsen, főleg amikor maga szlovák nemzetiségű akkor még inkább viselkedik így velünk. Nekünk most ez kellemes meglepetés volt, és bevallom őszintén jólesett. A mi vagy az én napomat már feldobta, s nem lehetett elrontani, mert e kis közjáték boldoggá tette magyar lelkemet, hogy nem mindenki egyforma és nem feltétlen tagadja meg gyökereit, ha a sors úgy hozza!
Ez a szűk egy hét nagyon jól feldobta a lassan merülő kedvemet, és feltöltötte e fiam boldogsága a lelkemet.
Voltak apró helyzetek, melyekre nem gondolok szívesen, de ezeket gyorsan kirekesztem, s nem hagyom hogy elrontsák e teljes élményemet, mert egy évre ennek kell lennie a feltöltő emléknek, s bennem kell éljen a jósága a szépsége, hogy élvezni tudjam a jelen napok egyhangú szürkeségét, vagy a jelen kedvetlenítő realitását.
Mikor repültünk kifele, a felhős időjárásba a repülési magasságnál kinéztem az ablakon, és egy érdekes jelenséget láttam, mely felvillanyozott. A gépre felülről sütött a nap, és a gép mellett a jobb oldalon egy kis szivárványkörben megjelent a gép kicsinyített sziluettje. Imádom a szivárványt, és ez a jelenség megalapozta az egész kint töltött idő hangulatát számomra. Igaz semmi és senki nem ronthatta el, mert nem engedtem, hogy bármi lehangoljon, hogy a fiam nagy napján szomorú vonal jelenhessen meg az arcomon. Véletlenül sem! A lelkem és szívem tárva volt és beengedtem a világ összes csodáját, szépségét, a Mazeratti ( vőlegény autó) ezüstös tündöklését, a menyasszony hófehér Rolls -Roys Phantomjának szűzies lényét, s a Range Rover sofőrjének dicsérő szavait. A mi családunk leginkább csak főként résztvevője volt e rendezvénynek, mintsem sponzora. A mi lehetőségeink igen korlátozottak és szerények voltak, de gyermekem évek óta ezért gyűjtöget és spórol, hogy e napnak minden pillanata olyan legyen, ahogyan azt Ő és párja elképzelte. Ők megvalósították álmukat és vágyukat, mi szülők pedig örömmel statisztáltunk ezen a nagyszabású eseményen.
Köszönöm a türelmeteket, e hosszúra sikerült beszámolón.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
:)
Puszi,
L.
Sok boldogságot kívánok az ifjú párnak!
:)
Puszi,
L.
Köszönöm átadom. Puszi neked is Éva.
Pusz Orsolya
Szia Évi! Minden jót és szépet kívánunk az ifjú Párnak!
Pusz Orsolya
Sok boldogságot!!!
A fiataloknak sok boldogságot kívánok, Te pedig az itthoni szürke hétköznapokon vedd elő az emlékeket, töltekezz belőlük!
Meglátod, máris színesebb lesz a világ!
Puszi,
Judit
Köszi, hogy megosztottad veled életed (és a fiatalok életének) legfontosabb napjait.
Sok boldogságot az egész családnak!
pusz
Juli :))
Őszintén meghatott ez a gyönyörű történet. Mint olvasó is örömmel élveztem szép soraidat. Igazán remélem, hogy az elkövetkező éveidben e napok gyöngyszemei fogják könnyebbé tenni az esetleges nehéz napjaidat.
Petkó Viki
Kedves Éva!
A fiataloknak sok boldogságot kívánok, Te pedig az itthoni szürke hétköznapokon vedd elő az emlékeket, töltekezz belőlük!
Meglátod, máris színesebb lesz a világ!
Puszi,
Judit
Köszönöm átadom a jókívánságokat. Igyekszem a tőlem telhető legjobbakra gondolni mindig. Puszi Éva
Szia Évi!
Köszi, hogy megosztottad veled életed (és a fiatalok életének) legfontosabb napjait.
Sok boldogságot az egész családnak!
pusz
Juli :))
Köszönöm, és azt is, hogy olvastál! Puszi Éva.
Kedves Évi !
Őszintén meghatott ez a gyönyörű történet. Mint olvasó is örömmel élveztem szép soraidat. Igazán remélem, hogy az elkövetkező éveidben e napok gyöngyszemei fogják könnyebbé tenni az esetleges nehéz napjaidat.
Petkó Viki
Örülök, ha sikerült felvidítanom, vagy örömet szereznem. Igyekszem mindig pozitívan állni a dolgokhoz, hátha úgy könnyebb elviselni. Üdv és puszi Éva.
Szia Viki !
Örülök, ha sikerült felvidítanom, vagy örömet szereznem. Igyekszem mindig pozitívan állni a dolgokhoz, hátha úgy könnyebb elviselni. Üdv és puszi Éva.
Igen, jól esett a lelkemnek, hogy szép-kedves napokat töltöttél szeretteiddel.
Viki
Kedves Éva !
Igen, jól esett a lelkemnek, hogy szép-kedves napokat töltöttél szeretteiddel.
Viki
Köszönöm. Valóban jó volt látni a gyerekem boldogságát, és együtt örülni vele a nagy napon. Megtanulni egy másik kultúra szokását, elfogadni, elfogadtatni a másik néppel, hogy belevittek az itthoni dologból is egy kis színt! Üdv Éva puszi.