Eszembejutások... 1
Látogatók száma: 33
A fiam már a harmadik évét kezdte az általánosban, - amikor egy délután, - épp a házi feladatát készítette.
Próbáltam az önállóságra szoktatni. Egyre kevesebb időt mellette tölteni, hogy a tanulás nélkülem is menjen. Elvére lesz idő majd, amikor nekem is közbe jöhet valami, és akkor is készen kell lennie a munkájával. Meg amúgy is! Örökké nem fogok ott állni mellette, ha valamit meg kell oldania. Szóval, írta a kis dolgait, majd hangosan kiáltott.
- Anyúúúú! A folyó milyen, jé?
- Mit tudom én! Mi vagyok én? Két lábon járó helyesírási szótár? Nem fogok örökké élni, meg kell tanulnod, használd a helyesírási szótárt!
Majd csend lett, és olyan negyedóra múlva beléptem a szobájába. Fiam előtt a vaskos kötet kinyitva, és az a betűnél tartva olvasta lassan, mormolva félhangosan a szavakat, sorba mind...
abnormális,
abnormálisan,
abnormis,
abnormisan,
abortál...kereste a folyót.
Elárultam neki, amikor az ABC-t megtanultuk, annak több oka volt.
Este, mikor a lányom is hazaért, mesélem neki a szégyenletes esetet.
- A pozitívumot Anyám! Nem olvasta el az előszót, sem a tudnivalók a szótár nyelvhasználatához.
A sors fintorához az is hozzátartozik, hogy a két gyermekem ég és föld e téren is a mai napig. Minap egy kiállításon voltam a lányommal. A kiállító egy üveglap alatt elhelyezett bemutatkozó írást tárt a látogatók elé, melyet a lányom le akart venni, mindenki szeme láttára. ( Persze csak nekem súgta a fülembe, hogy leveszem a táblát, ha nem fogsz le rendesen! ) Végzettségét tekintve a művész, x egyetemen végzett. Majd írja, jelen időszakban c vállalatnál "dolgozok".
- A legközelebbi kiállítására filccel a zsebembe jövök, és minden festményére ráírom neki:
"Ünep a tudásod látnom!" - mondta a lányom. Csak nekem...
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Lehet már nagyon fáradt vagyok, de miattad van, annyit írsz... szóval most akkor a fiad lett művész vagy a lányod? A vége valahogy nem világos...a helyesírás és a poén a helyén, de....
Termékeny vagyok. Istenem.
Egyik sem. Nálunk csak én vagyok a művész. Életművész. ;-)))
A lányommal mentem el egy kiállításra, aki nem viselkedett rendesen, mert kigúnyolta a kiállítót, de csak én hallottam.
( A lányom allergiás, fűre-fára, házi porra, meg a helyesírási hibákra. )
Nos hát igen...khm... amikor kapom az emailt, tele hibával...ááááááááááááá!
Hát nekem világos, a fiu kicsi még(az irás szerintem) a lány nagy...hogy művész-e a lány azt nem tudom.Én soha nem tanultam a gyerekekkel, csak ha kellett akkor segitettem nekik.A fiu meg azért volt ilyen kis "esetlen" mert elég nagy a korkülönbség, és gondolom, hogy sokat babusgatták, igy nehezebben szokta meg az önállóságot.....Bár mára biztos, hogy önálló !
Öt év a korkülönbség. A lányomnak csak én voltam, a fiamnak volt anyja-apja és nővére. Elviekben ő kapta a több infót, de valamiért esetlenebben indult. Külsőleg kiköpött én. A bajusztól eltekintve fent, lent meg mástól, lentebb meg pláne, mert ami neki 46 az nekem csak 37. :-))))))))
Igen, az, önálló, önállóan kinyitja a hűtőt és eszik. :(
Én is az vagyok most, vigasztaljon az.
Termékeny vagyok. Istenem.
Egyik sem. Nálunk csak én vagyok a művész. Életművész. ;-)))
A lányommal mentem el egy kiállításra, aki nem viselkedett rendesen, mert kigúnyolta a kiállítót, de csak én hallottam.
( A lányom allergiás, fűre-fára, házi porra, meg a helyesírási hibákra. )
Köszönöm a fordítást. Most tartok ott, hogy lassan egyik nyelvet se tudom rendesen....néha angolul gondolkodom, ez furcsa....de sajnálom őket, mert olyan kicsi a szókincsük és annyira nem lehet kifejezni sok mindent úgy, ahogy nálunk...persze van bizonyos réteg, aki magasabb szinten műveli a nyelvet, szerencsére egyet én is ismerek....:))))))))
Ha így folytatod előbb-utóbb pukedlizned is meg kell tanulnod, mert lehet várnak rád a Windsor-házban.
Már figyellek egy ideje Boszi, dicsekszel. :-)))))))))
Ha így folytatod előbb-utóbb pukedlizned is meg kell tanulnod, mert lehet várnak rád a Windsor-házban.