Fedél nélkül

Látogatók száma: 68

A házamat én soha nem tekintettem bevehetetlen várnak, ahol idegeneknek nincs helye. Az otthonom békéjét annak ellenére feldúlhatta, mégoly kedves is volt nekünk az idegen...

... de azt se gondolja senki, ha odavet egy koldusnak száz forintot, aznapra már megtett mindent.

Lehet, hogy ebbe a világba nem fér bele az a fajta önzetlenség, emberszeretet, ami viszont valaki másban jelen van. Akiből ez valamiért hiányzik, és egy idegen ember befogadására nem képes, abból sok egyéb más is hiányozhat. (Ember-baráti szeretet, empátia, beleérző képesség, emberség...)

Amikor feltettem egy sorozatot "A bűn" címmel, nem számoltam az ünnepek közeledtével. Nem azt az ünnepi hangulatot árasztotta az akkori környezetem. Nem csak hirdettem az "igét", de olyat tettem, ami előtt mások esetleg értetlenül álltak. Nem is kaptam szinte senkitől az írásomra, ezen az egy hsz-en kívül semmilyen véleményt, amit most megpróbálok közreadni a saját szóhasználatom és fogalmazásom szerint, nem megemlítve a hsz-elő nevét. De ez is egyfajta segítség volt akkor.

"... Mert könnyű jónak lenni úgy, hogy elképzeljük, hogyan kellene segíteni az elesetteken, hogyan tudunk hasznosak lenni mások számára" - írta a hsz-elő, de a gyakorlatban bizonyítani, hogy a hajléktalan embernek is van emberi méltósága, és ezt tiszteletben tartani még akkor is, ha ez nehézségekkel jár, és áldozatot is követel... - "...Lehet - folytatta a hsz-elő ott a cikkemnél, én ezt megtehetem, mások kevésbé. De ebben nem is ez a lényeg..." de hát, akkor mi a lényeg? - kérdezem én.

Most, hogy már túl vagyunk bőven a karácsonyon és a szilveszteren, eszembe jutott ismét a sztori. Már nem lehet akadálya, hogy kicsit jobban elmélyedjünk, magunkba szálljunk, legyen egy-egy gondolatunk így utólag mások írásaival kapcsolatban. Mert akad közöttük nem egy, ami nem cukros-mázas szöveg. Olyan téma, amit általában nem szeretnek az emberek. Talán, mert zavarja őket a valóságtartalmuk? Lehet... Nem tudják elképzelni, hogy vannak, akadnak közöttünk olyanok, akik nem örömködhettek, nemhogy ajándékra nem számíthattak az ünnepek közeledtével, de még a szilvesztert, vagy az új évet sem élték meg, esetleg.

Azóta is kísért a múlt! Mert mi változott a három év alatt? El lehet e felejteni valakit, akit naponta emlegetnek, kérdem én?

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink