újabb események régebbi események további események
18:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:26
Tündér módosította a naplóbejegyzését
18:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
15:58
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
12:14
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
08:24
peonia új bejegyzést írt a naplójába
06:18
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
22:03
Visszafogott Vénusz új bejegyzést írt a naplójába
14:42
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:29
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:09
peonia módosította a naplóbejegyzését
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:50
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra
09:49
peonia válaszolt egy szavazásra

FELDOBOTT KŐ

2010. november 8. - Látogatók száma: 40

De inkább csak, feldobott, mert a kő leesik és abból nekem már elegem van. Nem akarok leesni.

Fel vagyok dobva! Minden okom meg van rá, hogy örüljek, és én örülök.
Kimegyek a tanyára, mint mindig ma is, megyek, megyek a szomszédba, miután kiörültük magunkat a cicákkal. Jóllakattam őket megint és mint aki jól végezte dolgát, gondoltam megnézem a szomszédot mit csinál ilyenkor kint, amikor éppen esik az eső.
Pár méter csak a pihenőjéig, mert azt teszi éppen, a melegedőbe. Jó fej az öreg, szomszédnak is. Gondolni meg azt lehet, amit akarok, ez kölcsönös. De most nem is erről van szó, most a feldobottságom a téma.
Nagyon nehéz napok után vagyok, azt előre kell bocsátanom, ahhoz képest igaz az érzés.
Túl a csalódásokon, lásd hiábavaló társkeresés, egyedüllét, még mindig, nem magány. Nem tétlenkedek, nagyon is elfoglalom magam, már csak az oldal kedvéért is, naponta, percre benne kell legyek a körforgásba, nehogy valami kimaradjon.
Szóval, ott tartottam, én is melegedek kicsit, bár szép idő lenne, ha sütne a nap. De az eső esik. Ez van, nem lehet semmi sem akadály.
- Na mesélj, mi történt! – és én elkezdem, és mondom és mondom. Mert kell, hogy valaki napra tudja, élek, vagyok, másnak apróság, nekem nagyon is fontos dolgokon vagyok túl. Ő jó hallgató.
Azt hiszem meséltem, ha mégsem most mondom el, kb. két hete elhagytam a szemüvegemet, a „szememet”, a nélkül minden olyan homályos, még ti is, pedig benneteket nem is látlak. De annyival szebbek vagytok és mindenki. Borzasztó szemüveg nélkül, és persze pénzem az most sincs, mint az utóbbi időben, soha. Mit tegyek?
Kettőt tehetek: visszakérem a sógornőmtől az olvasószemüvegem, majd ha jobb napokat látok, oda adom ismét. Ő is csóró, akárcsak én. Megtörtént. Már olvasni tudok, tudtam. Ő majd akkor, ha elkészül az új. Végre!
Nem tudom mondtam-e, most mondom. Már meghirdettem a lakásomat. Bizony! El fogom adni. Elmegyek innen, mert itt nincs semmi, itt nincs senki. Az ilyen kirohanásaim általában indulatból fakadnak. Most nem vagyok ideges. Egészen nyugodt vagyok a körülményekhez képest. Sőt, fel vagyok dobva! Nagyon átgondoltam, nagyon megfontoltam. Már nincs visszaút, mert fent van a neten. Fél év és már nem innen pötyögöm a betűket. Már lakásokat is néztem, de csak szépen, sorban.
Először is, az első helyen, a megbeszélt időpontban nem volt ott az ürge. Átvágtak megint. De ha én beindulok, ez már a legkevesebb. Két megállót gyalogolok, hogy legalább kívülről lássam azt a másik eladásra meghirdetett lakást, ami bejönne, ha lenne per pillanat pénzem. A környezetet legalább felmérem, bár nem ismeretlen az a hely, ami egyiknek bejöhetne. Közben meghallja egy kedves arra tévedő hölgy, mit is keresek. Ja, hogy neki is van eladó, éppen meghirdetésre váró lakása. Kedvesen invitál. És én megyek. Miért is ne mennék, hiszen azért vagyok itt. Azonos az érdekünk.
Tetszik a lakása, szépen fel van újítva, kőlap, parketta, szép nagy konyha, kamra, fürdőszoba, benne a vécé, és egy nem is kicsi szoba – a bútoraim fele éppen el is férne benne -, de hiszen pontosan ezt akarom. Egy kiesebbe, szerényen, ketten a lányommal. Nem olyan rossz ez. Ha már így alakult az életünk, hogy egyikünk sem várhat tovább már a csodára. Elmúlt az idő.
Akkor viszont élni kell valahogy, gondolkodni, cselekedni, lépni. Nem lehet az olyan rossz, hiszen közelebb kerülnék a tanyához, nem kéne annyit várnom a buszokra, átszállás, egyebek. Ezt is mérlegelni kell. No de semmi sincs elkésve, hiszen a dolog nem jön létre azonnal, lesz még lehetőségem, bár képzeletben bebútoroztam már a kis lakást, már élnék is ott, ahol talán soha nem fogok.
A másik, ami nagyon kíváncsivá tett, milyen az a pasi, aki hirdeti magát csak egy „laza” kapcsolatra. Elmentem, ott voltam, nem tetszett, hazajöttem. Én nem ilyen lovat akartam. Megértette szegény, hogy nem minden a fiatalság, olyan soványka, szegényke és olyan esetlen, pedig nekem most pont egy olyan kéne, aki valamivel azért erősebb mint én. A bizonytalanságnak most nincs itt a helye. Döntöttem. Annyira laza kapcsolat azért mégsem kell. Szóval kibírtam azt az egy órát vele. De milyen jó volt újra itthon. Hosszú volt a nap.
Bekapcsolom a gépet és böngészem az ingatlanokat. Most ez a sláger. Így találtam rá magamra és arra a kis lakásra is, már fent a neten, amit már személyesen is megismerhettem, mert megint győzött a kíváncsiság és éppen arra vitt a lábam. Hát ilyen véletlenek is vannak.
No de nem is ezt akartam mondani, nem ezért vagyok én most feldobva. Mondtam már, hogy négy napja eltűnt az anya cica, hát képzeljétek megjött. Ezzel kellett volna kezdenem, de előbb átmentem a szomszédba és csak utána tudtam meg, visszajött! Ez az egyik ok, hogy most jól érzem magam. A másik, már vártad nagyon, ugye? Hát ahogy jövök vissza a szomszédtól, mit látok az út kellős közepén? Nem is értem hogy-hogy nem, ott van a szemüvegem. Csak úgy! Van Isten! Határtalan öröm és boldogság fogott el, amikor végre a kezembe vehettem ismét.
Hát nem elég ez? Annyi rossz után végre két öröm is ért egy nap alatt, sőt több is, csak azokat nem számolom, mert még sok lesz. Remélem.
Itt most kicsit abbahagyom.

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 11. 07:47

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. november 8. 19:25

Ma valaki azt mondta, hogy belénk olvasott, és nem tetszett neki. Mondtam, ez a valóság, nem a Győzike show... nyilván neki az tetszik. Én személy szerint kíváncsibb vagyok a macskáidra, mint a "nagy magyar celebhírekre":-)

Szia Pinokkió!
Neked írtam a "Cicáimat". Még nem olvastad. Miért? Fontos. Sűrgős!
2010. november 8. 19:46

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. november 8. 19:25

Ma valaki azt mondta, hogy belénk olvasott, és nem tetszett neki. Mondtam, ez a valóság, nem a Győzike show... nyilván neki az tetszik. Én személy szerint kíváncsibb vagyok a macskáidra, mint a "nagy magyar celebhírekre":-)

Ezért mondtam azt, hogy azzal kellett volna kezdenem a történetet. De szerintem nem ez lesz az utolsó csavargása, mert a vére nem fogja engedni és megint el fog tűnni pár napra, de a gyomra hazahozza. Nem csak az "öreg indián", ez volt a bátyám, de a macska sem "felejt".
Szép estét Pinokkió!
2010. november 8. 19:25
Ma valaki azt mondta, hogy belénk olvasott, és nem tetszett neki. Mondtam, ez a valóság, nem a Győzike show... nyilván neki az tetszik. Én személy szerint kíváncsibb vagyok a macskáidra, mint a "nagy magyar celebhírekre":-)
2010. november 8. 19:08

megtekintés Válasz erre: - 2010. november 8. 18:29

Kedves Éva

A szemüveggel sok baj van. Például a szemüveget csak szemüveggel lehet megtalálni. El kell gondolkodni azon, hogy szemüveg helyett fehér botot kell használni. Hamarabb megtalálod, és kevésbé törik.
Tamás

Ha nem Te volnál, ki kéne találni!
Szia, megjöttél? Végre!
 
2010. november 8. 18:29
Kedves Éva

A szemüveggel sok baj van. Például a szemüveget csak szemüveggel lehet megtalálni. El kell gondolkodni azon, hogy szemüveg helyett fehér botot kell használni. Hamarabb megtalálod, és kevésbé törik.
Tamás
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: