Feledékenység és a szűkülő élettér
Látogatók száma: 51
Öregszem, vagy csak lusta vagyok? Jó kérdés. Keresem a választ.
Nem könnyű megérni és megélni, hogy alig több, mint fél évnyi nyugdíjban töltött idő után, a memóriám kezdi elveszíteni versenyhelyzetét.
Nehéz dolog tudomásul venni, hogy nem jutnak eszembe dátumok, nevek, megírott levelek, ígéretek, megállapodások, pedig amíg dolgoztam, több száz emberrel álltam munkakapcsolatban, soha senkit nem kevertem össze mással, a telefonszámok az ujjaimban voltak, húsz évre visszamenőleg minden eseményt vissza tudtam idézni.
Úgy hull ki minden a fejemből, mint kinn az utcán a fákról a levél.
Korom szerint még korai a memória probléma, hiszen életkorom szerint, mindössze három húszévesre lehetne felváltani.
Mint Salvador Dali festményén, nálam is szétfolyik az idő.
Patópálosan állok mindenhez, ej, ráérünk arra még.
Nem arról van szó, hogy káosz van körülöttem, mert az nem igaz. Lakásomban tisztaság és rend van, az is természetes, hogy minden nap főzök, rendszeresen eljárok a piacra vásárolni, a vasalni való sem áll glédában.
De...
De, nem sietek semmivel, pedig időm, mint a tenger.
Olvasok, írok, netezek, tévézek. A barátaimmal inkább telefonon és Skype-on tartom a kapcsolatot, három barátnőm és két barátom, valamint a középiskolás barátnőkkel alkotott ÖTYE klub kivételével.
Rajtuk kívül csak az unokáim tudnak kimozdítani.
Ha bármely ügyet kell intéznem, és miért ne kellene, akkor szépen megtervezem, hogy melyik nap a legalkalmasabb arra, hogy sorra vegyem a teendőimet és egy nap alatt letudjam az egészet. Mondjuk feladom a postán a csekkeket, elmegyek fodrászhoz, veszek új telefont, utána benézek a piacra és a közértbe, megveszem a bérletet, az újságokat, beugrok az orvoshoz, felíratni a gyógyszereimet, utána kiváltom a gyógyszertárban és kész.
Semmi kedvem kimozdulni otthonról, hiába hívnak az ismerőseim, nem tudnak olyan csábító programokat proponálni, hogy elinduljak otthonról.
Besokalltam a szabadságtól? Attól, hogy semmi sem sürget?
Néhány elintézendő dolgot görgetek magam előtt, pedig tudom, hogy valamikor neki kell veselkednem, mert maguktól nem intéződnek el. Közöttük olyan is van, amelynél sanszos, hogy nem a várt eredménnyel zárulnak, ezért halogatom, hátha megtalálom a módját annak, hogy nagyobb valószínűséggel beváltsák reményeimet. Azaz nem akarok nagyot kockáztatni.
C'est la vie.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igazán nyugta valóban akkor van az embernek, ha egyedül van teszi, amihez kedve van.
Üdv: Yolla
Igaz ami igaz, ha nem kellene kenyérért menni, még a boltot is kihagynám, a programjaimból.
Maresz
Bevallom, én is legszívesebben itthon vagyok. Ha nem muszáj, nem megyek sehová.
Pussz,
Tündér
Kedves Éva!
Nem lenne szép tőlem, ha nem néznék szembe saját hiátusaimmal, mert úgyis velük kell élnem, és akkor már bizony sokkal jobb, ha tudom magamról, milyen is vagyok.
Nem szorulok vigasztalásra, csak azért írtam meg, hogy az esetleges sorstársaim se féljenek szembe nézni magukkal.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Puszillak,
Éva
Drága Yolla!
Minden a legnagyobb rendben van veled.
Az ember alig győzi azt a tempót, amit az élet ráerőltet. Nem az a természetes, hogy száz telefon az ujjunk alatt van és napra készen sorolunk adatokat és személyeket napi szinten!
A természetes az, ha élvezni tudjuk az Időt és arra fordíthatjuk szabadon, amire éppen kedvünk tartja. Nincs most éppen kedved eljárkálni bármi miatt is, mert nehezedre esik, hangulat és kellő inspiráció híján vagy. De Yolla! Élvezd, hogy nem kell igazán agyalni, pihentesd az elméd, a tested, kényeztesd magad azzal, ami kikapcsol. Ha éppen az otthonülés esik jól, hát azzal. :) Rohantál, dolgoztál, szinten tartottad magad muszáj és akarat szerint eddig. Pihenésre vágyik tested, lelked, agyad. Add meg nekik, ami jár!
Ölellek szeretettel.
Zs.
Így igaz, ahogyan írod.
Egy dolgot nem említettem, azt, hogy radikálisan leépítettem mindenkit, akik belőlem éltek, és azokat is, akik minden ügyes bajos dolgukkal hozzám fordultak tanácsért, holott nem tartoztak a baráti körömhöz, csak ismertek és kihasználták áldott jó szívemet, mert tudták, hogy senkit sem vágok át, azt mondom, amit gondolok, s viszonzás nélkül segítek, ha tudok(nem pénzről van szó, mert nekem sincs)
Ideje magamra is időt szánni.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Le a kalappal az őszinteségi rohamod előtt. Nálam ez még csak annyira következett be, hogy nem beszélek róla... de ez nem jelenti azt, hogy nem érzem az idő múlását. Jó lenne elhinni és elhitetni, hogy minden maradt a régiben. :-)
De ugye azt nem akarnád, hogy én vigasztaljalak téged, aki eddig öntötted belém is a lelket? :-)
A leginkább most lenne szükségünk arra, hogy fodrász, egy kis kényeztetés, mert "megérdemeljük"... mondhatnánk, a reklámok után szabadon! De! "Nem megy" és ezek makacs törvények.
Pató Pálné asszonyság gondolatok nekem is eszembe jutnak. "Ej ráérünk arra még!"
Ilyen halogatós technikám az ablakpucolás, pedig a kisujjamból kirázom az eszközeimmel... és mégis, vagy mégsem. :-)... Nyugalom!!!
Nem lenne szép tőlem, ha nem néznék szembe saját hiátusaimmal, mert úgyis velük kell élnem, és akkor már bizony sokkal jobb, ha tudom magamról, milyen is vagyok.
Nem szorulok vigasztalásra, csak azért írtam meg, hogy az esetleges sorstársaim se féljenek szembe nézni magukkal.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Minden a legnagyobb rendben van veled.
Az ember alig győzi azt a tempót, amit az élet ráerőltet. Nem az a természetes, hogy száz telefon az ujjunk alatt van és napra készen sorolunk adatokat és személyeket napi szinten!
A természetes az, ha élvezni tudjuk az Időt és arra fordíthatjuk szabadon, amire éppen kedvünk tartja. Nincs most éppen kedved eljárkálni bármi miatt is, mert nehezedre esik, hangulat és kellő inspiráció híján vagy. De Yolla! Élvezd, hogy nem kell igazán agyalni, pihentesd az elméd, a tested, kényeztesd magad azzal, ami kikapcsol. Ha éppen az otthonülés esik jól, hát azzal. :) Rohantál, dolgoztál, szinten tartottad magad muszáj és akarat szerint eddig. Pihenésre vágyik tested, lelked, agyad. Add meg nekik, ami jár!
Ölellek szeretettel.
Zs.
De ugye azt nem akarnád, hogy én vigasztaljalak téged, aki eddig öntötted belém is a lelket? :-)
A leginkább most lenne szükségünk arra, hogy fodrász, egy kis kényeztetés, mert "megérdemeljük"... mondhatnánk, a reklámok után szabadon! De! "Nem megy" és ezek makacs törvények.
Pató Pálné asszonyság gondolatok nekem is eszembe jutnak. "Ej ráérünk arra még!"
Ilyen halogatós technikám az ablakpucolás, pedig a kisujjamból kirázom az eszközeimmel... és mégis, vagy mégsem. :-)... Nyugalom!!!